Kevesen mondhatják el magukról annyi joggal, hogy kozmopolita zenészek, mint Snétberger Ferenc. A gitárvirtuóz 1957-ben született Észak-Magyarországon egy zenészcsalád legkisebb fiaként. A zeneművészetét édesapjától sajátította el: hallgatta őt, és együtt zenélt vele. "Ő volt a környék legjobb gitárosa. Apám játékának egyéni hangzása, nagyon személyes stílusa volt." Bár Ferenc kora gyermekkorától kezdve vágyott rá, hogy gitározhasson, édesapja nem ösztönözte. Csak 13 éves korában kezdhetett zeneiskolába járni, ahol klasszikus gitárt tanult, s felfedezte Johann Sebastian Bach iránti csodálatát, amelyet máig érez.
Sokéves munka és a nevével fémjelzett számos album után személyes játékstílusa hagyományos zenei kategóriákba nehezen besorolható stílusegyveleggé forrott. Ahogy egy gitárszaklap fogalmazott: "Amit játszik, az dzsessz, klasszikus zene és brazil. Snétberger csodás művészete a jelen és a múlt beszélgetése ? valódi szintézis." Játékában ölelkezik a cigány dallamvilág, mely Snétberger gyökereit jelenti, a spanyol flamenco, a klasszikus stílus és a dzsessz.
Snétberger zenei utazásra viszi hallgatóit: megmutatja nekik ezeket a zenei világokat, különleges, nem mindennapi élményekkel ajándékozza meg őket. Eszköze az improvizáció. Minden, amit játszik, improvizáció, és mindennek célja van. A "Balance" ("Egyensúly"), a Berlini Filharmónián felvett albuma, egy ilyen különleges alkalmat örökít meg.
"Népem emlékére" Snétberger gitárra és nagyzenekarra írt első kompozíciójának címe. Pályafutását folyamatos megújulás jellemzi. Bizonyítja ezt a Snétberger Trió (Arild Andersen, bőgő és Paolo Vinaccia, ütőhangszerek) megalakulása.
Az új trió februárban vette fel "Nomads" ("Nomádok") című, 2005 szeptemberében megjelent albumát (a felvétel, amely az oslói Rainbow Studióban készült, és a keverés Jan Eric Kongshaug munkája) az Enja Records gondozásában.
