-Melyik volt az első zenekarod, amire emlékszel?
- A legelső most ugrott be, azt nem is nagyon szoktam említeni. Egy Kid nevezetű lakótelepi garázs-rock zenekar volt, amiben apám preparált akusztikus gitárján - amire rá volt ragasztva egy fecskefarok kartonból -, illetve triolán játszottam.
- Fellépésig eljutottatok?
- Nem. Olyan 11-12 évesek lehettünk, és akikkel csináltam, a többiek közül senki nem is lett zenész. Ez után jött a C64-es korszakom. Akkor volt még egy zenekarunk, LVB volt a neve, ami nem tudom már minek a rövidítése. Felléptünk egyszer, az iskolai szalagavató bálon: három C64-est kitettünk monitor nélkül és egyszerre elindítottuk mindegyiken a Rockmonitor nevű programot. Mivel a Commodore 64-en egyszerre csak három szólam szólhatott, ezért kitaláltuk, hogy így lehet kibővíteni kilencre. Utána jött egy hosszabb kihagyás, mármint zenekari szinten, mert akkor kezdtem el zongorázni tanulni. Közben a számítógépes vonal folytatódott, a C64-ből Atari lett és továbbra is "prüntyögtem" otthon, egyedül. 18 éves lehettem, amikor bekerültem egy blues feldolgozás-zenekarba, a Mercedes Bandbe, ebből ment tovább a szintén blues-rockos The End, amelyben többek között már Ligeti Gyurival zenéltem együtt - egyébként a The Enddel az utóbbi időben csinálunk egy-egy bulit Kaposváron.
- Az Éhező Apácák együttesben is benne voltál?
- Az egy mellékprojekt volt az akkori zenekaraim mellett. Az Éhező Apácákban egyébként majdnem minden kaposvári zenész megfordult, például Kovács Andor, ő volt az egyik alapítója.
- Mindez a kilencvenes évek első felében volt?
- Igen, nagyjából 1990-től 96-ig tartott. A The Endből aztán két zenekar lett, Ligeti Gyuri The Puzzle néven folytatta, én Garderobe néven. A Garderobe volt az első olyan zenekarom, ahol már az általam írt számokat adtuk elő. Az afféle acid-jazz együttes volt szaxofonnal, énekkel. Felkértem Yonderboit, hogy készítsen remixet az egyik dalunkra, ez egy bakelit maxin jelent meg, később Tommyboy beválogatta a Future Sound Of Budapest 3-ra is. Ez már 1999-ben volt, és nem sokkal utána kezdtünk el Yonderboijal együtt zenélni.
- Yonderboijal hogyan találkoztatok?
- 1998 szilveszterén a Garderobe-bal egy kaposvári bulin játszottunk, ő meg ott bulizott. Ez egy teljesen szedett-vedett házibuli volt, a kaposvári Színfolt Galériában. Az öcsémmel már régebb óta ismerték egymást, ők egy generáció. Én csak arra figyeltem fel ott, hogy ki az a srác, aki ilyen furcsán táncol.
- Mennyi korkülönbség van köztetek?
- Nyolc év. Ő 80-as, én 72-es vagyok.
- A zenei előképzettséged mennyi volt?
- Semmi. Teljesen autodidakta módon tanultam meg játszani - illetve később volt néhány magántanárom. A jazztanszak felvételire később megtanultam a klasszikus zene történetének minden egyes nagyobb szakaszából egy-egy darabot. Aztán azok el is felejtődtek, gyakorolni kellene ahhoz, hogy ismét tudjam. De az egy év, amíg készültem és klasszikus darabokat tanultam, nagyon sokat segített technikailag.
- Mikor volt ez a felvételi?
- 1994-ben vagy 95-ben. Már nem emlékszem. A felvételi nem sikerült, és többet nem is próbálkoztam. Beiratkoztam egy másik főiskolára.
- Yonderboi első lemezén mennyit működtél közre?
- A hangszeres dolgokat csináltam, néhány számban társszerző voltam. Mint producer nem szóltam bele semmibe, csak feljátszottam - többnyire egy Fender zongorán - a témákat. Andor is sok számban játszott, de mi Yonderboijal együtt laktunk két évig, így sokkal több hatással is voltunk egymásra.
- A Trevira Modern nevű közös easy listening projektetek is abban az időben indult?
- Az volt a kezdet. A Garderobe-remix után azzal kezdődött a közös munkánk. Aztán közbejött egy munka, Kamarás Iván szólólemeze, ami elvitte az akkori kreatív energiánk nagy részét. Közvetlenül utána pedig Yonderboi albuma következett, mert már megvolt a lemezszerződése, úgyhogy a Trevira Modern évekig háttérbe szorult.
- A Yonderboi-album sikere után sem merült fel, hogy megcsináljátok a Trevira Modern-lemezt?
- Mi végig azon voltunk, hogy befejezzük a félbemaradt vázlatokat, amíg még megvan az az érzés, hogy izgat valami. Nem akartunk várni, mert ahogy telik az idő, teljesen mást gondolsz, új ötleteid vannak. Közben elindult egy turnésorozat és a kiadó azt támogatta. Nagyon szoros beosztásunk volt, és persze élveztük is, hogy játszhattunk Európa-szerte. De emellett nem maradt időnk zenét írni.
- A Trevira Modernnek hány dala jelent meg hivatalosan?
- Kettő. Az is 2003 végén (a Dakkaragada / Danubian Rhapsody maxin - a szerk.). Ezek közül az egyik egy kezdeti verzióban egy válogatásalbumon szerepelt már.
- Közreműködtél Yonderboi megjelenés előtt álló második nagylemezén is?
- Nem igazán. Feljátszottam néhány zenei motívumot, de ennél mélyebben nem vagyok benne.
- A Zagar mint zenekar, mikor körvonalazódott benned?
- A Yonderboi Quintet turnék elején még volt egy munkahelyem, ahol zenei szoftvereket "menedzseltem". Ott egész nap zenéltem. Ennek köszönhetően közben gyűltek a saját számok, ötletek. Még 2001-ben gondoltam arra, hogy ezekkel kezdeni kell valamit. Amikor lezárult a koncertezés, akkor a többiekben (Kovács Andor gitárosban és DJ Bootsie-ban - a szerk.) is maradt valami felszabadítatlan kreatív energia, ami abból adódott, hogy teljesen összecsiszolódtunk, és éppen hogy nem lett elegünk egymásból. Elkezdtünk próbálni, továbbgondoltuk a vázlataimat meg új számokat írtunk, és ebből lett 2002 végén a Local Broadcast.
- Az elég jelentős különbség a Yonderboi Quintethez képest, hogy a Zagar kvartettben - Lázár Tibor személyében - élő dobos van.
- Igen, de akkor még nem tudtuk, hogy ez ennyit számít. De szerencsére így történt. Tudtuk, hogy egy jó darabig a Yonderboi Quintethez fognak hasonlítani minket, hiszen két évig zenéltünk együtt, a hatása kikerülhetetlen volt. De a Zagarban mindenki kedvére kiélhette magát, hozták az ötleteket, sokkal inkább zenekar lett, a dob pedig egy teljesen más dinamikát adott neki. Ez a koncerteken is lejön: egy kicsit rockos attitűd, amit egy groove, egy dobgép nem tud visszaadni.
- A Szezon filmzenén nincs dobos, a ritmusalapokat te programoztad. Miért alakult így? Egyszerűbb volt?
- Amikor elkezdtem írni, még nem tudtam, hogy ebből koncerten is játszható anyag lesz. Kaptam egy felkérést és e mellé bizonyos határidők is társultak. Nem lehetett nagy volumenű stúdiófelvételekben gondolkodni, de utólag azt mondom, úgy kellett volna. Amikor összeállt az egész, kiderült, hogy színpadképes a dolog.
- Mikor lett a fejedben a filmhez készülő aláfestő zenéből rendes album?
- Akkor, amikor felmerült, hogy adjuk ki lemezen. A motívumok, hangulati aláfestések számokká lettek csiszolva. Azért második albumnak nem nevezném, mivel itt nagy részben alkalmazott zenéről van szó olyan vegyes stíluselemekkel, amiket egy konceptalbumon nem biztos, hogy egymás mellé tennék.
- A filmben a filmzenelemez összes száma elhangzik?
- Nem, van egy olyan dal a lemezen, amit Török Ferenc rendező végül nem tett bele a filmbe, a Getting Into Trouble, és van a Where An Other Sun Shines, amelynek csak az instrumentális verziója hangzik el.
- A filmzene írása előtt mennyit tudtál a filmről?
- A forgatókönyvet olvastam. A forgatás előtt már két számmal el kellett készülnöm, mert forgatás alatt ezekre szükség volt. Az egyikre táncoltak, a másikat pedig mi adtuk elő (Zságer Balázs egy jelenetben felbukkan a filmben, amikor a Hol van az a nyár feldolgozását játssza Kuczora Edina énekesnővel - a szerk.). De már a forgatókönyv elolvasása után kitaláltam, hogy lesz egy főcímzene, és ebből eredeztetem a többit. Az Eastern Sugar című dal egy délután alatt született meg, persze akkor még az én halandzsa énekemmel. Török Feri is hozzátett valamennyit, a western hangulat például az ő ötlete volt, de a zenei arculatba nem szólt bele, csak abba, hogy hova kerüljenek zenék, és hova ne.
- Mennyiben volt más a Szezon filmzenelemez elkészítése, mint a Local Broadcast albumé?
- A Szezon lényegében produceri lemeznek indult, de volt sok hasonló dolog. Andor sok számban játszik, Bootsie is szkreccsel néhányban. Tulajdonképpen az általam írt témákba helyezkedtek bele a többiek. Ilyen számok már a Local Broadcaston is voltak. Az énekes számokban a régi metódushoz képest annyi a változás, hogy nagyrészt én írtam az énekdallamokat.
- Milyen lesz a harmadik lemez?
- A fejemben, illetve a gépemen már van négy-öt vázlat, és koncerteken is játszunk néhány számot, amely még nem jelent meg sehol. De majd a próbák során fog kiderülni, hogy merre alakul a dolog. Most jutottunk el odáig, hogy már megvan az a technikai háttér, amellyel ott, a helyszínen tudunk változtatni bármin. Ez nagy szabadságot adhat a zeneszerzésben és a hangzás kialakításában. A következő album jó esetben 2006 tavaszán jelenik meg.
- Ligeti György fog még énekelni nálatok? Van jó néhány szám, amit koncerten már énekelt, de még nem vettétek lemezre.
- Ezt egyre nehezebb összeegyeztetni, most, hogy Londonba költözött a zenekarával. Lemezen azért könnyebben összehozható a dolog. Ez még a jövő kérdése, hogyan oldjuk meg az éneket. Egyébként úgy vettem észre, hogy a közönségben is két tábor van: az egyik fele azt szeretné, ha végig instrumentális lenne, a másik felének pedig tetszik, ha ott van egy énekes.
- A Zagar DJ-jének, Bootsie-nak nemsokára megjelenik első szólólemeze The Silent Partner címmel. Azon is közreműködtél?
- A Zagarból azon nem szerepel senki, én egy számban kitartok egy orgonahangot, ennyi. Azt hiszem, Bootsie erre tudatosan figyelt, hogy nagyrészt samplingekből építkezzen. Bootsie lemeze egy jó absztrakt hiphop lemez. Már régóta tervezte. Ha el kell helyezni, akkor a DJ Krush-, DJ Shadow-, DJ Cam-vonalon helyezném el. Helyenként nagyon technikás!
- Ebben a pillanatban hány projektben vagy benne a Zagar mellett?
- A Zagaron kívül a Skeg nevű produkcióban játszom, többek között Mangóval, Márkos Bercivel, Senával. Ez egy kísérleti zenekar, dzsessz, hiphop és egyéb kortárs tánczenei beütésekkel. A Skegben néha "elszabadul a pokol", de az éppen erről szól. Ott nincsenek próbák, sem zenei határok, koncerteken improvizálunk. Aztán van még Sena szóló produkciója (a ghanai-magyar MC-énekesnő First One című anyaga - a szerk.), aminek a színpadi változatában - szintén a Skeg-tagok társaságában - mint billentyűs veszek részt.
- A kortárs zenét, dzsesszt és hiphopot ötvöző Budbudas zenekarban közreműködsz még?
- Velük csak egy fellépésen játszottam. A Budbudas a csellista Márkos Berci zenekara. Ott az volt a koncepció, hogy mindenkinek volt egy száma, és azt kellett megvalósíttatni a többiekkel. Mindenkinek teljesen más elképzelése volt, amitől nagyon eklektikus és különleges lett. Ez rengeteg munka volt, és bár nagyon tetszett, egy ilyen zenekarhoz egy másik élet kell, szóval ez már sok lenne nekem. Szeretek maximálisan koncentrálni azokra a dolgokra, amiket csinálok.
interjú: Kis Borsó Edit + Déri Zsolt
interjúfotók: Déri Zsolt
