Konok Tamás, a Molnár Ani Galéria művésze bekerült a párizsi Pompidou Központ gyűjteményébe. Festményei ezzel olyan alkotók művei mellett kapnak helyet az 1977 óta kulturális főszerepet betöltő intézményben, mint Mondrian, Duchamp vagy Hantai és Vasarely.

DBELO20140626018 (3).jpg
Konok Tamás festőművész a Szépművészeti Múzeumban, A digitális agy anatómiája című kiállításon 2014-ben. Fotó: MTI/Beliczay László

A 2020-ban elhunyt Konok már életében is számos elismerést kapott, hiszen elnyerte a Kossuth- és a Hazám-díjat, a Prima Primissimát, illetve kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, továbbá a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja volt. Ez a megtiszteltetés mégis különösen fontos a művész életművének utóéletében, ugyanis Konok több mint harminc évet töltött Párizsban, így az ottani művészeti miliő nagymértékben meghatározta pályáját és stílusát. Konok 1959-ben, egy ösztöndíj révén utazhatott Párizsba, ahol egészen a ’90-es évek elejéig élt, mielőtt visszaköltözött Budapestre – a gyűjteménybe kerülő művek így bizonyos értelemben most hazatérhetnek.

A Pompidou Központ három fontos alkotást választott a hetvenes évekből: Graphidion vert (1976), Extension (1975) és Espace descriptif (1975). Konok művészetében fordulópontnak tekinthető változás következett be az évtized derekán, ugyanis zürichi utazásai nyomán ekkor talált rá arra a geometrikus absztrakt formanyelvre, amely a Pompidou gyűjteményébe került, illetve későbbi műveit meghatározta. Egyediségét a monokróm felületeket felszabdaló hol egyenes, hol meghajló vonalak adják, amelyek kontrasztos színeiktől válnak izgalmassá.

1975_43-Extension-130-x-195-cm-Akril-vaszon-scaled (1).jpg
Konok Tamás: Extension, 1975, akril, vászon / acrylic on canvas, 130 x 195 cm, a Molnár Ani Galéria jóvoltából

Konok Tamás 1930. január 9-én született, és 2020. november 20-án hunyt el Budapesten. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett Bernáth Aurél tanítványaként. 1959-ben Párizsba költözött, majd Zürichben is aktív volt, a kilencvenes évektől kezdve Budapesten élt és dolgozott. Első önálló kiállítását 1960-ban, a párizsi Galerie Lambertben rendezték meg.

Múzeumi egyéni kiállításra a hollandiai Stedelijkben kapott lehetőséget 1964-ben, majd a svájci Lausanne Múzeumban volt önálló tárlata. 1983-ban szerepelt Zürichben a Geometrische Abstraktion kiállításon Josef Albers, François Morellet és Francis Picabia társaságában. Svájcban a Galerie Schlegllel működött együtt, több ízben állított ki Bázelben. Magyarországon a nyolcvanas évektől kezdődően számos jelentős helyszínen, többek között a győri Xantus János Múzeumban, a Szépművészeti Múzeumban (képzőművész feleségével, Hetey Katalinnal közösen), az Ernst Múzeumban és a Ludwig Múzeumban volt kiállítása.