A 2020-ban elhunyt Konok már életében is számos elismerést kapott, hiszen elnyerte a Kossuth- és a Hazám-díjat, a Prima Primissimát, illetve kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, továbbá a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja volt. Ez a megtiszteltetés mégis különösen fontos a művész életművének utóéletében, ugyanis Konok több mint harminc évet töltött Párizsban, így az ottani művészeti miliő nagymértékben meghatározta pályáját és stílusát. Konok 1959-ben, egy ösztöndíj révén utazhatott Párizsba, ahol egészen a ’90-es évek elejéig élt, mielőtt visszaköltözött Budapestre – a gyűjteménybe kerülő művek így bizonyos értelemben most hazatérhetnek.
A Pompidou Központ három fontos alkotást választott a hetvenes évekből: Graphidion vert (1976), Extension (1975) és Espace descriptif (1975). Konok művészetében fordulópontnak tekinthető változás következett be az évtized derekán, ugyanis zürichi utazásai nyomán ekkor talált rá arra a geometrikus absztrakt formanyelvre, amely a Pompidou gyűjteményébe került, illetve későbbi műveit meghatározta. Egyediségét a monokróm felületeket felszabdaló hol egyenes, hol meghajló vonalak adják, amelyek kontrasztos színeiktől válnak izgalmassá.
Konok Tamás 1930. január 9-én született, és 2020. november 20-án hunyt el Budapesten. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett Bernáth Aurél tanítványaként. 1959-ben Párizsba költözött, majd Zürichben is aktív volt, a kilencvenes évektől kezdve Budapesten élt és dolgozott. Első önálló kiállítását 1960-ban, a párizsi Galerie Lambertben rendezték meg.
Múzeumi egyéni kiállításra a hollandiai Stedelijkben kapott lehetőséget 1964-ben, majd a svájci Lausanne Múzeumban volt önálló tárlata. 1983-ban szerepelt Zürichben a Geometrische Abstraktion kiállításon Josef Albers, François Morellet és Francis Picabia társaságában. Svájcban a Galerie Schlegllel működött együtt, több ízben állított ki Bázelben. Magyarországon a nyolcvanas évektől kezdődően számos jelentős helyszínen, többek között a győri Xantus János Múzeumban, a Szépművészeti Múzeumban (képzőművész feleségével, Hetey Katalinnal közösen), az Ernst Múzeumban és a Ludwig Múzeumban volt kiállítása.
