A frissen megjelent könyvben levéltári dokumentumokon, a zenei élet szereplőinek nyilvános és magánjellegű üzenetein, kottákon, hangokon, képeken és személyes emlékeken keresztül rajzolódnak ki az 1956 körüli zenei élet mozzanatai. A tizenhárom tanulmány egymással szélesebb összefüggésrendszert alkotva járul hozzá a forradalom ma is élő történetének továbbgondolásához és megértéséhez.
Kodály Zoltán alakja állambiztonsági jelentések tükrében bukkan fel, Ligeti György emigrációjáról újonnan feltárt, a nyilvánosság számára eddig ismeretlen források mesélnek, a zeneszerző és zenekritikus Jemnitz Sándor vívódásait 1956-os naplójegyzetei érzékeltetik. Újságcikkek és levelek mutatják be, hogyan kísérte figyelemmel a forradalmi eseményeket Amerikából Dohnányi Ernő, valamint Lajtha László szimfonikus művei láttatják tágabb összefüggésben, hogyan inspirálhatta őt a forradalom.
A kötet a zenészek forradalomban vállalt szerepét és a politikai eseményekre adott reakcióit is bemutatja. A tanulmányok között a történelem és emlékezet viszonyával, az ötvenes évek zenéről folytatott diskurzusával, a zenei nyilvánosság és a zenei intézmények működésével foglalkozó munkák éppúgy megtalálhatók, mint a 20. század meghatározó zeneszerzőinek 1956-tal való kapcsolatát vagy a forradalomhoz köthető műveit elemző írások.
A kiadvány a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Kronosz Kiadó és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára együttműködésében jelent meg.
Nyitókép: A Zeneakadémia Nagytermében az első sorban Kodály Zoltán, mellette, látcsővel felesége, Sándor Emma (1942). Forrás: Fortepan
