Négy könyv, amelyekkel könnyebb kibírni a tél végét

Azt írja a fotós Harcz Balázs Dániel a Szédületes Budapest előszavában, hogy a felszabadult, gondtalan, örömteli, vibráló, a jelenről szóló pillanatokat mutatja be egy-egy fénykép vagy sorozat segítségével. És valóban, a napfényben vagy a közvilágítás fényében úszó képei derűt, játékosságot sugároznak, a fotók egy része olyan, mintha kártyalapok lennének, csak nem a Kuoni pásztor vagy Tell Vilmos tükröződik vissza a tócsákban, hanem középületek. Ugyanakkor Harcz szereti a mágikus szimmetriát, azt, amellyel Wes Anderson is beállítja a jeleneteit. A mennyezetfreskókat például jórészt ennek eszményében komponálja meg. A könyvhöz a játékosság szellemében Lackfi János írt verseket, melyekhez a képek adták az ihletet. A kötetben jórészt tipikus turistamágnes szelfipontokat látunk, olyan képeket, amelyek képeslapként is megállják a helyüket. Ott van a Parlament, a Hősök tere, az Operaház, a Szabadság híd, a Várkert bazár, a Margit-sziget, a Mátyás-templom, a Gresham-palota, és persze kihagyhatatlan ziccereket jelentenek a Bauhaus jellegű épületek lépcsőházainak geometriái is. Azt írja Lackfi: Íróként általában magányos harcos vagyok. Magam megyek ki a terepre, esőben, hóban, vérben, sárban, és gyűjtöm össze életének felhasználandó szilánkjait…

Most nem kellett kimennie a dolgozószobájából, házhoz jött az ihlet, azaz megkapta a képeket, de a versek megírásához mégis komoly helyismeretre volt szüksége, és tegyük hozzá: Lackfi János Budapesten nőtt fel, így könnyen tudott kapcsolódni a képekhez. Majd így folytatja: Harcz Balázs Dániel megkeresett, nem lenne-e kedvem gombokat készíteni színpompás, örvénylő mintázatú kabátjához. Jelentjük: a kabát elkészült, fel lehet próbálni, védeni fog a hideg ellen.

Koniorczyk Borbála Női szörnyetegek című művelődéstörténeti utazása hét igazán merész művészről szól, akik a 20. század eleji Budapesten alkottak, akik nem örülnének, ha azt írtuk volna róluk: művésznők, hiszen az is milyen furán hangzana, hogy művészférfi, de ha ezt kifogásolták volna az 1900-as évek elején, lehet, hogy tényleg szörnyetegnek titulálják mindegyiküket. Ne feledjük, ez egy olyan kor, amelyben még az értelmiségi férfiak egy része is azt gondolta, hogy a nők alkalmatlanok a kreatív gondolkodásra, és nem képesek önállóan szellemi munkát végezni. Még a liberálisabb szemléletű alkotók is úgy vélekedtek, hogy csak az anyaság és a háztartás vezetése után jöhet a hobbiszerű művészi munka, afféle kikapcsolódás gyanánt. Ugyanakkor Kaffka Margit, Erdős Renée, Lesznai Anna, Ferenczy Noémi úgy gondolták, hogy joguk van az önkifejezéshez, és nem érik be azzal, énekeljenek, rajzoljanak vagy éppen meséket találjanak ki a gyerekeknek. A kötetben szereplő íróknak, képzőművészeknek nemcsak a társadalmi előítéletekkel kellett megküzdeniük, de a női szerepeket is közös nevezőre kellett tudni hozniuk az alkotással, és bekapcsolódni a századforduló különösen termékeny, impulzív művészeti világába. Az olvasót nemcsak a küzdelmük ragadja meg, hanem a hirtelen világvárossá váló Budapest és a Monarchia szellemi erőtere is. Azon lehet vitatkozni, hogy erős-e a kötet címe, de az biztos: a női szörnyetegek kifejezés a magyar parlamentben hangzott el 1907-ben, Kmety Károly egyetemi tanár szájából, aki nehezményezte, hogy vannak nők, akik menekülni akarnak a háztartás gondjaitól, nem találják örömüket a családi körben, és rettegnek az anyasággal járó kötelezettségtől…

Beszédesek Babits Mihály gondolatai is, aki ezt mondta Kaffka Margit koporsója fölött: „… búcsúznunk kell az embertől, — Tőled, aki asszony létedre ember voltál…” Ízlelgessük egy kicsit: annak ellenére volt ember, hogy nő volt. Mi pedig annak ellenére olvassuk el a könyvet, hogy szépirodalomra is alig van időnk, nemhogy művelődéstörténetre.

Patti Smith Angyalok kenyere című kötetének borítóján a Wave című albumának belső tasakja látható, az a Robert Mapplethorpe-kép, amelyen a lemez coverfotójával ellentétben a művésznő galambok nélkül látható. A hátoldalon „visszatérnek” a galambok, kalitkában látjuk őket.

Az Angyalok kenyere borítóján tehát nincsenek galambok, amelyek lehetnének éppenséggel a béke galambjai is, de egy impulzív, az alkotás bűvöletében élő költőnő és énekesnő sosincs a mennyei béke állapotában, mert akkor is alkot, amikor emlékezik. A kötetben a Krasznahorkai Lászlóval is baráti viszonyt ápoló Patti Smith lírai összegzését olvashatjuk a Dél-Jersey-ben töltött gyerekkoráról, például arról az élményéről, amikor egy állatkerti séta alkalmával rászisszent egy jósnő. A gyermek Patti Smith megkérdezte édesanyja kolléganőjét — aki elvitte a kislányt a sétára —, hogy miért csinálta ezt a jövendőmondó. Novella néni — mert így hívták — azt felelte: azért, mert megérezte, hogy különleges vagy. De nemcsak a filmszerű életrajzi motívumok teszik izgalmassá a könyvet, hanem azok a bejegyzések is, amelyek segítenek értelmezni a nagybetűs poptörténelmet. Patti Smith például a punk 1975 körül kezdődő történetét összekapcsolta egy történelmi ténnyel: az 1975 tavaszán véget érő vietnámi háborúval, amit a Central parkban egy afféle békefesztivállal ünnepelt meg a hippigeneráció, olyan előadókkal, mint Joan Baez vagy éppen Paul Simon. A rendezvényen fellépett már egy másik generáció is, például a punk törékeny üdvöskéje, Patti Smith is. Részint ezen a rendezvényen „tűnt át” a hippiérzés egy másik korszakba, a punk világába. Patti Smith könyve pont olyan fontos kordokumentum, mint Debbie Harry néhány éve megjelent Ez van című, szintén a New York-i művészvilágot feltáró életrajzi kötete. Míg a Blondie énekesnőjének visszaemlékezése harsány színekkel festi meg az underground New Yorkot, addig Patti Smith memoárja melankolikusabb, líraibb, zaklatottabb történet, amelynek olvasásához felrakhatjuk a Wave című albumot, és még az is lehet, hogy olvasás közben majd a galambok röptének neszezését is hallani véljük.

A Tündérkerti pomológia kötetet lapozgatva az olvasó is részt vehet egy kóstolással egybekötött, képzeletbeli kiránduláson, a két túravezető pedig nem más, mint a kötet szerzői, Ambrus Lajos és Kovács Gyula. A könyv gyönyörű metszetekkel teli kultúrtörténet, a képeket legszívesebben kivágnánk pengével, és bekereteznénk, hogy mindennap lássuk, de a legjobb mégis az, ha magát a kötetet vesszük ünnepélyes izgalommal kézbe, és oldalról oldalra járjuk be a képzeletbeli kertet, mely egybegyűjti a Kárpát-medence gyümölcseit, de egyben összeírja a Trianon utáni ország gyümölcstermelő körzeteit. A Tündérkerti pomológia megtanít minket arra, hogy nemcsak kertészek vagyunk, hanem bizonyos szempontból mi vagyunk a kert is, és az elmélkedés maga is kertészkedés része. Aki jobban szereti a földhözragadt ismereteket, annak ott van a kötet gyümölcsfáinak listája, vagy ott vannak a gyümölcsök definíciói is, például a birsé: A birs az almafélék géniusza (Cydonia vulgaris) — vadon előfordul Spanyolországban, Szicíliában, Szardínián, Dalmáciában, Görögországban, Török- és Dél-Oroszországban stb., földrajzi elterjedése nagy. Délről származó fajtái melegkedvelők és számosak — köztük sok igen szép is van. A birs gyümölcsei lehetnek körte vagy alma alakúak (innen a birskörte, birsalma elnevezés).

A Tündérkerti pomológia — amely pályázhat az év legszebb könyve címre is — valójában nem klasszikus gyümölcstant tartalmaz, tehát nem a kertészeti egyetem hallgatóinak készült, és nem is nevezhető tudományos szakmunkának, de ennek mi csak örülhetünk. A kötet célkitűzése más: népszerűsítő tudományos módon közelít a gyümölcshöz, magához a kertkultúrához, hogy a végén ne csak a gyümölcs ízét érezzük a megmentett ősi fajtákat fogyasztva, hanem a történelem és művészetek ízeit is.

Harcz B. Dániel—Lackfi János: Szédületes Budapest
Corvina
224 oldal, 12 900 Ft

Koniorczyk Borbála: Női szörnyetegek
Libri 
278 oldal, 6999 Ft

Patti Smith: Angyalok kenyere
(Fordító: Vereckei Andrea)
Magvető 
7499 Ft, 300 oldal

Ambrus Lajos—Kovács Gyula: Tündérkerti pomológia
Kortárs Kiadó és Petőfi Ügynökség Nonprofit Zrt.
488 oldal, 14 000 Ft

Címlapfotó:  Fotó: Poós Zoltán/ Kultúra.hu