Egy friss régészeti felfedezés átírhatja az angol történelem római korszakát. Az i.sz. 43-ban végrehajtott római invázió ugyanis valószínűleg sosem történt meg, és egyszerűen csak a politikailag gyenge Claudius császár propagandafogásainak egyike lehetett. Erre a megállapításra egy katonai öltözékeket és fegyvereket tartalmazó összefüggő régészeti leletegyüttes kapcsán jutottak brit régészek. Az új eredmény fényében már csak mítosz lehet Britannia római meghódítása, s valószínűbb, hogy a britonok már tárt karokkal, szívélyesen fogadták a római katonákat.
A történészek szerint i.sz. 43-ban lezajlott római invázió a brit történelem egyik meghatározó eseménye: 40 ezer római katona érkezett a kenti Richborough-ba, és véres hódítások árán hozták létre új provinciájukat. A sussex-i leletek alapján régészek cáfolják ezt az elméletet, a leletek szerint ugyanis a rómaiak már ötven évvel korábban jelen voltak Chichesterben (római nevén Noviomagusban).
A sussex-i Fishbourne-nél egy római palota maradványai mellett előkerült tárgyak között az i.e. első század vége és az i.sz. első század eleje közé datálható római kardokat, sisakokat, páncélokat találtak. Vagyis a legkorábbi darabok a szigetország római inváziója előtt 50 évvel már Britanniában voltak.
A részletes eredmények David Rudkin régész idén megjelenő könyvében olvashatók.
A leleteket megvizsgáló régészek szerint mindez nagyjából olyan felfedezésnek tekinthető, mintha az derülne ki, hogy a második világháború valójában 1938-ban kezdődött. Miles Russell, a Bournemouth Egyetem régésze szerint például "Minden eddig hitt elképzelés téves az i.sz. 43-as invázióról. Annyira erősen hiszünk az egyszeri invázióban, hogy nehezünkre esik belátni, hogy részletekben ment végbe a szigetország meghódítása. Pedig valójában Sussex-ben és Hampshire-ben már sokkal korábban tógát hordtak és latinul beszéltek." A Brit Régészeti Tanács elnöke, Francis Pryor szerint az új régészeti eredmény feje tetejére állítja az eddig ismert történetet, és "végre termékeny vita alakul ki a római szakértők közt".
A brit Channel 4 Time Team című sorozatának különkiadásában Tony Robinson történész a következőket mondta a felfedezésről: "A történelemben az a leginkább frusztráló, hogy az események olyanok, mintha kőbe lennének vésve. Mindről azt hisszük, hogy igaz. Emiatt nagyszerű, ha a történelmünkben leginkább elfogadott dolgokat tudjuk átértékelni." A Time Team jelenleg is futó brit archeológiai sorozata a rómaiak uralmát az első nyomoktól a csapatok kivonulásáig követi, s várhatóan még számos érdekességre lehet számítani a következő hetekben.
Britannia meghódítására először Julius Caesar tett kísérletet i.e. 55-ben, ám a Boulogne és Dover közt tomboló viharok meghátrálásra késztették Caesar két légióját. Az uralkodó ekkor sem adta fel, és i.e. 54. májusában újra próbálkozott, ám ezúttal már öt légióval. Ekkor sikerült az átkelés, majd megindultak London felé a római csapatok, ám a Hertfordshire-i catuvellaunik királyának legyőzése után egy gall lázadás veszélye miatt Caesar kénytelen volt visszatérni a kontinensre.
Britannia ekkor nem volt egységes: nagyjából 25 törzs küzdött egymással, és így vált lehetségessé, hogy nem csatlakozott mindenki a Caesar-ellenes koalícióhoz, sokan épphogy felszabadítóként fogadták már őt is. Így viszont a pár évtized múlva érkező rómaiak a törzsek egy részében szövetségesre találtak, akik értékelték a római uralommal járó békét .
David Russell eredményeinek fényében válik egyre inkább elfogadhatóvá az az elmélet miszerint a "nagyszabású támadás" csak a belpolitikailag meggyengült császár egyik propagandaeszköze volt, hogy ezzel is erősítse hatalmát. Claudius ugyanis csak két éve ült a trónon (Caligula meggyilkolása után), és a kezdeti lelkesedés elmúltával még mindig nem volt erős uralma. Ám egy a birodalom kiterjesztésével kecsegtető nagyszabású katonai akció megerősíthette volna a császár hatalmát, és további felhatalmazást jelentett volna, hogy fellépjen ellenfelei ellen.
