A csoportos tárlat az építészet alapfogalmai, a szerkezet, a felület, a lépték, a tömeg, a funkció mellett az idő és tér dimenziója mentén többek között olyan kérdéseket vet fel, mint az otthon és az elvágyódás, az emberi lépték viszonya az épített környezethez.

A kiállításon látható műalkotások egy köre az építészetben régóta használt emberi léptéket, az antropomorf rendszert állítja a középpontba, és a művészet eszközeivel a társadalom mint szimbolikus építmény kérdéseit is kutatja.

Ma már a művészékszerek között a hagyományos értelemben vett hordható ékszerek mellett a dizájn, az ipar- és a képzőművészet metszetében álló tárgyak, installációk, videómunkák is megtalálhatók.

Roskó Mária ékszertervező, a kiállítás kurátora elmondta: a tárlaton szereplő vizuális naplók az emlékezés eszközei, amelyek személyes világot teremtenek az építészeti makettek vizuális nyelvén. „Az építkezésekhez használt állványok kicsinyített, ékszerbe lényegített másai az egyéni és szociális harmónia és az épített környezet közötti összefüggésre, illetve az egyéni és közösségi igényekre, felelősségre reflektálnak.”

A kiállításon Asztalos Zsolt, Bajcsi-Nagy Balázs, Csizik Balázs, Görgényi Gizella, Harsány Patrícia, Horányi Kinga, Huber Kinga, Kerékgyártó Szilvia, Kicsiny Martha, Kocsor Eszter Sára, Kreisz Janka, Lenzsér-Mezei Kata, Marosi László, Sági Luca és Szabó Nelli munkái láthatók.

Fotók: MANK/Csákvári Zsigmond