Kossuth Lajos 1848. szeptember 24-én Cegléden nagy hatású toborzóbeszédet tartott. A beszéd nem maradt fent eredeti formájában, de feleségének írt levelében a politikus megemlékezett róla. Kultusza a szabadságharc leverése után is megmaradt a városban: 1867-ben díszpolgárrá választották, majd tíz évre rá az ún. „ceglédi százas küldöttség” fölkereste a volt kormányzót olaszországi emigrációs otthonában, a Torino melletti Collegno al Baracconéban.
A ceglédiek Kossuth Lajost 1876. december végén, távollétében és tudta nélkül országgyűlési képviselőjükké választották. Kossuth nem vállalta a felkérést. A visszautasítás okairól írt levél ellenére a ceglédiek mégis elindultak meglátogatni az agg „turini remetét”. Ennek a látogatásnak a dokumentuma Kossuth 1877-ben rögzített fotója, amit a torinói G. Ambrosetti festő és fotográfus készített. Kossuth a kép alá ezt írta: „A Czeglédi küldöttség Baracconei látogatása alkalmából / Póka Lajos Nagykőrös városi irnoknak / emlékűl / Kossuth Lajos”.
A dedikáció nem véletlen, ugyanis a ceglédi küldöttségnek tíz nagykőrösi tagja is volt, köztük a város akkori polgármesterének, Póka Károlynak a két fia, Lajos és Kázmér. Az ajánlás címzettje, Lajos a nagykőrösi református gimnáziumban végzett, onnan jogi pályán tanult tovább. Előbb szülőhelyén volt városi írnok, majd egy évvel a baracconei látogatás után, 1878-ban Kiskunfélegyházára került segédszolgabírónak, ahol később főszolgabíró, végül főkapitány lett. Ő is ápolta a kultuszt, Kossuth halála után ő vezette a sírhoz a megemlékezésnél a „kiskun alsójárási” küldöttséget.
A dedikált fénykép születésének körülményeit pontosan lehet tudni. A ceglédi és nagykőrösi küldöttség köszöntőinek elhangzása után Kossuth megmutatta lakását és kertjét, majd a küldöttség tagjainak tudtára adta, hogy Turinba ugyan ritkán jár be, de ez alkalomból le fogja magát fényképeztetni, és mint az a ceglédi Kossuth Múzeumban megtalálható névsorból is kiderül, a delegáció minden résztvevőjének névre szóló dedikációval ellátott fotót küldött.
