„Köszönet mindenért…” – Domján Edit emléke

Először filmen láttuk, 1960-ban. Férjével, Kaló Flóriánnal alakítottak egy végre lakáshoz jutó fiatal tudós párt a Két emelet boldogságban. Az első filmszerepük volt. Domján Edit 1954-ben diplomázott, Szegedre került, a Tisza-parti városban érett színésznővé. Noha már a maglódi iskola igazgatója is meglátta benne a tehetséget, amikor azon a rajongón csengő hangján – ami később bársonyossá vált – verset mondott.

Akkoriban jött létre a Szinetár, Petrovics és Ungvári alapította Petőfi Színház, az első magyar musicalszínház. Edit ide szerződött Szegedről. Polly volt a Koldusoperában, és itt aratta élete egyik legnagyobb sikerét Molnár Ferenc Üvegcipő című darabjában. A szerző valamikor a feleségének, Darvas Lilinek írta Irma figuráját, a mű azonban a bemutatón megbukott. Sokáig nem is vették elő. A zenés változatban azonban Domján fergeteges sikerre vitte a kültelki panzió hónapos szobás bérlőjébe, a középkorú asztalosmesterbe szerelmes, naiv cselédlányt. Kedves volt, csacska, álmodozó, szolgáló és reménykedő, csalatkozásában féltékeny és botrányt keltő. Az Üvegcipőt Edit keltette új életre.

A Petőfiből a Nemzeti Színházba került, itt találkoztunk 1963-ban. Koncz Zsuzsától, a neves színházi fotóstól kaptam évekkel ezelőtt azt a képet, amin Domján Edittel ülünk a Hungária kávéházban, előttünk kávéscsészék és a drámám, az Életem, Zsóka példánya. A próbáról jöhettünk, a Blaha Lujza térről. December volt, 13-ára, Luca napjára tűzték ki a bemutatót. Az Ódryn volt a premier, aztán a darab átkerült a Katonába, az volt a Nemzeti kamarája. Sokáig volt műsoron, de Edit nem érezte jól magát a társulat akkori légkörében, pedig a kollégák szerették. Igazi otthonra a Madáchban talált. Talán Ádám Ottó miatt. Őt még Szegedről ismerte, s itt, a fővárosban mellette érezhette magát biztonságban.

A hatvanas évek! A nagy szerepek ideje. És voltaképpen az egész pálya.

Filmen a Lengyel József novellájából készült Oldás és kötés Latinovits Zoltánnal, aztán az Új Gilgames Darvas Ivánnal. A körúti színházban pedig az Éjjeli menedékhely Natasája, Szomory Dezső költőiséggel átszőtt darabjában, a Hermelinben Gábor Miklós oldalán, Tóth Hermin, a Dunakanyar presszósnője Sztankayval Karinthy Ferenc egyfelvonásosában; és Josefa, az Achard-darab cserfes szobalánya! A francia krimivígjáték, a Bolond lány megállíthatatlan szériája elkápráztatta az előadást meglátogató szerzőt is. Sehol nem volt ilyen remek Josefa – mondta elragadtatással.

Domján a jobbnál jobb szerepekkel a közönség kedvence lett. Ötven évvel ezelőtt még élt a publikumban a rajongás a színészek iránt. Edit érezte a sikert, de nem kápráztatta el.

Szerelme volt a színház, és a szerelmet kereste az életben is.

A szerepekben kigyúlt, aztán ha kialudtak a reflektorok, ha összecsapódott a függöny, sokszor látták szomorúnak. Mondogatta, hogy nem fog sokáig élni. Egy színésznő ne öregedjen meg. Negyven év, és egy perccel se több. Senki sem vette komolyan. Mond ilyet az ember. A pálya csúcsán volt, mindenki szerette. Asszonyalakokat teremtett, bolondos és keserű, szép és tragikus sorsokat, hogy megismertesse velünk a világot úgy, ahogy ő látta, érezte.

1932-ben született, hetvenkettő karácsonyának hetében ajándékokat vásárolt a barátainak, kedves kollégáinak. A születésnapjára készült, december 25-re. Bernard Shaw Candide című darabjában játszott. Huszonnegyedikén nem volt előadás, leveleket, lapokat írt az ünnepre. Este felhívta Flórit, hosszan csevegett vele. Jóban voltak, ha elváltak is.

A férje két konfliktust még elviselt, de a harmadiknál már végképp szakított Edittel. Csak barátok maradtak. Tréfálkozva telefonáltak, Flóri nevetve megígérte, hogy egyszer majd újra megkéri a kezét. Karácsony napján délutáni előadásra volt kitűzve a Candide. Már elhangzott az első figyelmeztetés, de Edit még nem érkezett meg a színházba. Nem szokott késni, persze bármi közbejöhetett. Löffler, a Madách Kamara művészeti titkára telefonon hívta, de hiába csengett ki a vonal. Talán úton van a művésznő… Fél háromkor egyre idegesebben tárcsázta a számot. A harmadik figyelmeztetéskor már biztos volt, hogy elmarad az előadás. A telefon pedig csak csengett és csengett a Hollán Ernő utcai lakásban.

Edit már nem
vehette fel. Megtörtént, amit senki sem akart neki elhinni.

Sokszor énekelte elragadóan a Mészöly Dezső versére Aldobolyi Nagy György írta dalt: Köszönet mindenért…

Neki kell megköszönnünk, amit a művészetével adott. 1992-ben barátai, kollégái alapítványt hoztak létre. A kuratórium minden év decemberében Domján Edit-díjjal jutalmaz egy fiatal, vidéken játszó színésznőt. Az idén Kosik Anita, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja a kitüntetett.

Nyitókép: MTI/Keleti Éva