Kriterion 50+ – A „palackból kivett dugó” története

A kiadó által szervezett eseményen részt vett Dávid Gyula irodalomtörténész, a Kriterion kolozsvári szerkesztőségének volt vezetője, Simonffy Katalin televíziós újságíró, a kötet alapját képező videóinterjúk elkészítője, Tekei Erika kutató, a kötet szerkesztője és H. Szabó Gyula, a kiadó jelenlegi igazgatója.

Az első kiadvány A Kriterion műhelyében – beszélgetések Domokos Gézával a Kriterion Könyvkiadóról címmel 1988-ban jelent meg a budapesti Kossuth Könyvkiadónál, szerkesztője, Dálnoki Szabó Dénes álnéven az akkor már Magyarországra kitelepedni készülő Beke György volt. A fülszöveg szerint a kötet írásainak zömét a csaknem két évtizedes múltra visszatekintő Kriterion Könyvkiadó igazgatójával, Domokos Gézával készült interjúk adják, „melyekből egy internacionalista meggyőződésű, sokoldalúan művelt, a kultúra és a nép odaadó szolgálatára szegődött könyvkiadó-egyéniség portréja rajzolódik ki, aki most, hatvanévesen, »annyi nyesett ággal az ölében« is hisz abban, amire feltette az életét: a népek közötti kölcsönös megértő szándék megvalósulásában”. Amint H. Szabó Gyula a rendezvényen elmondta, az 1988-as könyv egyetlen „friss” interjút tartalmazott: a beszédes, Annyi nyesett ággal az ölemben címmel ellátott kötetzáró beszélgetést Beke György készítette Domokos Gézával, amelyben Domokos nyilatkozik a kiadó akkori helyzetéről és a „meg nem születhető tervekről”, bár az akkor már nyomasztó időszak ellenére a kiadó igazgatója reménykedik a megvalósulásukban.

A második könyv Egy nemzetiségi könyvkiadó a diktatúra évtizedeiben (1969–1989) címmel 2020-ban látott napvilágot Bartha Katalin Ágnes szerkesztésében, a Polis és a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet közös kiadásában. A kiadvány a Kriterion alapításának ötvenéves évfordulóját hivatott ünnepelni, a fülszöveg szerint „nem szokványos évforduló ez – az is lehetne, hiszen a magyar könyvkiadás egészét tekintve is kevés az a magyar kulturális intézmény, amely ilyen évfordulóval büszkélkedhet –, de kiemeli ezt az eseményt a lehetséges kulturális évfordulók sorából az a teljesítmény, amely ehhez a névhez köthető, méghozzá közel fele részben egy olyan korszakban, amikor előbb kedvezőnek tűnő, de aztán egyre nyomasztóbb politikai helyzetben, közvetítője lehetett a romániai nemzetiségek szellemi élete egész sor kiemelkedő teljesítményének.”

Bartha Katalin Ágnes az ötven évből ennek a két évtizedet átfogó munkának a felelevenítésére vállalkozott, felkeresve a Kriterion tizenhat munkatársát, elkészítve, majd sajtó alá rendezve és kísérő tanulmánnyal ellátva a velük készített interjúkat. A kötet a teljesítményről is szól, olvasható továbbá az ajánlóban, „de arról a közösségről is, amely azt – két évtizedet átfogó tartóssággal – lehetővé tette. És kivétel nélkül minden interjúban, visszatérően a kiadó-igazgatóról, Domokos Gézáról, akinek a fölöttes hatóságokkal való viszonyban érvényesített diplomáciai érzéke, a kiadói közösség irányában személyes varázsa és céltudatos munkaerkölcse meghatározó szerepet játszott az eredmények elérésében.”

A Kriterion Könyvkiadó az 1969 decemberében hozott minisztertanácsi határozat alapján indult útjára 1970 január elsejétől bukaresti székhellyel és kolozsvári fiókszerkesztőséggel, a kormányrendelet „a Romániában élő nemzetiségek kulturájának ápolását” jelölte meg feladatként, a kiadó pedig az átszervezett Állami Irodalmi Könyvkiadó, valamint az Ifjúsági Könyvkiadó nemzetiségi szerkesztőségének jogutódjaként kezdte meg tevékenységét. Az évek során aztán Domokos Géza irányítása alatt a Kriterion a romániai magyarság fontos szellemi műhelyévé vált, 1970 és 1989 között összesen 1974 művet jelentetett meg több mint 21 millió példányban. Emblémája, egy nyitott könyvre emlékeztető, stilizált Pegazus Deák Ferenc grafikus-tervező munkája. Kiadói programjában a szépirodalom mellett népköltészeti és népművészeti, tudomány- és politikatörténeti alkotások is szerepeltek.

A Kriterion az 1989-es változások után, 1997 decemberéig közszolgálati intézményként működött a Művelődési Minisztérium alárendeltségében, ezután előbb állami tulajdonú gazdasági társasággá alakult át, majd 1999 decembere óta magántársaságként tevékenykedik. A kiadót 1990-től H. Szabó Gyula vezeti, 2002-ben pedig végleg Kolozsvárra költözött a szerkesztőség.

A Kriterion 50+ című harmadik könyv története visszanyúlik 2018-ig: a Kriterion Könyvkiadó fennállásának 50 éves évfordulójára készülve interjúsorozatot rögzítettek egy dokumentumfilm alapjaként. A Simonffy Katalin televíziós újságíró által kidolgozott, Fél évszázad a nemzetiségi kultúrák szolgálatában című projekt jelentős támogatást nyert a Magyar Művészeti Akadémia által meghirdetett pályázaton, ennek köszönhetően rögzítettek az év folyamán 14 beszélgetést, felkérve a még életben lévő munkatársakat, hogy beszéljenek a szerkesztőségben eltöltött éveikről. A filmes projekt mellett több találkozót, konferenciát, kiállításokat terveztek a 2020-as évforduló köré, de a pandémia miatt mindezekből csak néhány rendezvény valósult meg, és ez akadályozta meg a tervezett dokumentumfilm elkészültét is – reményeik szerint csak időlegesen. „Az összegyűlt videóanyag eleve kínálta a lehetőséget, hogy az interjúkat kötetbe rendezzük, miután a szövegeket elküldtük szerzőiknek, az interjúalanyoknak szerkesztésre, átfésülésre, az írásbeli közléshez igazításra. Reményeink szerint a Bartha Katalin Ágnes gondozta korábbi interjúkötet után is maradt éppen elég mondanivaló a Kriterion-jelenségről” – írja H. Szabó Gyula a kötet bevezetőjében.

A videóinterjúkat Simonffy Katalin és H. Szabó Gyula készítette, de társuk volt Mosoni Emőke, a bukaresti tévé magyar adásának főszerkesztője is, aki a kiadó jelenlegi igazgatójával, H. Szabó Gyulával beszélgetett. Mivel a Kriterion Könykiadó a Romániában élő nemzetiségek nyelvein, kezdetben magyar, német, szerb-horvát, ukrán és jiddis, majd 1978-tól szlovák és orosz, 1980-tól tatár, 1981-től török nyelven is jelentetett meg szépirodalmi, társadalom- és természettudományi műveket, ebben a kötetben is három nyelven – magyarul, románul és németül (a szerb és a szlovák megszólalók románul nyilatkoznak) – jelennek meg a szövegek, de egy román, illetve magyar nyelvű tartalmi összefoglalót helyeztek el utánuk, hogy az egyik vagy másik nyelvet nem ismerő olvasó is betekintést nyerjen a beszélgetés tartalmába. „Úgy éreztem, hogy ez a fajta többnyelvűség fontos gesztus a Kriterion múltját illetően, a bevezetőt is lefordítottuk” – jegyezte meg az eseményen H. Szabó Gyula.

„Filmet többnyire könyvek alapján készítenek, itt pont fordítva történt: ez a könyv egy filmnek köszönhetően, nagyon sok kiegészítéssel és jegyzetanyaggal bővülve készült el. A Kriterion 50+ egy korszakot ölel fel, úgy gondolom, hogy sikertörténet és történelmi helyzet adta lehetőség volt szerkesztőknek, olvasóknak egyaránt. Az 1990 utáni könyvkiadás már egy másik történet” – mondta Simonffy Katalin a könyvbemutatón.

Dávid Gyula szerint, aki 1970 és 1994 között volt a Kriterion munkatársa (1970 és 1992 között a kolozsvári magyar szerkesztőség vezetője, ezt követően nyugdíjazásáig szerkesztője), a Kriterion története tulajdonképpen az 1950-es évektől a palackban felgyülemlő feszítő erő következménye. A hatalom ugyanis egyfajta látszólagós nyitás kedvéért „1970-ben kiveszi a dugót a palackból, és tíz esztendő múlva, a nyolcvanas évek elejétől kezdve egyéb se történik, mint nagyon keserves kínlódás arra, hogy ezt a dugót valahogy visszanyomja és legalább a szellem maradéka kerüljön vissza a palackba. Jó lenne, ha valaki egyszer megírná ennek a folyamatnak a történetét 1945-től, a palackban gyűlő feszítő erő és a palackba való visszagyömöszölés kísérleteinek a történetét” – összegezte tapasztalatát a 95 esztendős Dávid Gyula, akit idén a Kincses Kolozsvárért Díjjal tüntettek ki a Kolozsvári Magyar Napok szervezői.

Az említett 14 interjúból 13 került a kötetbe, ezenkívül helyett kapott Tekei Erika A nyitás jelei a kiadói átszervezést megelőző években – A Kriterion Könyvkiadó megalakulásának előzményei című tanulmánya, amely tartalmazza Kacsó Sándor és Bodor Pál levelezését is (előbbi 1952–1968 között az Irodalmi Könyvkiadó kolozsvári magyar fiókjának vezetője, utóbbi pedig 1967–1970 között az Irodalmi Könyvkiadó bukaresti nemzetiségi osztályának főszerkesztője). Kettejük levelezése alapján nyomon követhetők az ideológiai nyitás jelei az 1960-as évek végén a romániai magyar könyvkiadást illetően, valamint az is, hogy milyen problémákkal szembesültek a könyvkiadó vezetői a Kriterion megalakulása előtti időszakban.

A kötet névjegyzékkel, a kiadó munkatársainak teljes névsorával és beosztásával, valamint archív fotókkal zárul.

Fotó forrása: a Kriterion Könyvkiadó Facebook-oldala