Különleges színfolt Budapest kulturális életében

Több mint három évvel ezelőtt nyílt meg a Rózsavölgyi Szalon. Mi volt a kezdeti elképzelés vele kapcsolatban?

2012. április 11-én, a költészet napján nyílt meg a Szalon. A kezdéskor úgy terveztem, hogy kamarazenei és költői estek kapnak majd itt helyet, de szinte rögtön tartottunk egy színházi bemutatót, Anna Gavalda Szerettem őt című regényének színpadi változatát hoztuk létre. Olyan nagy siker volt, hogy azonnal látszott, a színháznak igenis helye van itt. Mostanra annyira megváltoztak az arányok, hogy egy hónapban átlagosan 25 este játszunk, és havonta egyszer van valamilyen zenés és költői estünk. Azt szeretném, ha a Rózsavölgyi Szalon egy egészen különleges színfolt lenne Budapest kulturális életében.

Milyen darabokat láthat a közönség a Rózsavölgyi Szalonban?

Az első perctől kezdve azt szerettem volna, ha különleges színdarabokat játszunk, amelyeket máshol nem lehet látni, hiszen nekünk ez az egy lehetőségünk van: kicsit másnak lenni, mint a többi színház. Nincsenek teljes színházi körülményeink, bár a világítási és hangosítási lehetőségeink most már nagyon jók, de mégiscsak egy kis színpadról van szó. Éppen ezért alakult ki, hogy az előadásaink nem csak a színpadon zajlanak, sokszor az egész színház a játék tere, amit a rendezők, a művészek és a nézők egyaránt élveznek. A darabjainkra általánosságban jellemző, hogy vagy mi íratjuk meg őket, tehát ősbemutatók, vagy magyaroszági bemutatók vagy olyan előadások, amiket már annyira régen játszottak, hogy azóta felnőtt egy új színházba járó generáció. Ezt a szalont eredetileg a 35 pluszos korosztály szórakozóhelyének szántam, de örömmel látom ? és tudatosan is próbáljuk építeni ezt a lehetőséget ? hogy egyre több a fiatal néző. A legtöbbet játszott előadásunk Mark St. Germain Az utolsó óra című darabja, ami Freud és egy Lewis nevű professzor beszélgetését meséli el, és eddig 117 alkalommal ment. Vélhetően a főszereplőknek is köszönhető: Alföldi Róbert és Jordán Tamás személyében két volt Nemzeti Színház igazgató játszott együtt, ami érdekelte a közönséget. Az évek során kialakult egy törzsközönségünk: az első 25 előadásunkat általában ők nézik meg, és nekik igyekszünk bizonyos előnyöket is biztosítani.

Milyen bemutatókat terveznek az idén?

Mivel repertoárt kellett építeni, rengeteg bemutatónk volt az elmúlt években, az idén már csak hatot tervezünk. Ebből az egyiket 2014 tavaszán már bemutattuk. Az Előttem az élet című darabot Alföldi Róbert rendezte, és nagyon sikeres is volt, de Margitai Ági hirtelen halála miatt pihentettük egy ideig. Most szeptember elején megint elővettük, Nagy Mari vette át a szerepet, és azt kell mondanom, hogy egészen más előadás született, de szerencsére nagyon sikeres.

A második bemutatóra november 26-án kerül sor. 1990-ben már játszották Budapesten, de azóta eltelt 25 év, ezért úgy gondoltuk, fel lehetne újítani. Rejtélyes viszonyok a címe: Hirtling István és Lábodi Ádám alakítják a két főszereplőt ebben a nagyon érdekes és csavaros történetben.

Szilveszterre mindig egy vidám, könnyed darabbal készülünk, idén egy három középkorú barátnőről szóló francia vígjátékkal. A nők hallani sem akarnak a férfiakról, egészen addig, amíg egy negyedik barátnőjük a segítségüket nem kéri 27 éves fia számára. A fiút elhagyta a menyasszonya, és sikertelen öngyilkosságot kísérelt meg. A barátnők feladata, hogy Párizsban ide-oda kalauzolják, és visszaadják az életkedvét, ami során ők is teljesen felélénkülnek, és elkezdenek harcolni a fiatalember kegyeiért.

Januárban egy újabb St. Germain darabot mutatunk be Istenek tanácsa címmel. Ebben a történetben négy beteg vár egyetlen átültethető szívre, és a kórház vezetőségének feladata, hogy istent játszva eldöntse, ki kaphatja meg azt. Nagyon érzékeny darabról van szó, aminek az első percétől az utolsóig oda kell figyelni, hiszen a szavak erejében rejlik a lényeg. Remélem, annak ellenére, hogy a darab statikus, elnyeri majd a közönség tetszését.

Márciusban lesz a következő bemutatónk, Makk Károly Szerelem című filmje, valamint az annak forrásául szolgáló novellák alapján íratunk egy történetet. Molnár Piroska és Pető Kata mellett Őze Áron és Sütő András is közreműködnek a darabban.

Az utolsó bemutatónk egy mai magyar történet egy taxisofőrről, akihez bejelentkezik egy idős asszony húszezer forinttal, és azzal a kéréssel, hogy vigye el őt azokra a budapesti helyekre, amik neki életében fontosak voltak. Eleinte húzza a száját, de a végén rájön, hogy élete egyik legfontosabb napja volt, mert annyi tapasztalatot és tudást szerzett ettől az idős asszonytól, akit utolsó állomásként az idősek otthonába kell elvinnie.

A műsort elnézve, feltűnik, hogy a Rózsavölgyi Szalon sokszor visszatérő színészekkel dolgozik.

Igen, és szerencsére nagyon jó színészek dolgoznak nálunk. Nekik azért is különleges a hely, mert sokan itt találkoznak össze először a pályájuk során. Az is érdekes számukra, hogy itt szó szerint megfogható közelségben vannak az emberek. Ahány előadás, annyi helyen van a színpad: van, hogy a terem közepén, van, hogy valamelyik oldalán, így a színpadi mozgások is a nézők között történnek. Ilyen szempontból eléggé egyedülállóak vagyunk. Bár mostanában a nagyszínházak is egyre többször bevonják valamilyen formában a nézőteret a színpadi munkába, de ennyire közelről és direkten elég ritkán.

Visszatekintve a kezdetekre: így három év után ott tartanak, ahol szerettek volna?

A Rózsavölgyi Szalon minden vágyamat beváltotta, sőt, túl is szárnyalta. Egy vállalkozásnak mindig számolnia kell a bevezető időszakkal, és általában a harmadik évre szoktak úgy kalkulálni, hogy már ismertségre, haszonra tesznek szert. Úgy gondolom, mi sokkal hamarabb része lettünk Budapest kulturális életének, amit én részben annak tudok be, hogy a kínálatunk egyedülálló, ezeket a darabokat csak nálunk lehet megnézni. Az is a munkánk megbecsülésének jele, hogy mióta létrejött a Szalon, azóta a POSzT OFF-on mindig szerepelt valamelyik előadásunk. Első évben az Asszony a fronton, a második szezon után a Tisztelt hazudozó!, idén pedig a Válótársak című előadásunk. Az is nagy öröm, hogy a nyíregyházi Vidor Fesztiválon a Romance-com elnyerte a legszerethetőbb előadás díját. Ez is azt bizonyítja, hogy amit csinálunk, az jó, és persze az is, hogy napról napra megtelnek az előadásaink.

Mik a terveik a jövőt illetően?

Fontos megemlíteni, idén először fordul elő, hogy koprodukcióban dolgozunk egy másik színházzal, méghozzá a székesfehérvári Vörösmarty Színházzal. Remélem, hogy hasonló együttműködésekre a jövőben is lesz példa. Természetesen szeretnénk továbbra is jól teljesíteni, közösen dolgozni olyanokkal, akikkel eddig, és olyanokkal is, akikkel eddig még nem volt rá alkalmunk. A lényeg, hogy a színvonal ne csökkenjen: mindig legyen minimum olyan, mint most, de ha még jobb, természetesen az sem baj!