(MTI) - Gyurcsány Ferenc köszöntő beszédében kiemelte, hogy a magyar progresszió és humanizmus kiváló művészei kapják az alapítvány életműdíjait, akik hisznek "a szabadság, a nemzet és a modernizáció ügyében". A szabadság "lényegesen több, mint nem szolgának lenni. Aki szabad, az (...) képes arra, hogy erkölcsi, személyi, intellektuális (...) képességeivel önálló legyen, de még arra is képes, hogy ne magányos legyen, hanem odaforduljon a többiek felé, és azt mondja: veletek együtt akarok szabad lenni" - fogalmazott a kuratórium elnöke.
A 2004-ben alapított, emlékplakettel és oklevéllel járó díj átadása előtt a volt kormányfő hangsúlyozta: a szabadság "egyszerre édes és keserű, édes a szolgaság hiánya, és keserű a felelősség terhe". A progresszió híveiként "arra próbáljuk rávenni nemzetünket, hogy akarja vállalni a szabadságot úgy egészben, akarjon a szó legnemesebb értelmében felelősnek, felelősséget viselőnek, összekapaszkodónak, kitárulkozónak lenni és maradni".
Gyurcsány Ferenc arra biztatta a jelenlévőket, hogy "ne adják fel a hitüket, ne bizonytalanodjanak el, higgyék azt, hogy a nemzeti progresszió, a modernitás nagy magyar ügyében jó úton járnak", és "ne foglalkozzanak azzal, hogy éppen most hányan vannak velünk".
Hiller István oktatási és kulturális miniszter köszöntőjében arról beszélt: csak néhány embernek adatik meg a történelem egyes korszakaiban, hogy ember és ember, ember és isten, illetve ember és közösség kapcsolatának titkát művészi eszközökkel el tudja mondani, aminek eredményeként a nagy tömeg érzi, hogy ez a "megfejtés", a most kitüntetettek pedig közéjük tartoznak.
A kortárs színművészet és filmművészet elképzelhetetlen Törőcsik Mari nélkül, az irodalom Görgey Gábor, a szobrászat pedig Nagy Sándor nélkül. Ők "tehetségükkel, nehéz sorsukkal hozták mindazt, ami titok" - fogalmazott.
Méltató szavaiban Szinetár Miklós rendező Törőcsik Mariról Madách Imre drámaírót idézve kifejtette: ő "az édenkertnek egy késői sugára", aki minden művében "maga volt a derű, a szeretet, a fiatalság". Kevesen voltak a színpadon, akik "ennek a nemzetnek a sorsát, drámáját, feszültségét, keserűségét ennyi átéléssel tudták akár színpadon, akár filmen ábrázolni" - hangoztatta, majd példaként hozta fel a Szerelem című filmet, amely "etalon mindnyájunk számára".
Laudációjában Horváth Ádám rendező Görgey Gáborról elmondta: a most 80 éves regény- és színműíró, publicista minden nap megír egy maga által kiszabott mennyiséget, s munkásságát olyan művek jelzik, mint a Fény és füst című, 1956-ban kiadott verseskötet, a Galopp a Vérmezőn című önéletrajzi ihletésű regény, a Komámasszony, hol a stukker, a Népfürdő és a Délutáni tea című színművek.
Nagy Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész munkásságáról Donáth László evangélikus lelkész beszélt. "Csendesnek és robusztusnak egyszerre megmaradni tudó" ember, aki azok közé tartozik, akik "Budapesten élnek, de semmit nem adtak fel önmagukból", mert "vidékinek lenni, az magától értetődő tartást jelent" - mondta. Nagy Sándor művészetét a kitüntetett mesteréhez, Medgyessy Ferencéhez hasonlította, ami pedig párhuzamba hozható Brancusi és Giacometti szobrászok életművével.
