A KÖH-nek a határon túli műemlékek megőrzésében vállalt szerepét mutatja ez a helyreállítási munka is. A magyar állam a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalon keresztül és szakmai felügyeletével három éven keresztül, összesen 6 millió forinttal támogatta a templomban a munkálatokat.
Szilágycseh a Szilágy patak partján a Tövishátat a Szamos völgyével és Zsibóval, illetve a Zilahot Nagybányával összekötő utak keresztezésében fekszik. A falu fölött egykoron vár állt, melynek első említése 1319-ben tűnik fel először oklevelekben ?castrum Chehy?, illetve ?Cheewar? alakban. A település első említését 1405-ből ismerjük ?Chehy Hungaricalis? néven.
A vár, illetve a körülötte lévő birtoktest meghatározó urai a középkor évszázadaiban a Jakcs, és a Drágffy családok voltak. A 16. században Bátori György, majd a Rátóti Gyulaffy család birtokolja az uradalmat. A 18. századra a vár egykori uradalma felaprózódik és a Wesselényi család különböző ágaihoz kerül. A várat a 19. században lebontják, megsemmisül. Ma mindössze két, a 17. század első feléből származó faragvány őrzi emlékét.
A református templom a városka főterének keleti során áll. Nyugati homlokzati tornya mögött ? melyet egyébként 1614-ben emeltek ? áll a többször is bővített és átalakított templomtest. Az eredetileg négyszakaszos gótikus hajóból mára csak a legnyugatibb szakasz falai maradtak meg, a keleti négyzetes alaprajzú térrész határoló falait elbontották, s napjainkban egy-egy 1801-ben, illetve 1905-ben épült bővítmény fogja közre. A hajó, illetve a bővítmények terei fölé csehsüveg boltozatot építettek. A nyolcszög öt oldalával záródó gótikus szentély fölé hálóboltozat borul, melynek zárókövein a Drágffy és a Jakcs családok címereit láthatjuk, míg falait négykarélyos és halhólyagos mérművekkel díszített ablakok törik át. A szentély déli falában lombard motívumkincsű reneszánsz papi ülőfülke található.
A templom berendezési tárgyai közül a 15. század végi ötüléses stallum, az ugyancsak ez idő tájt öntött harang, a 16. és 18. századból származó sírkövek, illetve az 1806-ban készült tizenkétszögű alaprajzú klasszicista szószék kiemelkedő értékűek.
A templom legújabb-kori helyreállítását az tette halaszthatatlanná, hogy az északi térbővítmény fölött lévő csehsüveg boltozat repedezni kezdett, ami az épület ezen részének összeomlásával fenyegetett. A megelőző diagnosztikai vizsgálatokat követően szerkezet-megerősítési tervek készültek, melynek nyomán a fedélszéket megerősítették, a boltozatokat a párkány magasságában összefogták. A tartószerkezetek helyreállításán túl további fontos műszaki és műemléki beavatkozás is történt. Így kiépült többek között az épület körüli drén-rendszer, az erősen cementes külső lábazati és belső vakolatot eltávolították, s mészhabarccsal váltották fel. A műemléki értékek kiemelése szempontjából igen fontos lépésnek számít, hogy a szentélytérből kibontották a 20. század elején készült karzatot, így e gótikus térrész ismét teljes egységében tárulhat fel. A padozat cementlapjait téglaburkolatra cserélték, a padokat részben újragyártották. Restaurálták a szószéket, s egyes kőfaragványokat is.
