(MTI) - A francia kormány volt miniszterének, az Alkotmánytanács korábbi tagjának és auschwitzi túlélőként a franciaországi Soa Emlékalapítvány elnökének beiktatási ünnepségén - amelyet élőben közvetített a francia közszolgálati televízió - megjelent Nicolas Sarkozy államfő, valamint Jacques Chirac és Valéry Giscard d'Estaing korábbi köztársasági elnökök.
A 83 éves politikust 16 hónappal ezelőtt választotta tagjai közé a Francia Akadémia, a 2007. augusztus 29-én elhunyt Pierre Messmer volt francia miniszterelnök helyére. A 29 szavazó akadémikus közül 22 ajánlotta Simone Veilt, aki a hatodik nő a halhatatlanok sorában.
Legelőször 1980-ban választottak nőt maguk közé a több, mint háromszáz éves intézmény tagjai Marguerite Yourcenar írónő személyében. Hozzá hasonlóan, Simone Veilt is Jean Ormesson filozófus köszöntötte a Francia Akadémia nevében.
Az 1635-ben, XIII. Lajos király főminisztere, Richelieu bíboros támogatásával létrehozott Francia Akadémia a legrangosabb francia kulturális intézmény, fő feladata őrködni a francia nyelv fölött és összeállítani, gondozni annak szótárát. Elvben negyven akadémikus alkotja, akik életük végéig az intézmény tagjai maradnak - ezért nevezik őket "halhatatlanoknak" -, a megüresedő helyekre a többiek választják meg az utódot a francia kultúra, s általában a társadalom arra legméltóbbnak tartott személyiségei közül.
A tagok ünnepi egyenruhája a zöld-arany hímzésű fekete frakk, illetve kosztüm, amelyet Karl Lagerfeld, a Chanel divattervezője készített el az új tagnak. A beiktatáshoz szükséges díszkardra Simone Veil kérésére rávésték a 78651-es azonosítószámot, amelyet 17 éves korában az auschwitzi haláltáborban tetováltak alkarjára.
Simone Veil a mai napig Franciaország egyik legnagyobb tiszteletben álló és legnépszerűbb közéleti személyisége: holokauszt túlélőjeként politikai pályafutása kezdetétől fogva meggyőződéses európai, s a második világháborúban a zsidókat mentő francia Igazak szerepe elismerésének kezdeményezője.
Simone Veil a dél-franciaországi Nizzában született 1927-ben Simone Jacob néven. Családjával együtt 1944-ben deportálták Auschwitzba, a háború után jogi és politikaelméleti tanulmányokat folytatott. Nevéhez fűződik az abortusz franciaországi legalizálása. Az erről szóló törvényt egészségügyi miniszterként 1975-ben, Jacques Chirac kormányának tagjaként óriási politikai vitát követően sikerült elfogadtatnia a parlamenttel.
Ezt követően harminc éven át a francia és európai politika egyik vezető, végig népszerű személyisége maradt: 1979 és 1982 között az Európai Parlament elnöke volt, 1995-ig többször töltött be miniszteri posztot a francia kormányban, majd 1998-tól 2007-ig az Alkotmánytanács tagja volt. Une vie (Egy élet) című, két évvel ezelőtt megjelent önéletrajzi kötetében - amely több mint félmillió példányban kelt el - auschwitzi emlékeiről, ateista és feminista meggyőződéséről írt.
