Kultúra a fotelből – Dániel András

Egy író, grafikus többnyire otthonról dolgozik. Mennyiben telnek másként a napok a karantén idején?

Mivel eddig is itthon dolgoztam, ez a helyzet valóban nem hozott
újdonságot az életemben. A lakásomon kívüli élet változása már sokkal inkább.
Az elmúlt hetekben sok program, meghívás, utazás hiúsult meg a járvány miatt –
ez már inkább befolyásolja a mindennapjaimat. A 24 órás home office-t szokni
kell, különösen, hogy nem vagyok igazán otthonülő alkat, szeretek utazni,
jönni-menni a világban. Bár a karantén kezdete óta igyekszem kontrollálni az
időt, és amennyire tudom, tartani egy magam által meghatározott munkarendet,
azért – így a sokadik héten – már érzem magamon a fáradás jeleit. Könnyen
szétesik a figyelmem, egyre több energiát kíván, hogy kézben tartsam a
feladataimat. Kezdek türelmetlenné válni, aminek nem örülök, mert egyelőre nem
látni, meddig kell még elviselnünk a jelen körülményeket…

A közösségi oldalak tanúsága
szerint most mindenki kenyeret süt, kovászt készít, rajzolni tanul,
sportol. Van olyan időtöltés, melynek örömére a karatéban érzett rá?

Nagyrészt ugyanazokkal a dolgokkal foglalkozom, mint eddig. A kenyérsütési láz nem ragadott magával, a rajztanulást – bár lehet, hogy tévedek – esetemben nem éreztem kifejezetten indokoltnak, a sport pedig, futás és biciklizés formájában már régen az életem része. Igazából annyi munkám van, hogy ezek mellé nem nagyon fér el újabb kedvtelés. Ami mégis újdonságot jelent a napjaimban, az az online mesélés, amit Tasi Kata remek #olvasaziro kezdeményezéséhez csatlakozva kezdtem el – nem egyedül, mert szerencsére több kollégám is lelkesen mesél az óvodák és iskolák bezárása óta kényszerű szobafogságra ítélt gyerekeknek. Korábban nem gondoltam volna, hogy egyszer YouTube csatornát indítok – hát most ez is megtörtént… Ez valószínűleg sosem fordult volna elő, ha nincs ez a váratlan kényszerhelyzet.

A Pagony nemrég különleges pályázatot hirdetett: kitalált
lényekről készült rajzokat vártak a gyerekektől
a kuflimesékbe. A legötletesebb bekerül a következő könyvbe. Milyen alkotások érkeztek?

Nagyon sok – több, mint 800 – rajz érkezett a pályázatra. A
zsűrinek (amelynek rajtam kívül Jurik Kristóf és Pais Andrea voltak a tagjai)
nem volt könnyű dolga ekkora anagból kiválogatni a legjobbakat. Már csak azért
sem, mert számtalan egészen fantasztikus kitalált lény közül kellett választani.
Igazából nem is nagyon szeretem az efféle versenyeket – legszívesebben annyi
díjat osztanék ki, ahány pályázat érkezett… Annyit mondhatok, a gyerekek
fantáziája láthatólag korántsem kényszerült karanténba – szabadon szárnyalt, és
ezt nagyon jó volt látni a rajzok válogatása közben!

Mi volt a legemlékezetesebb kulturális élménye az otthon töltött napok előtt?

Nem sokkal a járvány itthoni kitörése előtt láttam az Ódry Színpadon a Kacsa, Halál, Tulipán című felnőtt bábelőadást Fodor Orsi rendezésében. Sokáig nem fogom elfelejteni ezt a – Wolf Erlbruch híres képeskönyve alapján készült –darabot. Utólag visszatekintve számomra ez az előadás az azóta eltelt furcsa, sok szempontból elgondolkodtató időszak valamiféle különös, elégikus nyitányaként is értelmezhető.

Ajánljon három
művet, amit otthon is lehet élvezni.

Nem hiszem, hogy a karantén kilencedik hetében még bárkinek bármit lehetne ajánlani. A színházak, mozik, könyvtárak kényszerű bezárása után szinte elöntötték az internetet az online hozzáférhetővé tett kulturális tartalmak, filmektől a színházi előadásokon át a könyvekig. Nem is beszélve az otthoni fogságba kényszerült művészek – írók, zenészek, színészek – házi videóiról, amelyekkel egyaránt igyekeznek a lelket tartani közönségükben és önmagukban… A kínálat szinte végtelen. Ám érezhető némi fáradás a befogadói oldalon. A környezetemben egyre többen panaszkodnak, hogy az egésznapos online munkavégzés után már nincs türelmük a képernyőt bámulni, legyen szó bármilyen izgalmas filmről vagy színházi előadásról… Az olvasás talán még tartja magát, bár ebben a gyönyörű időben valószínűleg sokan már ehelyett is szívesebben hevernének inkább valahol egy vízparton, a felhőket bámulva.

Azért hogy ne legyek adós az ajánlattal:

Én most épp nagy kedvvel olvasom Michael Chabon Ragyog a hold című regényét, amelyben
a szerző haldokló nagyapja történetén keresztül beszél érzékenyen,
szeretetteljes iróniával saját családja – meg az elmúlt hetven év európai és
amerikai történelmének – kibeszéletlen traumáiról, az igazságot és jótékony
hazugságokat keverő családi legendákról, az emlékezet talányos működéséről.

A zavarbaejtően nagy online kínálatból ezen a helyen a kecskeméti Ciróka Bábszínház oldalát ajánlom. A színház művészei hetek óta készítik töretlen lelkesedéssel saját szobaszínházi produkcióikat – nem csak gyerek, hanem felnőtt nézőknek is! Az utóbbiak közül kiemelném Ivanics Tamás Gogol Az őrült naplója című monodrámája alapján készített videoblog-sorozatát.

A zenészek is igyekeznek alkalmazkodni ehhez a soha nem tapasztalt helyzethez. Egyre szaporodnak az igen élvezetes online zenei produkciók. Én sok más mellett hetek óta követem a manchesteri Elbow zenekar #elbowrooms néven elérhető felvételeit, amelyeken a rajongók által kért számaikat játsszák el az együttes tagjai – mindegyikük a saját lakásában zenélve.

Az interjúsorozat többi része itt olvasható.