Ki hogy vészeli át a kényszerpihenőt? Ezúttal Egressy Zoltán író, rendező válaszolt.

Mivel foglalja le magát ebben a helyzetben?

Eszem,
iszom, és igyekszem elkerülni, hogy kényszeressé váljon az internetes hírek
nézegetése. Ez egyelőre nem nagyon sikerül, pedig az időtartamát előbb-utóbb
csökkentenem kellene, mielőtt az információk pánikreakciókat kezdenének
kiváltani. Ha lenne szobabiciklim, rendszeres házi sportolásba kezdhetnék,
eszköz hiányában marad valamiféle napi alapmozgás. Jobb-rosszabb sorozatokat
nézek, és van most idő olvasásra is. Mondhatnám, hogy végre, hiszen így valamelyest
csökkenteni tudom a lemaradásomat. Akár írni is lehetne, amennyiben volna
indíttatásom.

Mi volt az utóbbi időben a legemlékezetesebb kulturális élménye?

Márciusban
néztem volna meg a Bánk bánt és a Tartuffe-öt a Katona József Színházban,
itt vannak a jegyek az asztalon, sajnos az előadások az ismert ok miatt
elmaradtak. Ahogy a két legutóbbi bemutatóm előadásai is, az egyikből egy, a
másikból öt volt megtartva, megválaszolhatatlan kérdés, hogy a továbbiakra
mikor kerül sor. Viszont ha már a Katonát említettem: az egyik legutóbbi
kulturális élményem az Illaberek
internetes megtekintése volt néhány napja. Annak idején láttam élőben is.
Egyébként nem nagyon szeretek színházat tévében vagy számítógépen nézni, de
egyelőre nincs más megoldás.

Ajánljon 3 művet, amit otthon is lehet élvezni.

Legyen
zene, irodalom és film: Elgar felemelő Enigma-variációi,
Szép Ernő Ádámcsutkája (amit a
legmegindítóbb magyar regénynek tartok), és Scorsese filmje, Az ír.  
Amennyiben ez a csomag nem vonzó valakinek, aki esetleg futballkedvelő,
ő nézzen újra emlékezetes pillanatokat. Például egy Ronaldinho-összeállítást.
Vagy hallgassa meg a Liverpool himnuszát, a You”ll
never walk alone
-t a nézők előadásában, az is felemelő, ráadásul az
izoláltságban erőt adhat. Általában is azt javaslom, hogy valami pozitívumot
töltsön magába mindenki. Mondjuk én jelenleg a Várnát hallgatom az Európa Kiadótól, de majd talán keresek
vidámabbat is. Bónuszként, szerénytelenül javasolnám a Százezer eperfa című regényemet annak, aki nem akar teljesen
kiszakadni a valóságból. Vírus konkrétan nincs benne, de katasztrófahelyzet és
annak elképzelt magyarországi következményei igen. Nem örülök neki, hogy
aktuálissá vált, ahogy a Várna érvényességének se, pedig ez van most: kihalt
repterek, néptelen közterek.