Hogyan éli meg a jelenlegi helyzetet?

Nyilván az ember a kincstári optimizmusát próbálja megtartani. Egyre intenzívebben özönlenek a hírek, és komoly lelki energia kell ahhoz, hogy ne engedjük magunkra végtelen mennyiségben ezt a negatív hullámot. Igyekszem behozni az elmaradásaimat, amik az előző időszak iszonyatos hajszájában felgyülemlettek. Kedvesemmel leköltöztem a szülői házba Balatonfüredre, hogy együtt legyünk idős szüleimmel. A tavasz mindennapjainak megfigyelése kedves időtöltésem lett. Olyan dolgokat veszek észre, amelyek fölött régen elsiklottam: napról napra hogyan zöldül ki a természet, pattannak ki a rügyek. Ezzel próbálom visszahozni az életbe vetett hitemet. Felelős vezetőként közben az agyam folyamatosan azon jár, hogyan tovább. Az a furcsa ebben az egészben, hogy az a vízióm, ugyanúgy fogjuk folytatni az életünket, mintha mi sem történt volna, a másik énem viszont azt mondja, már soha semmi nem lesz úgy, mint korábban. Azon csodálkozom, az élet hogyan tud pár hét alatt ilyen szinten megváltozni körülöttünk. Hasonló kataklizmát nem éltem még át, és remélem, nem is fogok többet. Ambivalens érzések kavarognak bennem. Egyik nap óriási békét hoz bennem a lelassulás, másik nap halálosan idegesít. Még nem tudtam ezzel az élethelyzettel megbarátkozni és meghatározni a hozzá fűződő viszonyomat. Ami örömmel tölt el, hogy a ház körül végre munkálkodni tudok és, hogy gyakran üljük körbe a családi ebédlőasztalt, sokat beszélgetünk, amire az elmúlt időszakban nagyon kevés lehetőség volt.

Mi volt a legutóbbi emlékezetes kulturális élménye?

A Szegedi Nemzeti Színházban néztem a Mohácsi testvérek Johanna című darabját, ami nagyon mélyen megérintett. Fantasztikus előadás!

Milyen műveket ajánl az otthoni időtöltéshez?

Nagy begyűjtő vagyok könyvekből, filmekből, zenékből egyaránt. Mindig arra az időszakra várok, amikor végre ezeket a vágyott műveket elővehetem. Most ezekkel vettem körbe magam, és ezeket szívesen ajánlom mindenkinek. Már meg is néztem  egy régi favoritomat Jim Jarmusch Hervadó virágok című filmjét. Elhatároztam, hogy újra végignézem többek között Tarkovszkij alkotásait és Sorrentino Nagy szépség című csodálatos filmjét. Általában sokat utazom autóval, és olyankor Góreczkyt, Mahlert, vagy Arvo Pärtet hallgatok, no meg jazzt minden mennyiségben. Csányi Vilmos etológus beszélgetős könyvét is magam elé vettem, nekem az ő gondolkodásmódja etalon. Őszi Kék címmel Géczi János író beszélget vele.

Mi a helyzet a társulattal?

Nagyon hamar elküldtünk mindenkit szabadságra, és felhívtuk a figyelmet, hogy készüljön fel a közelgő krízishelyzetre. Persze tartjuk a táncművészekkel a kapcsolatot, próbálunk olyan megszívlelendő ajánlásokat adni, hogy ha elmúlik felőlünk ez a baljós időszak, akkor teljes gőzzel tudjuk majd folytatni a munkát. Az éves aktuális próbatáncunkat meghirdettük, de a személyes találkozókat későbbre toljuk. Hat előadásunk lett volna még itthon a fesztiválokkal együtt, és húsz külföldi vendégjátékunk maradt el. Ez minden szempontból veszteség, úgy szakmailag, mint anyagilag. Próbáljuk szilárdan tartani a gazdasági hátterünket, mert mint minden művészeti szervezet, az elsők között szenvedtük el a leállás negatív hatásait. Tartalékainkat aktiváltuk és bízunk benne, hogy ameddig azok kitartanak, a járványnak is vége lesz, valamint, hogy az önkormányzatunk, a városunk segítségével mi is át tudjuk vészelni ezt a krízishelyzetet.

Sorozatunk többi része itt olvasható.

Fotó: Tarnavölgyi Zoltán