Hogyan töltöd a napjaid a járvány idején?

Bár szomorú vagyok, hogy félbe kellett szakítanunk az Orlai Produkció Hogy szeret a másik című új előadás próbáit Göttinger Pál rendezésében, megpróbálom ezt a váratlanul nyakamba szakadt szabadidőt értelmesen eltölteni. Miután bezárkóztunk, több időm jut a családomra: társasjátékozunk, filmezünk, főzünk. Tudok olvasni, itthon edzek, tanulom a szövegemet. Megvisel, hogy távol kerültem a kollégáimtól, akikkel nagyon szeretek együtt lenni. Ráadásul az is aggasztó, hogy nem lehet tudni, meddig húzódik a járvány, mikor tudom folytatni a munkát, hiszen szabadúszó színészként akkor keresek pénzt, ha dolgozom. Mindezek ellenére habitusomból fakadóan igyekszem pozitívan kezelni a helyzetet. Szeretném átrostálni a gondolataimat: tulajdonképpen miért is került a bolygónk ebbe a helyzetbe. Sportnyelven szólva: szurkolok az emberiségnek. 

Mi volt a legutóbbi, emlékezetes kulturális élményed?

Az elmúlt hónapokban próbáltam, szinkronizáltam vagy előadásaim voltak, ezért nem volt időm nézni a kollégáimat vagy moziba járni. Viszont örömmel tettem eleget a Magvető Kiadó felkérésének. Sándor Iván Amit a szél susog című új könyvének bemutatóján olvastam fel részleteket. Szívmelengető élmény volt részt venni az éppen 90 éves író születésnapi köszöntésén.  A szervezők mellett pályatársai, barátai köszöntötték: például Darvas Ferenc zeneszerző zongorán játszott.

Ha három művet kéne felsorolnod, ajánlanod az otthon maradás idejére, melyek lennének azok?

Ilyen időkben vaskosabb regényeknek is nekiláthatunk, az ember jobban el tud mélyülni. Tervezem újraolvasni Thomas Mann gyönyörű bibliai parafrázisát, a József és testvéreit, vagy Musiltől A tulajdonságok nélküli embert. A jelenlegi helyzetre reflektálva szívesen ajánlom még Glukhovsky Metro trilógiáját is. Ebben egy atomháborút követően a moszkvai metróba kényszerülnek az emberek, mert a felszínen sugárzás miatt már nem lehet élni. A metró különböző állomásai városállamok közösségeként működnek. Nagyon izgalmas társadalomkritika: mi van akkor, amikor az embernek csak az ember marad. Kedvenc zeneműveim Rachmanyinov szimfóniái, különösen a II. és a III. Érdekes, hogy életem bármely szakaszában, bármilyen hangulatban szívesen hallgatom.  Önkéntes karanténunk kezdetén tegnap este teljesen véletlenül belebotlottunk a televízióban az Aranyoskám című filmbe, amelynek Dustin Hoffmann a főszereplője.  Arról szól, hogy egy férfi színész nem kap munkát, női ruhába öltözve színésznőként azonban remekül érvényesül.  Jól esett ebben a feszült időszakban nagyokat nevetni a lányaimmal.

Fotó: Tarnavölgyi Zoltán