Kultúra a fotelből – Szász János

Milyen
hatást gyakorolt rád, az életedre a járvány, a karantén?

A kezdetén, ahogy a boltokban minden áru elfogyott, mindenki reszketett, féltette a családját, az maga volt a pokol. Mi is bezárkóztunk a családdal. Ami azóta változott, hogy van ebben a szörnyűségben áldás is. Próbára teszi az embereket, és azt vagy kiállja az ember, vagy elforgácsolódik benne. Mi nagyon jól elvagyunk itthon, persze vannak kisebb drámák, veszekedések, de ez igazából nem számít. Online tanítom a rendező- és színész szakos diákjaimat. A fiatalok nagy része hazakényszerült szülőkhöz, testvérekhez. Olyan élethelyzetbe mentek vissza, amelyből jöttek, talán menekültek, ez nagy próbatétel sokak számára. De néha azt gondolom, hogy ez áldás: az órák, beszélgetések mélyek, húsbavágóak és igaziak. Mindenki elgondolkodik, mit csinál, hova rohan, mit ér egy óra, egy kapcsolat, egy szó, egy gondolat. Biztos lesz hozadéka.

Hogyan
érinti a munkád a jelenlegi helyzet?

Az Utas és holdvilág című filmünk előkészítését szakítottuk félbe. Olaszországban helyszíneltünk Máté Tibor operatőrrel februárban, de márciusban már nem tudtunk visszamenni, mert lezárták az országot. A filmfinanszírozás átalakulása a járvány miatt még ismeretlen számunkra, főleg a külföldi filmek tekintetében. De már lehet sejteni az alagút végét. Lassan beindul mindenhol a filmipar. Itthon is. Mindenkinek van veszteséglistája. Nem panaszkodom. Én is tutira elbuktam két külföldi munkát, de nincs okom sajnálkozni, mert mindenki veszít.

Változni
fog szerinted a világ?

Azt látom ebben a pillanatban, hogy amivel mi foglalkozunk – ez a kreatív őrület: film, színház, muzsika – , abban komolyodni fognak a dolgok. Hogy meddig? Nem a végtelenségig. Az emberiség tanul, azután elfelejti, és megy előre, mintha semmi nem történt volna. A vírus rengeteg dolgot erősen át fog alakítani. A moziknak például hatalmas mélyütés lehet a helyzet. Nemcsak arra gondolok, hogy idő, mire újra jönnek a nézők, hanem attól tartok, bebizonyosodik, hogy létezik egyfajta otthoni moziba járás. Már online lehet az Oscarra szavazni, bizonyos filmeket abszolút nem hoznak ki moziba, hanem a Netflix, az HBO stb vetíti. Rettegek ettől! Mi mozifilmet csinálunk, azt akarjuk, hogy moziban menjen, és igazi közösségi élmény legyen. Persze minden mélyütésből fel lehet állni, csak kérdés, hogy milyen maradandó sérülésekkel.

Ha
már filmek, mit ajánlasz? Te mit nézel?

Sorozatfaló vagyok. Imádom őket, mert elképesztő minőségűek, nem szégyen nézni azokat. Van egy orosz sorozat, Alekszej Tolsztoj Golgotájából készült, most fejeztem be, Kálvária útja címmel mutatták be, elképesztő, talán a legjobb film, amit az utóbbi időben láttam. Az orosz értelmiség halálát, teljes elbukását mutatja be kőkeményen, a szovjet forradalom idején. De van más kedvencem is, az nem orosz, hanem Ricky Gervais: After life, című őrülten furcsa, de egyszerű, emberi története. Ajánlom! Sorozatnézés ellensúlyozásaképpen érdemes a könyvtárunkat rendezgetni. Csodás feleségem (Bognár Gyöngyvér színművész – a szerk.) több év után rendbe tette a könyveinket, és végre látom, mi hol van. Össze-vissza kapkodok: sorozatot nézek, valami darabot, újságot olvasok. Dolgozom szakadásig. Rengeteg időt töltök a gyerekeimmel, mégis ők az életem értelmei. Hinni kell abban, hogy vége lesz a pandémiának (hiányozni fog kicsit). Minden munkámnak – amire készülök színházban, filmen – az itthon töltött idő, az elvonulás jót tesz, mert elszántabb, merészebb lesz.

Szoktál
zenét hallgatni?

Mindig. Az utóbbi időben egy csodálatos énekesnőt, az olasz Milvát hallgatom: Brechtet, olasz slágereket énekel, színésznőként is játszott a Teatro Piccoloban. Van egy német kontratenor, Andreas Scholl, akinek egészen különös, modern áriafeldolgozásai vannak. A zene nálam mindig és nagyon hangosan szól. Csak zenére tudok dolgozni, inspirál, repülök vele... Nem beszélve az LGT- ről.

Sokaknak
okoz most örömet a gasztronómia. Te hogy állsz ezzel?

Állandóan eszem. Az anyósom, Vali nagyon finom
kifliket, süteményeket süt és kell, hogy a boldogságadagunkat valahogy
megkapjuk. Hanna lányom kovászt csinált, nem lehet ellenállni a pizzának... Persze
lehet itthon mindenfélét mozogni, volt úgy, hogy körbejártam a kertben, meg
szobabiciklizem.  

Küzdesz
kedvtelenséggel?

Van, aki nem?

Igen.
Beszéltem ilyenekkel.

Irigylem. Én a legnagyobb elszánás utáni másodpercben
is képes vagyok magamba zuhanni, de itt vannak a gyerekeim a hátamon és
körülöttem. Nem hagyom el magam. Kell a boldogságmolekula: lehet az egy
édesség, egy sorozat, egy könyv, a pakolás, egy József Attila is. Pár hét alatt
megtaláltam a saját munkám új, komoly, kockázatos útjait, hogyan haladjak
tovább, írjam a forgatókönyvet, készüljek a színházi felkéréseimre. Hiszek
abban, hogy ennek vége lesz, és érzem, marha jó dolgokat fogok csinálni.

Mi
volt az utolsó kulturális élményed a karantén előtt?

A készülő filmem kapcsán Assisiben, a Szent Ferenc templomban tett látogatásom. Csodálatos volt követni Szerb Antal Mihályának (Az utas és holdvilág szereplője – a szerk.) lábnyomát Olaszországban. Határzárás előtt egy nappal jöttünk haza. Gubbióban is voltunk. Emlékezetes a hegy, ahol a képzeletbeli Ervin a könyvben papként szent életet él, már nem cigarettázik, nem göndör a haja és már nem is zsidó. Gubbio kietlen, szigorú középkori város. Régóta el akartam jutni ide. Egy várossal találkozni hosszú vágyakozás után különleges élmény. Gubbio egyedi, szikár. Nem tipikusan olasz. Umbriai! Mélyen meghatott, ahogy megéreztem, mennyire kietlen és rideg Szerb Antal Ervinjének élete.

Az interjúsorozat többi része itt olvasható.ó