Imázsfilmek, népmesék, kötelező olvasmányok, sikeres múzeumok - csak néhány azok közül a témák közül, amelyekről Rétvári Bencével, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkárával beszélgettünk.
Az Ön számára mit jelent a kultúra?
A kultúra a nemzeti identitás nagyon fontos részre, ezáltal egyrészről magasabb fokú életminőséget jelent, másrészről pedig egy közösséghez való tartozást.
A magyar kulturális életben mostanában kiemelt szerephez jutottak a zenei rendezvények, például az Europa Cantat, vagy legutóbb a WOMEX. Ezek szerint ez az a kulturális terület, ahol Magyarország a leginkább élen jár?
Mindig vannak hullámok, de az biztos, hogy a nem verbális művészeti ágak azok a területek, ahol nemzetközi előnyünk van. Mivel nyelvileg teljesen unikum vagyunk a világon, ilyen értelemben szűkebbek a lehetőségeink más országokhoz képest. Ezért többek között a zene, tánc, a képzőművészet vagy a design azok a területek, ahol könnyebben kiléphetünk a világszínpadra, mint a verbális műfajokban.
Nemrég ért véget a világzenei expó, azaz a WOMEX, amit Budapest rendezhetett meg. Milyen visszajelzések érkeztek a rendezvénnyel kapcsolatban?
A WOMEX fontos volt Magyarországnak, hiszen a magyar világ- és népzene világszínvonalú, amit most meg is mutathattunk: mindenki láthatta, mennyire széles és színes az a spektrum, amit kínálni tudunk. Fontos, hogy ez nemcsak egy fesztivál, konferencia, díjátadó, hanem egy expó is, tehát eljött minden világzenével foglalkozó zenei kiadó és produkciós iroda, és olyan közelről ismerhette meg a magyar kínálatot, mint még soha. Ráadásul ez egész Közép- és Kelet-Európának jó lehetőség volt, hiszen első alkalommal került ki ebből a régióból a WOMEX házigazdája. Ez óriási siker, és bizonyítja a magyar kultúra világszínvonalát ezen a területen is.
A zenei rendezvényekkel talán a fiatalokat is könnyebb megfogni, de mi a helyzet a kevésbé népszerű területekkel: hogyan lehetne őket rábírni például arra, hogy többet járjanak múzeumokba?
A múzeumokba való becsalogatásra akadnak jó példák, vegyük mondjuk a Szépművészeti Múzeumot - ami nemzetközi nagymesterek alkotásait bemutatva és ügyes marketinget alkalmazva - rekordokat döntött az utóbbi időszakban. Szerencsére manapság egyre több az olyan múzeum, ahol a látogató egészen másfajta kiállítással találkozik, mint ezelőtt 20 évvel, amikor vitrinek mögött sorakozó papírok és tárgyak fogadták. Ma már sokkal modernebbek, interaktívabbak a kiállítóhelyek, hogy néhányat kiemeljek, rendkívül sikeresen működik például a Terror Háza Múzeum, vagy a Skanzen, mindkettő rengeteg látogatót vonz. Ezt a többi intézménynek is át kellene vennie, ehhez pedig lehetőséget kell adni nekik, hogy minél több saját bevételre tegyenek szert. Például, ha valaki megnéz egy kiállítást, fontos, hogy a múzeum boltján keresztül vezessen ki az útja, ahol a kiállítás tematikájával kapcsolatos tárgyakat vásárolhat, így haza is vihet magával valamilyen emléket. Ezt a fajta átállást folyamatosan hajtjuk végre Magyarországon: tovább kell bővíteni, illetve jobban koordinálni az egy helyen működő, vagy a hasonló tematikájú múzeumok marketingjét és árképzési politikáját. A cél, hogy aki valahova bemegy, azt csábítsuk át három másik helyre is.
Az olvasásnépszerűsítéssel kapcsolatban is vannak ötletei?
Örök dilemma, és szeretik is vitaként felvetni, hogy mit jó olvastatni magyar irodalom órán: Harry Pottert vagy Egri csillagokat, és vajon csak az-e a lényeg, hogy a gyerek olvasson, vagy az is, hogy mit. A beszélgetésünk elején azt mondtam, hogy a kultúra a nemzeti identitás része. Az ember lelki kiegyensúlyozottságához szükség van az identitásra, amit jórészt a kultúra ad meg. Ezt a kulturális identitást régen sokkal jobban befolyásolta a család vagy a lakókörnyezet, az egységesebb médiakínálat. Ezek, illetve az egyéb kulturális tartalmak ma már sokkal szegmentáltabban jelennek meg. Az oktatásnak már csak ezért is fokozott szerepe van, és fontos, hogy a fiatalok az olvasmányélményeiken keresztül olyan ismeretekhez jussanak, amelyek segíthetik saját önkifejezésüket, közösséghez tartozásuk tudatosítását.
Szerette a kötelező olvasmányokat?
Leginkább a fiús kötelezőket szerettem, amiben pörögtek az események, ami izgalmas volt. Iskolás koromban távolabbinak éreztem azokat, amelyekben a cselekmény inkább a lélek bugyraiban zajlott.
Ezek szerint az Egri csillagok bejött, de az Abigél már kevésbé?
Az Abigél is bejött, mert abban is olyan értékek szerepeltek, mint a bátorság vagy az egymásért való kiállás. Az a lényeg, hogy egy történetben legyen olyan hős, aki pozitív példakép, és akire föl lehet nézni. Mindannyian mintákból építkezünk: a gondolataink, szavaink, cselekedeteink mind mások mintáinak átvételéből származnak. Éppen ezért nem mindegy, hogy az olvasmányokban, színházi élményekben milyen mintákat látunk, és ezekből mit tudunk átvenni.
Emlékszik rá, mi volt az első könyv, amit olvasott?
A komolyabb irodalmi alkotások közül talán A kis herceg, előtte pedig biztosan mesekönyveket olvastam. Nemrég indítottuk el egyébként a Hagyományok Házával közösen a Minden este népmese című cselekvési programot, ami a népmesék fontosságát hangsúlyozza. Ezek a mesék számos funkcióval bírnak, hiszen szórakoztatnak, összehozzák a családot, javítják a szóbeli kifejezőkészséget, emberi és kulturális alapértékeket adnak át. Nehéz is lenne felsorolni a népmesei kincs összes pozitívumát, ezért fontos, hogy minél többeket ösztönözzünk a megismerésükre, mert a gyerekeknek máshonnan nem pótolható értékeket adnak át.
Ha a magyar kultúrát szeretné megismertetni egy idelátogató külföldivel, hová vinné el?
Ha valakinek megmutatjuk a hazánkat, azért tesszük, mert a képi megjelenítés valaminek az elmesélését segíti elő, akár a történelemről, akár a magyarok teljesítményéről. Egy budapesti séta, a Budai Vár, a Hősök tere, a fürdők vagy a többi látnivaló mind felidéznek egy-egy korszakot Magyarországon, vagy fölmutatnak egy-egy ismert magyart, akire büszkék lehetünk. Egy turistának azt is érdemes megmutatni, hogyan kapcsolódik az ő hazájának történelme a miénkhez, bemutatva az országnak ezt a fajta európai kapcsolódását is.
Mit gondol, szüksége van egy országnak az imázsfilmekre?
Igen, és minél több ilyen filmet kell készíteni. Hiszen mást akar látni egy fiatal, mint egy idős, ahogy mást látna szívesen valaki, aki már járt itt, mint egy olyan, aki még nem. Szerencsére annyi érték van ebben az országban, hogy csak be kell mutatnunk mindezt. Magyarország különleges része Európának, hiszen kulturális értékekben, építészetben a nyugati világ országainak megjelenésére hasonlít, más művészetekben viszont megvan benne a keletiességnek a vagánysága, bátorsága is. Ebben a vegyes mixtúrában egyszerre van tehát jelen a nyugati kultúra biztonsága és a keleti kultúrából áradó kaland, így mindenkinek tud újat nyújtani.
Többször volt vita az utóbbi időben arról, hogy minek is kellene szerepelnie egy ilyen filmben. Vannak olyan vélemények, hogy valami modernebbre lenne szükség, és nem puli kutyára meg gulyásra.
Igen, ez egy dilemma, de ha megnézzük a világ többi országát, nekik is megvannak a maguk attribútumai, amikről beazonosítják őket. Párizsról mindenkinek az Eiffel-torony jut az eszébe, és Hollandiában is mindenhol sajtot és fapapucsot árulnak a turistáknak. Miért ne lehetnénk mi büszkék a gulyásra, a Hortobágyra, a Lánchídra vagy a Mátyás templomra? Szerintem igenis büszkék és elégedettek lehetünk azzal, amink van, ráadásul mindig újabb generációk nőnek fel, akiknek mindez újdonság. Ha megkérdeznénk egy külföldit, mi jut eszébe Magyarországról, valószínűleg az első három dolog Puskás, a Rubik kocka és a Sziget Fesztivál lenne. Ebben a hármasban szerintem nagyjából minden benne is van: a magyar ügyesség és találékonyság, a sportteljesítmény, illetve a kultúra szabadsága és sokszínűsége.
Weininger Andrea
Fotó: Csákvári Zsigmond
