A kultúra szerepe a társadalmi-gazdasági kibontakozásban

Melyek voltak a legfontosabb célkitűzései, amikor helyettes államtitkárként márciusban megkezdte a munkát?

Amikor megkaptam a felkérést Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár úrtól, egyértelműen körvonalazódtak a feladataim, amelyek közül a legfontosabb a kulturális alapellátással kapcsolatos munka. Annak a feltárása, hogy hogyan tud a kultúra hozzájárulni a jelenlegi körülmények között a társadalom és a gazdaság fejlődéséhez. Ebből a szempontból közelítve kell megfogalmaznunk egyértelműen, mit is jelent maga a kulturális alapellátás.

Hogyan fogják definiálni a kulturális alapellátást?

Különböző kutatásokat indítottunk el a háttérintézményeink segítségével, amelyek a definiálás alapjául szolgálhatnak majd. Ez első körben attitűdvizsgálatot jelent: arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire befolyásolja az emberek mentális állapotát a közösségi lét. Kiderült: ha adott egy megfelelő kulturális közösség, akkor mentálisan jobban érezzük magunkat. Innen kell kiindulni, hiszen itt van a művelődés, kultúraelsajátítás lényege. Az 1920-as években a Kárpát-medencében 14 ezer civil szervezet működött. Nem volt olyan kistelepülés, ahol ne lettek volna olvasókörök, színjátszó körök, fúvószenekarok, vagy más, kohéziós erőt jelentő közösségek, pedig annak idején nem volt mindezekre uniós támogatás. Hiszen az emberek identitástudata és önbecsülése erősödik, ha valamilyen közösség részesei ? lehet az egy hímző kör, vagy egy bélyeggyűjtő klub, és így tovább. Ezt szervezett formában magasabb szintre kell emelnünk, a fejlesztésükre kell fordítanunk az energiákat, majd be kell kapcsolnunk őket különböző szakmai hálózatokba. Ez önkormányzati kulturális intézményekben vagy állami háttérintézményekben megnyilvánuló feladatellátást jelent. Az a cél, hogy a magyar emberekben kialakuljon a kultúra iránti alapvető szükséglet. Így képzeljük el a kulturális alapellátást, amit végig szándékozunk vinni a legmagasabb szintig.

Milyen főbb feladatai vannak még ezen kívül?

Ha a gondolatiság megfogalmazódik a felelős intézményvezetők és szakmai vezetők részéről, és a munkatervben szerepel a kulturális alapellátás, akkor óriásit léptünk előre akkor is, ha önmagában még nem rendelődik hozzá forrás. Ebből adódik a másik nagy feladat, hogy első körben az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kultúráért Felelős Államtitkárságának háttérin­tézményei legyenek fogékonyak és nyitottak erre a szemléletre. Országos intézményekről lévén szó, ez szakmailag kihat majd a megyei jogú városokban működő kulturális intézményekre, illetve a módszertani központokra és a településekre is. Koncentráltan, közösen kell véghezvinni a munkát, melyben nekünk, fenntartóként a közvetítő szerepet is fel kell vállalnunk.

Mostanában több olyan programra is láttunk példát - Operakaland, Leleményes Hőseink ? ahol a gyerekek álltak a középpontban. Ezek szerint a fiatal generáció van a fókuszban?

Meggyőződésem, hogy az ifjúsággal a korábbinál sokkal intenzívebben kell foglalkozni. Nem véletlen, hogy az elmúlt évben államtitkár úr elkezdett egy olyan együttműködést a különböző ágazatokkal, ami a köznevelési területre is szorosabb együttműködési szándékkal van. A köznevelési államtitkársággal együtt az ifjúsággal kapcsolatos feladatokat sokkal jobban és hatékonyabban tudnánk ellátni. Ehhez az oktatási intézményeken belül is meg kell találnunk azt a megoldást, ami ? kikerülve az oktatási rendszerből ? akár a civil szektorban is biztosítja a művelődési gyakorlat folyamatosságát. Például lehet, hogy az adott településen működik báb-együttes vagy színjátszó kör, de ha ezt a hagyományt az oktatási rendszerben is megjelenítik a helyiek, akkor tudunk igazán tovább építkezni, különben hiányzik az alap. Ezt a felfelé építkezést a megfelelő válaszok megadásával, a mai kihívásokra reagálva kell végrehajtani, melyhez nélkülözhetetlen a közoktatással való minél szorosabb együttműködés.

Tehát a fiatalok kultúrafogyasztóvá válásához az oktatáson keresztül vezet az út?

Igen, hiszen a gyerekek 14 éves korukban kikerülnek az általános iskolából. Ha egy 5-6 ezer fős településen nincsen középiskola, a gyerekek elmennek a nagyobb városokba tanulni, és onnantól kezdve szétcsúszott a közösség. Tehát még az általános iskolában el kell kezdeni a munkát. A kultúrát nem önmagában kell kezelnünk, hanem összességében, viszonyok együttesében. Ha már az a veszély fenyeget, hogy a helyi közösségek felbomlanak, a fiatalok a kistelepülésekről nagyobb városokba költöznek, vagy elhagyják az országot, akkor ezt a kultúrpolitikának is figyelembe kell vennie, és a problémákra felelősségteljes választ kell adnia.

Ehhez a munkához kapcsolódva vannak terveik a nagy rendezvényekkel is? Tervezik például, hogy több olyan eseményt szervezzenek, mint a Múzeumok Éjszakája?

A Múzeumok Éjszakája sikertörténet, de azt gondolom, hogy ha a kulturális alapellátás megfelelő irányba indul el, akkor nem feltétlenül kell csak az ilyen típusú, kiemelt programok kibővítésén gondolkoznunk. A kulturális alapellátás kiemelt program, és az a kérdés, hogy ehhez mit tud hozzátenni egy bábszínház, egy színház, egy szimfonikus zenekar vagy egy kórus. Ezt nem központilag kell megmondanunk, ez az intézmények, a közösségek feladata. A kulturális tárca felelőssége, hogy az irányt mutassa.

Milyen sikeres projekteket, jó gyakorlatokat emelne ki az egyes területekről, amelyek az utóbbi időben hozzátettek valamit a kulturális alapellátáshoz?

Nagyon jól működik például egyes színházaknál, bábszínházaknál a tájolás. Ez egyértelműen jelzi, hogy ez az irány már igényként is megfogalmazódik mindkét oldalon. Ugyanilyen jó példa a beavató színházaké, vagy a ?pajtaszínház?, ami nem új keletű: van, ahol már 8-10 éve a színészek és a rendezők kimennek a kistelepülésekre, és színjátszó köröket vezetnek. Szépen működnek a kézműves körök is, a megyei vagy települési szinten jelen lévő népművészeti egyesületekkel együttműködve. Lehetne említeni a szimfonikus zenekarokat is. Ezek a ?mintaprogramok? nem szervezett formában vannak jelen, teljes országos hálózatot lefedve. Össze kell őket fogni, és a hangsúlyokat áthelyezve ezeket a mintákat kell népszerűsíteni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a nagy fesztiválokra vagy a magas kultúrára nincsen szükség. A kultúrának minden életkorra és érdeklődési körre megvannak a maga adekvát válaszai, de ha a kulturális alapellátás kiterjesztésének folyamatát nem alulról építkezve, a közösségekkel együtt kezdenénk el, akkor óriási szakadék keletkezne.

Fotó: Csákvári Zsigmond