Mit jelent számodra a kultúra?
Tágabb és szűkebb értelemben is új világok kitárulását. Ezt lehet kizárólag a művészetekre, de az összes szellemi értékre is vonatkoztatni. Bármi lehet, ha hagyod magad elvarázsolni: mindegy, hogy egy kép, egy darab, egy film vagy egy könyv, mindig új világba érkezel. Szerintem ennek inkább a hatása a fontos, ami egyfajta kreativitást hoz létre az emberben, és onnantól kezdve nem csak passzív szemlélő, hanem ő is létrehoz valamit. Rám például úgy hat, hogy azonnal ki kell írnom magamból valamit.
Ha kiírod magadból, abból akár egy regény is lehet?
Sokszor csak gondolatban írom ki magamból, gondolatban megírok egy könyvet belőle. Az ünnepek alatt például több időm volt, rengeteget olvastam, sok filmet néztem, és mindből más és más történet indult el bennem. Hasonlóképpen született például a Dalma című regényem, de arra már nem is emlékszem, milyen művészeti élmény hatására. Utána az már nem is lényeges, csak az, hogy egy film vagy egy olvasmány kiváltotta belőlem azt az érzést.
Emlékszel, hogy mi volt az első könyv, amit olvastál?
Amikor még nem voltam iskolás, a szüleim mindig az ő polcukra tették azokat a könyveket, amiket nekem szántak ajándékba, a felnőtt könyvek közé. Az olvasással ekkor még csak próbálkoztam, de a gerinceket nagyon figyeltem, mindig kiszúrtam, hogy melyik az enyém. Egy idő után pedig már el is olvastam, mire megkaptam őket. Az első, aminek el tudtam olvasni a címét, a Gömböc Miska kalandjai volt. Arra már nem emlékszem, hogy a történetből mennyi maradt meg, de nagyon büszke voltam rá, hogy el tudtam olvasni a címet. Az első olvasmány, ami hatott rám, a Három ember a hóban és a Tüskevár volt. Amikor az utóbbit a tévében láttam, meg is sértődtem, mert annak ellenére, hogy nagyon jó sorozat volt, az én képzeletemben teljesen máshogy élt a történet. Valószínűleg pont ezért alakult ki bennem, hogy jól tudok képeket megírni, mert gyerekkoromban keveset tévéztem, moziba is keveset jártam, és mindent magamban láttam, filmszerűen. Sok idő volt, amíg feldolgoztam, hogy egy történet mindenki számára mást jelent, aki például a Tüskevárat készítette, annak ezt jelentette.
Máskor is előfordult, hogy csalódást okozott egy-egy könyvadaptáció?
Igen, nekem csak ilyen élményeim voltak. Legutóbb az Ízek, imák, szerelmek esetében: a könyvet szerettem, a filmet kevésbé, úgyhogy inkább meg sem nézem az adaptációkat. Olyan is előfordul, hogy fordítva történik, például amikor az Egy fiúról-t olvastam Nick Hornby-tól. Amikor megnéztem a filmet, nem hagyott bennem mély nyomokat, a regény viszont sokkal jobban tetszett, úgyhogy ez is az adaptációkkal kapcsolatos rossz tapasztalataimat gyarapította. Lehet, hogy ez csak azért van, mert jobban szeretek olvasni, és jobban szeretem azt a képi világot, ami kirajzolódik bennem, mint azt, amit odatesznek elém. Eleinte ösztönösen jött, de most már figyelek is rá, hogy ne vigyem túlzásba a hőseim külsejének jellemzését, vagy hagyom, hogy egy-egy eseményt mindenki a saját fantáziája által szabott keretek között képzelhessen el - vagyis nem rágok szájba mindent. Szerintem valamennyi szabadságot adni kell az olvasónak.
Milyen filmeket szeretsz nézni? Ezek szerint nem könyvadaptációkat.
A nagyobb mozifilmeket meg szoktam nézni. Ha írok, sokszor be van kapcsolva a tévé, de általában a Comedy Central, sport vagy ismeretterjesztő és utazásos csatornák. Ha valami érdekes megy, akkor belenézek, addig megszakítom az írást, de fontos, hogy ne nagyon kössön le. A háttértévézés jó, mondjuk egy teniszmeccs, amire csak akkor figyelek oda, ha épp nagyon izgalmas. Egy jó film mellett viszont nem tudnék írni, kihúzna a sztoriból.
A színházzal hogy állsz? Milyen gyakran jutsz el?
Szoktunk járni, változó, hogy milyen rendszerességgel. Vannak színész barátaim, így tudom, mire érdemes menni, de sokszor az a baj, hogy hétvégére alig kapok jegyet, mert mindig nagyon gyorsan elfogynak. Legutóbb a Férfiagyat láttuk, ami tetszett, illetve nekem kiemelkedő élmény volt a Furcsa pár is. Az utóbbit Székesfehérváron láttam egy kis stúdió előadásban. Az egyik barátnőm, Závodszky Noémi játszik benne, nagyon jó kis könnyed darab, rengeteget nevettem rajta.
Kinéztél most valamit, amire szívesen elmennél?
Mindig van egy-két olyan darab, most például az Esküvőtől válóperig a Tháliában vagy a Leenane szépe a Centrálban. Egyébként írtam egy e-könyvet, amiről eszembe jutott, hogy akár színdarab is lehetne belőle az egyik színész barátnőmnek. Eddig csak forgatókönyvet írtam, színdarabot még soha. Lehet, hogy hálátlanabb feladat, hiszen egy színházi előadás kevesebb emberhez jut el, főleg, hogy én nem nagyszínpadi darabot írnék. De szerintem izgalmas kirándulás lenne ez nekem, és talán az olvasóimnak is egy fizikai kirándulás, ha elmennének megnézni. Kíváncsi vagyok, hogyan lehetne életre kelteni valamit a színpadon, mert bennem annyira filmszerűen élnek a történetek. Nagy kihívás, meglátjuk, hogy mi lesz belőle.
És valami jó koncerten voltál mostanában?
Elég régen jutottam el koncertre, bár karácsonykor tervbe volt véve. A párommal Rod Stewart karácsonyi albumát minden évben már december elején be szoktuk rakni a kocsiban. Ennek apropóján egy karácsonyi koncertjeggyel akartam őt meglepni, de Rod Stewart csak Las Vegasban lépett fel, és ráadásul az sem karácsonykor volt. Helyette megnéztük egy csomó koncertjét Youtube-on. Csak poénból kezdtük el, de annyira jó volt, hogy teljesen beszippantott, rettenetesen profi, és látszik, hogy nagyon tudja, mit csinál. Meg is vettem a könyvét angolul, mert kíváncsi voltam az életére. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd Rod Stewart életrajzi könyvét olvasom, de nagyon érdekes, hogy vannak az életemben ilyen találkozások: látok valakit egy filmben, elkezdek utánaolvasni, és egyre többet megtudok róla.
Ha összeállítanál egy lejátszási listát, azon milyen zenék lennének?
Elég hangulatfüggő, hogy mikor mit hallgatok, de szinte mindig koncertfelvételeket, az élőt jobban szeretem, a stúdiót kicsit műnek érzem. Rockosabb zenéket tennék rá, valószínűleg az összes Aerosmith-t, sok Rolling Stones-t meg AC/DC-t. De vannak női énekhangok is, akiket szeretek. Például Pink-re szoktam futni, mert mindig felpörget, de Madonna Buenos Aires-i koncertjét is sokszor meghallgatom. Télen inkább finomabb, karcosabb hangú előadókat rakok be, és a soul is közel került hozzám az utóbbi időben. Mary J. Blige-ot és Candice Glowert például imádom, de akik velem utaznak a kocsiban, azok általában nem bírják ezt a stílust. Engem viszont abszolút írásra sarkall, ezek a női hangok rengeteg történetet vetítenek elém. Nem pont az, amiről énekelnek, inkább a hangulatuk, de gondolom, ezt egyedül kell élvezni.
Egy kép vagy festmény is magával tud ragadni?
Gyakran járok kiállításokra, nagy Chagall rajongó vagyok, őt több helyen is megnéztem már a világban, hosszan el tudok időzni a képei előtt. Szeretem a mai modern festőket is, sok érdekes van közöttük, kinyitnak valamit az ember előtt. Kicsit inkább az interaktívabb múzeumokat szeretem, azokat, amikben jobban be lehet fogadni, amit látunk. Az egyik legnagyobb élményem a Grand Palace Bangkok volt, az úgynevezett királyi palota, egy nagy épületegyüttes kerttel, ahol csak feküdtem a fűben, és úgy bámultam az egészet. Nem feltétlenül az a jó, ha egy idegenvezető körbevisz és hosszan beszél, mert azon elunhatja magát az ember. Vannak ismerőseim, akiknek a kiállítótermeiben kortárs művészek mutatkoznak be. Azt szeretem, ha le lehet ülni velük beszélgetni, nem pedig azt, hogy képtől képig rohanunk, mert akkor nem tud megfogni a hangulat.
Az utazásaid során rengeteg idegen kultúrával is volt alkalmad megismerkedni.
Igen, nekem az utazás is teljes mértékben a kultúra része. Az utazásaim nem csak visszatérnek egy-egy könyvemben, de nekem is adnak valamit. Bangkok volt az, ami az egész életszemléletemen változtatott. Alapvetően pozitív beállítottságú ember voltam, de a thai ember ezt tudatossá is teszi. Teljesen más a felfogásuk, azt mondják, az a dolgunk, hogy jól érezzük magunkat, hogy nevessünk, hogy felismerjük az igazán fontos pillanatokat, hogy csak azzal törődjünk, amin tudunk változtatni, amin nem tudunk, azon fölösleges stresszelni. Ezt ott tanultam meg, ahogyan azt is, hogy a relaxáció mennyire fontos. Természetesen minden utazás ad valami pluszt, sok utam erősen hatott rám, Thaiföld pedig valószínűleg a legerősebben. Ami az életstílust illeti, az olaszoké áll hozzám a legközelebb. Próbálok minden kultúrából olyan darabokat szemezgetni, amik összeegyeztethetőek a személyiségemmel.
Weininger Andrea
