Korábban elmondta, fontos szerepet kap munkájában, hogy minél több családhoz eljussanak a kulturális javak, miközben az olyan nagyberuházások, mint például az Erkel Színház felújítása, az országimázs építésében is szerepet játszanak. Az új kormányban mennyire kellett átpozícionálni a Kultúráért Felelős Államtitkárságot?
A közművelődési és közgyűjteményi terület felügyelete és a magaskultúrát érintő ügyek ellátása, ahogy ma, úgy eddig is az államtitkárság tevékenységének 90 százalékát fedte le. Érdemi változásokra nem került sor, nem érzem úgy, hogy kiüresedett volna az államtitkárság felügyeleti köre, sőt nagyon gazdag portfólió áll a felügyeletünk alatt. Emblematikus, országos vagy nemzetközi hatáskörrel bíró kulturális, művészeti intézmények működése, felügyelete, arculata, költségvetése tartozik hozzánk. A hallatlan gazdag közművelődési szakemberhálózat adottságait pedig arra használjuk, hogy eleget tegyünk a kultúra emberekhez való eljuttatását érintő feladatainknak ? számos politikai elemző megerősítette már, hogy kiemelt szerep vár a társadalompolitikai célkitűzések teljesítésében a kultúrára.
A kultúra terjesztése során a legkisebb településekre kell eljutni, ami egy igen nehéz feladat, ritkán járnak sikerrel a hasonló próbálkozások.
Megújult a közművelődési struktúra: a Nemzeti Művelődési Intézet már kiépítette azt a hajszálérhálózatot, melynek mentén meg kell próbálni elérni a települések zömét. Ugyanezt tette meg a könyvtári hálózat, és a múzeumi területen is azon dolgoznak a szakemberek, hogy elérjék a kisebb településeket, a leghátrányosabb térségekben élőket, akik a kulturális javak zömével talán még egyáltalán nem találkoztak. Kiemelt feladatunk, hogy a nélkülöző családokat és a gyermekeket is megpróbáljuk kulturális, művészeti értékekhez juttatni. Például olyan programokon keresztül, melyeket a múzeumok biztosítanak idén, miszerint egyes hétvégi napokon ingyenesen mehettek be az intézménybe a fiatalok, családok, idősek és fogyatékkal élők.
Kiemelt szerep jut tehát a fiataloknak?
Vannak olyan társadalmi célcsoportok, melyeknek különösen fontos a kulturális értékközvetítés, mert ha ez megtörténik, az előttük álló életperiódus középosztályi mezőben képzelhető el. A kormányzat célja, hogy a középosztály egyre szélesebb, erősebb legyen, ennek eszköze pedig, hogy a fiatal korosztály körében igényt alakítsunk ki a kulturális javak ?fogyasztására?, a színházba járásra, a bérletvásárlásra, az öntevékeny közösségek életre hívására. Ezek például aktív közösségekként az egyes településekkel közösen elérhetik, hogy megújuljon a kultúrház, munkájuk nyomán rengeteg hasonló infrastruktúrát kiépítettünk az elmúlt években. Ez hangsúlyos tevékenység lesz a következő időszakban, és ezt ki szeretnénk bővíteni a Kárpát-medencében azon közösségek körében, melyek az országhatáron kívül magyar identitással bírnak.
Ezek szerint már megvan az infrastruktúra.
Nem, még nincs meg az infrastruktúra, de abban a fázisban vagyunk, hogy falvakra lebontva felmérjük, milyen konkrét infrastruktúrával rendelkeznek a civilek, az önkormányzatok oktatási-kulturális intézmények vagy az egyházak. Több ezer település esetében kell összeállítanunk egy regisztert arról, hogy hol tudunk szobaszínházi előadást vagy gyermekműsort megtartani. A közigazgatási államtitkárral indítottuk el ezt a feladatot. Hasonlót egyébként a könyvtárak értek el: ők is kiépítették a kapcsolatokat a hatókörükbe tartozó kisebb településekkel, melynek nyomán sorra jönnek létre a fiókkönyvtárak. Nagyon sokan igénylik ezt, sokszor olyanok lesznek visszajáró könyvtározók, akik előtte csak a tévé távkapcsolóját fogták a kezükben. Ezt a célt szolgálja a könyvtárbusz is ? segítünk mindazoknak, akik igényt tartanak a szolgáltatásra.
Támogatni kell tehát a fiatalokat a kulturális javak elérésben, de pontosan milyen formában?
Azt a cél kell kitűznünk, hogy minden felső tagozatos magyar gyereknek el kell jutnia, mondjuk, a Nemzeti Színházba vagy az Erkel Színházba. A meglévő támogatási rendszer okos átstrukturálásával tudunk eredményeket elérni, ott lesznek például a közösségek fejlesztése szempontjából az új uniós finanszírozási időszakban az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program milliárdjai, melyeket szándékom szerint ebbe a feladatba kell becsatornázni.
Például az Erzsébet Tábor diákjait beültetik a buszba, és színházba viszik?
Vagy elviszik, vagy még inkább helybe kell vinni a színházat. Ha a gyermek a legérzékenyebb érzelmi szociokulturális fejlődési szakaszában, tehát 6-12 éves korban találkozhat azzal az élménnyel, hogy vele egy légtérben zajlik le egy katarzist nyújtó művészeti esemény, akkor a lelki fejlődése és érzelmi intelligenciája pozitív irányba mozdul el. Ennek a folyamatnak ? az esztétikai élményen túl ? konkrét haszna lehet az egyén boldogulása tekintetében is: sokkal eredményesebb, a munkaerő világában sokkal hatékonyabb felnőttet kap a társadalom. Persze egy százalék enélkül is rátalál erre az útra, ha viszont nem erősítünk, lemondunk a 99 százalékról. Nem mondhatunk le egyetlen emberről sem csak azért, mert kis faluban született. Kulturális ?alapellátást? szeretnénk majd biztosítani a magyar emberek számára ? Balog Zoltán miniszter úrral egyeztetünk arról, hogy mi tartozzon bele ebbe.
Ehhez azonban az intézményeknek is változniuk kell, nehezen találunk ugyanis olyan kiállítást, mely a fiatalok érdeklődését leköti.
Egy kiállításnak többféle igényt kell szolgálnia, az egyetemet végzett, gyakorlott múzeumba járóét éppúgy, mint egy átlagos műveltségű érdeklődőét. A fiatalokról sem mondunk le: az őr érdeklődésüket a kiállítások mellett párhuzamosan kínált foglalkozásokkal akarjuk felkelteni. A szakemberek feladata, felelőssége ez: kiváló gárdával megáldott ország vagyunk, nem most kell kinevelnünk a szakembereket. A szemléletükben viszont segíteni kell az innovatív gondolkodást. De ezen a területen is élen járnak bizonyos szakmai csoportok. Tavaly 54 ezer vidéki gyermek jutott hangverseny-élményhez az újonnan felújított Erkel Színházba. De minden kulturális szereplőt be kell csatornázni: nemcsak a színházakat, hanem mindenki mást is, aki állami forrásból támogatást kap, hogy csatlakozzanak ehhez az alapellátáshoz.
A kistelepülések kulturális támogatásában jelentős részt vállal a Nemzeti Kulturális Alap (NKA), melynek szerepét mégis át szeretnék tekinteni a kultúrafinanszírozás egészével együtt. Miért van erre szükség, hiszen az Alap munkáját illetően konszenzus áll fenn: sokan elégedettek?
Inkább azt mondhatnánk: sokan elégedettek és sokan fogalmazzák meg a változás szükségességét is. Az önkormányzatok adósságainak átvállalásával most érkeztünk el a startvonalhoz, ezért gondoljuk úgy, érdemes folytatni az elődeim által kulturális rendszerváltásnak nevezett folyamatot. Az NKA nélkül valóban felborulna az a támogatási rendszer a kistelepüléseken, mely biztosította kulturális programjaikat, sok helyen a világot jelentik ezek a támogatások. Az alap a leghatékonyabb út tehát, mellyel még több emberhez eljuthatunk. Nem feltétlenül vagyok híve annak, hogy az NKA-t átstrukturáljuk, de bizonyos szakmai elemzések szerint kialakultak olyan párhuzamosságok a pályázati összegek odaítélése vagy felügyelete kapcsán, melyek luxusnak számítanak. Miért osztunk civil alapon ugyanazon a területen két vagy több fórumon pályázati összegeket? Ezzel együtt, ahogy említettem, az egész támogatási rendszert át kell alakítani, a szakértői anyagok begyűjtése folyamatban van, ezeket tekintjük át hamarosan, ősszel pedig elindulhat a kultúra finanszírozásának átalakításáról való gondolkodás a költségvetés tervezésével együtt.
