A létesítmény a világ különböző kultúráit bemutató Rautenstrauch-Joest múzeumot, a középkori művészetnek szentelt Schnütgen múzeumot, valamint a gyerekeknek és fiataloknak szóló, interaktív Junior múzeumot kapcsolja össze. A komplexum tervezése és építése 15 éven át tartott és 61,3 millió euróba (több mint 17 milliárd forintba) került. Megnyitóját építési gondok miatt többször is elhalasztották.
"Köln egyetlen székhelyen most három fontos múzeumot gyűjtött egybe" - mondta a beruházásról Georg Quander, a város kulturális referense, hozzátéve, hogy "az egyedülálló gyűjtemények itt méltó és ugyanakkor korszerű helyet kapnak."
Az új Rautenstrauch-Joest múzeum egy monumentális téglaépület, külsőleg klinkertéglákból álló, erődítményszerű homlokzata határozza meg. Az építészek, a braunschweigi Heiner Sendelbach és Uli Schneider olyan téglafajtát választottak, amely a kiégetéskor mindig más jellegű felszínt és színezetet kap, a sárgától a kékig. Minden kő más, méretei ellenére emiatt tűnik mégis élőnek az óriási homlokzat.
A vaskos épülettömböt egy nagy előcsarnokba torkolló világítóudvar szeli át. Már ott áll - még becsomagolva - a múzeum büszkesége, az indonéziai Celebesz szigetéről való rizsmagtár. Az előcsarnokból szép kilátás nyílik a román stílusú Szent Cecília templom - a jócskán megnagyobbított Schnütgen múzeum díszének - fákkal beültetett udvarára. Németország középkori művészetének legjelentősebb gyűjteményei Kölnben találhatóak, de a kiállítótér hiánya miatt a Schnütgen múzeum eddig műkincsállományának csak tíz százalékát tudta bemutatni.
A Rautenstrauch-Joest múzeum az 1897-ben elhunyt Wilhelm Joest kölni világutazó hagyatékából jött létre. Ez a tehetős családból származó nyelv- és természettudós vagyonokat költött egyiptomi, marokkói, ceyloni, indiai, thaiföldi, malajziai és csendes-óceáni expedíciókra. Vanuatu szigetén halt meg 45 éves korában trópusi lázban. Gyűjteményét testvére, Adele Rautenstrauch örökölte, aki azt a városnak adományozta. A múzeumra kezdetben a gyarmati idők szelleme nyomta rá bélyegét, később néprajzi múzeumként működött. Az új komplexum részeként a múzeum elnevezésében már "a világ kultúrái" kifejezés is szerepelni fog, hogy ezzel is hangsúlyozza: az eltérő kultúrák egyenlő értéket képviselnek.
