Julianus barát a 13. század elején elindult keletre, utazása végén magyarul beszélő emberekre akadt. A Magna Hungariának elnevezett területen azután átsöpört a tatárjárás. A közép-ázsiai terület népessége ezután a baskírokba és a volgai tatárokba olvadhatott be és a magyarul beszélő közösség is eltűnt, azonban úgy fest, nem teljesen nyomtalanul.
Németh Endre matematikus-informatikus, Fehér Tibor történész és kutatótársaik arra voltak kíváncsiak, hogy milyen közös genetikai örökségünk van legközelebbi nyelvrokonainkkal, az obi ugorokkal, vagyis a hantikkal és a manysikkal. Egy 2013-as publikációjukban kimutatták, hogy apai ágon, vagyis az Y kromoszóma örökítőanyagában van közös komponens. A kutatás következő lépése annak meghatározása volt, hogy hol bukkan még fel ez a közös komponens. Az így kapott adatokból ugyanis már arra is következtetni lehet, hogy mi történt az e géneket hordozó embercsoportokkal.
A kutatáshoz megnyerték Richard Willemset, az Észt Akadémia volt elnökét és a vizsgált genetikai komponens vezető kutatóit, Siiri Rootsit, valamint Helen Postot. Az észt kutatók Eurázsia jelentős területeire kiterjedő saját adatbázissal és a legkorszerűbb laboratóriumi berendezésekkel rendelkeznek.
A közös munkában 46 eurázsiai populációt vizsgáltak meg. Kiderült, hogy a korábban azonosított apai ágú közös genetikai komponens az obi-ugorok és a baskírok között fordul elő nagyobb arányban, és ezen kívül megtalálható még a volgai tatárok és a magyarok között.
Az eredmények pontos értelmezéséhez további kutatásokra van szükség, de úgy tűnik, a Julianus barát által a Volga-Urál vidékén megtalált magyarok genetikai nyomaira bukkanhattak a kutatók.
A Magyar Őstörténeti Témacsoportot 2012-ben hozták létre az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont belső munkatársai és az ország számos egyetemi és múzeumi kutatóhelyéről felkért külső szakértők. A témacsoport a közvélemény érdeklődésétől övezett területen a valódi tudományos eredményeket akar eljuttatni minél szélesebb rétegekhez.
A kutatócsoport a magyarság Kárpát-medencei honfoglalását megelőző őseihez köthető sztyeppei lelőhelyekkel, a székely írás kérdéskörével, a bizánci-magyar kapcsolatok régészeti hagyatékával, valamint a legfrissebb embertani, etnosz- és államelméleti kutatások értelmezési lehetőségeivel foglalkozik.
Forrás: MTA
