A könyvhöz Orbán Viktor miniszterelnök írt előszót, amelyben úgy fogalmaz, hogy a kötet igazi hőse tulajdonképpen nem a szerző, ?hanem Klebelsberg Kuno, s ennek oka bizonyára nem csupán a jeles előd iránti tiszteletben keresendő. Ahogy a nagy kultuszminiszter is egy olyan korszakban futotta meg pályáját, amelyben szinte alapjairól kellett újjáépíteni Magyarországot, úgy a 2010-ben megválasztott kormánynak is egy katasztrofális állapotban lévő, reményvesztett ország számára kellett visszaadnia a jövőbe vetett hitet.?
Ez a könyv más, mint L. Simon László korábbi, a témával foglalkozó munkái, amikor még kritikusi pozícióból és szemszögből írt a magyar kultúrpolitikáról, vagy annak épp a hiányáról.
?Aktív politikusként, kultúrpolitikánk egyik alakítójaként ugyanerre a feladatra már nem vállalkozhatok, hiszen képtelenség távolságtartással elemezni azt az időszakot, amelynek eredményeiért és hibáiért magam is felelős vagyok. Ezért a kötet összeállításakor inkább arra törekedtem, hogy bekerüljenek azok a fontosabb írások, előadások, beszédek, amelyekből kiderül: abban a többszereplős, mind kulturális, mind politikai szempontból sokszínű erőtérben, amit összefoglalóan kormányzati kultúrpolitikának hívunk, számomra melyek voltak a fontos témák, mely területeken tudtam eredményeket felmutatni, s milyen kérdések fogalmazódtak meg bennem. A két korábbi kultúrpolitikai kötetemmel összehasonlítva a jelen könyv írásaiból az is nyilvánvalóvá válik, hogy mennyire más feladat, s mennyivel nehezebb az egymásnak feszülő érdekek és értékek mentén gyakorlati politikát művelni, egy ágazat irányításában részt venni, ?kívülről? időnként érthetetlennek tűnő kompromisszumokat kötni, mint értékrendi alapelveket megfogalmazni, illetve mások gyakorlati munkájáról szakpolitikai elemzéseket írni?- mondta el a most megjelent könyv kapcsán.
(Fotó: Csákvári Zsigmond)
