„Látja” vagy „láttya”? – 10+1 érdekesség a magyar helyesírás hajnaláról
November 3-a a magyar tudomány ünnepe – idén éppen kétszáz éve, hogy megalakult a Magyar Tudós Társaság, amit ma a Magyar Tudományos Akadémia néven ismerünk. Összegyűjtöttünk 10+1 érdekességet ebből az izgalmas korszakból, amikor újragondolták a „cz”-t és a „szótagolást”, ráadásul még egy rejtélyes írásjelet is bevezettek (volna).
1. Az első szabályzat nem a nagyközönségnek készült.
1832-ben megjelent az első helyesírási szabályzat. A cél nem az iskolai oktatás vagy a nyomdai szabványosítás volt, hanem az, hogy a tudós társaság évkönyveiben és jelentéseiben ne virítson hol egy „láttya”, hol egy „látja”.
2. Mindössze 6 oldal szólt a helyesírásról.
A 32 oldalas kötetből a tényleges helyesírással foglalkozó rész csak hat oldal volt. A többi a nyelv ragozásáról és belső szerkezetéről szólt.
3. Vörösmarty is részt vett benne.
A szabályzat szövegét Vörösmarty Mihály és Toldy Ferenc fogalmazta. Az előszót Döbrentei Gábor írta, aki akkoriban szinte az Akadémia kommunikációs igazgatójaként működött.
4. A „dz” és a „dzs” még nem szerepelt a magyar ábécében.
1832-ben a hivatalos betűrendből még hiányzott ez a két hang. A „cz” viszont még díszesen ott volt, méghozzá a „cs” után.
5. A szabályzat csak ajánlás volt.
A társaság nem kényszerítette tagjait a követésére. Döbrentei így fogalmazott: „Győzzön, ami jobb!” – ami egy 19. századi szabályzattól meglepően megengedő hozzáállás.
6. A cél: a „nagy grammatika” előkészítése.
A szabályzat nem zárt le semmit, inkább előszobája volt az 1846-ban megjelenő első átfogó akadémiai nyelvtannak.
7. Kettőzött kétjegyű mássalhangzók – állandó fejtörés.
Asszony vagy aszszony? Vesszen vagy veszszen? A szabályzat külön megemlíti, hogy ezek az alakok írásban ingadoznak, és javasolja: valami jobb megoldás kellene. (Nem született.)
8. Vörösmarty különleges betűjeleket javasolt.
Az összetett hangok (cs, gy, ty stb.) helyett olyan karaktereket akart bevezetni, amelyek tulajdonképpen középen áthúzott betűk, ipszilon nélkül. Nem lett belőle semmi, bár érdekes lett volna látni gondolatkísérletnél többnek.
9. A jottista-ipszilonista háború itt dőlt el.
Ez nem fantasycsata, hanem valódi helyesírási vita volt. A jottisták (pl. Révai Miklós) a szóelemző, az ipszilonisták (pl. Verseghy Ferenc) a kiejtés szerinti írásmódot pártolták.
A jottisták azt vallották, hogy az írás tükrözze a szóelemeket, vagyis lát-ja → látja. Az ipszilonisták a kiejtést követték volna, ezért úgy gondolták, legyen láttya, ha már egyszer így ejtjük.
A vitában végül a jottisták győztek – részben azért, mert Kazinczy Ferenc is őket támogatta, és az akadémia is ezt az elvet tette hivatalossá.
10. A hiányjel komolyan felmerült mint írásjel.
A szabályzat külön javaslatot tett arra, hogy a „nagyobb érthetőség” érdekében bizonyos helyeken – mint ahogy maga a szabályzat is következetesen – hiányjelet használjunk. A következő kiadásban viszont már nem szerepel, és mint a hiánya is bizonyítja: elterjedni nem tudott.
+1: Az első értelmező szótár több mint húsz évig készült.
A magyar nyelv első értelmező szótárának (Czuczor–Fogarasi) hat kötete 1862 és 1874 között jelent meg. A projektet a szabályzatot is kiadó Akadémia vezette, és elképesztően alapos: 110 ezer szócikket tartalmaz.
