A virtuális tér ezer felületet kínál arra, hogy az emberek kövessék egymást, és arra is, hogy megmutassák az arcukat. Bárhol is vagyunk a földön, olyan, mintha figyelnénk egymást, és a technika odáig fejlődött, hogy azonosítjuk, sőt, néha előtérbe helyezzük a közösségi felületeken látott képet. Pedig a virtualitásban megjelenő arc sokszor idealizált képet mutat rólunk: nem feltétlenül őszinte, inkább bizonyos elvárásoknak próbál megfelelni.
A festő mást lát, megállít egy pillanatot, és mögé néz a maszkoknak, a játszmáknak, történetet ír a pillanatból. Teljesen más megismerés ez, mint a naponta ránk ömlő képek érdektelen egymásutánjával való találkozás, és talán megtanít szembenézni és újra meglátni egymást.
22 festőtől azt kérték a szervezők, hogy adjanak olyan portrékat a szabadtéri tárlatra, amiket vagy tavaly, vagy idén festettek. Mindegy, hogy fiktív arc, önportré vagy ismert ember arca, de a jelenből legyenek: kíváncsiak voltak arra, hogy ebben az időszakban mely arcok állították meg a kortárs alkotókat. 22 portré született, több közülük a kiállításra készült, rejtett és tisztán kivehető tekintetekkel.
A képeket Verebics Kati és Szilléry Éva válogatták. A kiállítás október 11-én 18 órakor nyílik.
Alkotók:
Ázbej Kristóf, Jakatics-Szabó Veronika, Verebics Kati, Nádas Alexandra, Zászkaliczky Ágnes, Weiler Péter, Szőke Péter Jakab, Verebics Ági, Ferenczy Zsolt, Nemes Anna, Szurcsik József, Gaál József, Baksai József, Fehér László, Szikra Ági, Gesztelyi Nagy Zsuzsa, Naomi Devil, Széchy Beata, Szerényi Gábor, Töttös Kata, Irina Drozd, Horváth Dániel
https://kultura.hu/muteremlatogatas-wahorn-andrasnal-es-tottos-katanal/
Nyitóképen Szurcsik József Kibontott valóság című műve.
