A Franciaországban régóta elismert, de először díjazott szerző tizedik, monumentális művében saját családja négy nemzedéken és a két világháborún átívelő történetét dolgozta fel, elsősorban a nők életén keresztül. A 750 oldalas regény a Minuit kiadó gondozásában jelent meg, s szeptemberben már elnyerte a Le Monde című napilap szerkesztősége által odaítélt irodalmi elismerést is. „Örömet érzek, ez óriási elismerés, mert ez egy olyan könyv, amely gyermekkori élményekből és több generációból származik” – mondta az 58 éves szerző, amikor megérkezett a párizsi Opera közelében található híres Drouant étterembe, ahol a Goncourt Akadémia tíz zsűritagja várta.
A történet kiindulópontja egy elveszett Becsületrend, amelyet posztumusz kapott meg Jules, a család 1916-ban, az első világháborúban elesett hőse. De van egy másik hiány is: Jules lányának, Marguerite-nek az arca, amelyet kivágtak a családi fotókról. Az író arra törekszik, hogy egy paleontológushoz hasonlóan újraalkossa a családtagjai sorsát, mintha „egy fosszilizálódott combcsontból újraalkotná egy olyan őskori állat csontvázát, amelyet senki sem látott még”.
Ehhez a családi emlékezetre és archívumokra, valamint egy nagy irodalmi hagyományra, a 19. század családregényeire támaszkodik.
„Azt hiszem, a családtörténetem több millió francia történetéhez hasonlít, a sötétebb oldalaival és dicsőségesebb részeivel együtt. Két-három generáció után az emlékek elvesznek. És miután a szál elszakad, teljesen vége” – mondta Laurent Mauvignier az AFP hírügynökségnek.
Az üres ház című művével a szerző újraértelmezi a családregény műfaját. A Le Monde irodalmi díjának átvételekor elmondta, hogy nem történelmi művet akart írni, hanem a kortárs kérdésekre koncentrált, például a férfiak és nők közötti kapcsolatokra, a háború vagy az intimitás problémájára. Ezenkívül politikai szövegnek is szánta a művét, mivel el akarta kerülni a regény hierarchikus szerkesztését, egy főszereplővel és mellékszereplőkkel, és arra törekedett, hogy mindenki azonos mértékben, hierarchia nélkül létezzen a szövegben.
A Goncourt-díj jelképes pénzjutalommal – csupán tíz euróval – jár, ám marketinghatása jelentős: a díjazott könyvet a francia olvasók több százezer példányban szokták megvásárolni. A másik legjelentősebb francia irodalmi elismerést, a főként formai újításokért adományozott Renaudot-díjat a zsűri a 49 éves Adélaïde de Clermont-Tonnerre-nek ítélte Je voulais vivre (Élni akartam) című regényéért, amely a Grasset kiadó gondozásában jelent meg.
