A fonyód-fehérbézsenyi temetőt az M7-es autópálya építéséhez kapcsolódóan 2003-2004-ben tárta fel Gallina Zsolt és Somogyi Krisztina. Adataik szerint a területet az 1550-1570-es években Palonai Magyar Bálint védte és uralta. Magyar Bálint felesége, Lengyel Brigitta 1570-71-es leveleiben arról panaszkodott, hogy a törökök castellumot, azaz várat emeltek Fonyód ellenében Bézsenyen. Az 1550-1570-es évek véres portyázásainak végül Fonyód 1575-ös török elfoglalása vetett véget.
A lelőhelyen több mint 350 szabályosan, többnyire szegelt koporsóban, illetve lepelbe csavarva, nyújtott helyzetben eltemetett holttestet tártak fel egy templom nélküli, de árkokkal körbevett és parcellákra osztott temetőben. Ettől néhány száz méterrel északra több, egymásra dobált halottat tartalmazó tömegsír és rendellenes helyzetű magányos vagy páros temetkezés is előkerült. A csontanyagot Bernert Zsolt, a Magyar Természettudományi Múzeum embertani tárának antropológusa vizsgálta.
A szabályosan eltemetett népesség - a régészeti mellékletek alapján - az egykori Török Birodalom határvidékére telepített balkáni eredetű közösség lehetett. A megelőző korokban itt élt emberektől jelentősen különböztek magas termetükkel, nagyméretű, rövid, széles és egyúttal kerek agykoponyájukkal és erősen kiugró orrukkal. A temetőben egyrészt a férfi halottaknak a nőkhöz képes példátlanul magas aránya volt szembeszökő, másrészt a férfiak és nagyobb fiúgyerekek nagyszámú traumás sérülése. Gyakoriak voltak az alsó végtag törései, a sérülések többsége azonban éles tárgytól származott. A férfiak közül több tucatot fej nélkül temettek el, és sok esetben egyértelműen rekonstruálható az erőszakos halál: például a jobb kéz egy vágással történő amputációja, amelyet nem kísért gyógyulás.
A temető sírjai között elszórtan fekvő fej nélküli halottak a többi halotthoz hasonlóan háton fekve. nyújtott végtagokkal, a közösség többi tagjához hasonló végtisztességben részesültek. A tömegsírokban viszont a halottakat, akiknek többnyire hiányzott a feje, egymásra dobálták. A gödörsírok halottai mind férfiak. Koponyák egy részének hiányában a gödrök halottainak eredete bizonytalan, de a termetük alacsonyabb, mint a temető többi sírjába temetetteké.
Mint Bernert Zsolt kiemelte, ennyire tragikus sorsú népességek csak a római kor előtti időkből ismertek a Kárpát-medencéből. "Őskori leletekből rekonstruálhatók borzasztó események, amikor egy gödörbe behajigálva temettek el embereket. Előfordult, hogy egy anya gyermekével a kemencében kereset menedéket, de az egész házat rájuk gyújtották, ott találjuk meg hamvaikat a kemencében. A római korban nagyjából rendeződött a birodalom területén a közbiztonság, egy-egy szerencsétlenség, furcsa haláleset mindig akadt, de tömegesen ilyesmi nem fordult elő. Ez fennmaradt a középkor elején is, majd a török időkben, főleg a végeken fordul elő, hogy egész falvak sorsa tragikusan alakult" - magyarázta az antropológus.
A török birodalom alacsony népsűrűségű határvidékére a Balkánról származó lakosság települt. Ezt adókedvezménnyel is támogattak, ugyanakkor a végek lakói hadi szolgálattal tartoztak. Mint a temető csontanyagából kiolvasható, a lakosság életét folyamatos háborúskodás keserítette meg, ami a fiatal férfiak jelentékeny halálozásával járt, őket a temető többi sírja közé temették. A megölt ellenséget (valószínűleg a magyarokat) a temető szélein ásott gödrökbe dobálták, fejüket hadizsákmányként levágták.
"A határvidék a nők életét is megkeserítette: a temetőben megfigyelt férfitöbbletet ugyanis nem csak az eltemetett katonák okozták, hanem a nők hiánya. A gyakori portyázások egyik oka a nők rablása volt, és az elhurcolt nők maradványai érthetően hiányoznak a temetőből" - emelte ki az antropológus.
Egészen más kép rajzolódik ki a közelmúltban Budapesten előkerült török köri temető alapján. Bár itt is nagyon sok volt a férfi halott a nőkhöz képest, ezt a közösséget nem sújtották "traumatikus események". "Más viszonyok voltak Budán, mint a végeken, itt nem voltak mindennapos csetepaték, nem látjuk ezek nyomát a csontokon" - mondta.
Ami nagyon érdekes, az elhunytak rossz fogazata. "Gazdagabb volt a lakosság, amely szerette az édességet, a törökmézet. Már a 8-9 éves gyerekeknél is megfigyelhető a fogszuvasodás. Ez nem volt jellemző a végvári területen, nyilvánvaló, hogy szegényebbek voltak az állandó háborúskodás miatt" - emelte ki Bernert Zsolt.
Az eredeti beszámoló még több képpel
