A premier előtt úgy nyilatkoztál: sok nehéz szerepet alakítottál már, de ehhez foghatót még soha. Mi jelentette a legnagyobb kihívást Bertie megformálásában?
A legnagyobb nehézség talán az volt, hogy a szokásos hat hét állt rendelkezésre, mint próbafolyamat, miközben külön nagy feladatot rótt rám, hogy elsajátítsam a dadogás képességét, ? mégpedig úgy, hogy az ne karikatúra legyen. Belülről, természetesen kellett jönnie. Úgy éreztem, ehhez önmagában szükségem lenne hat hétre. A szövegtanulás, a karakter megformálása csak ezután következhetnek.
Akinek a szakmája a tiszta beszéd, bizonyára különórák során tanul meg dadogni.
Jártam logopédushoz, aki segített, illetve találkoztam olyan emberekkel, akik dadogással küzdenek. Nagy élmény volt velük beszélgetni, megtudni, hogy milyen félelmeik, nehézségeik vannak valójában. Egyébként is sokat foglalkoztam a felkészülés során a dadogás hátterével: az okaival, a lelki következményeivel, az emberi kapcsolatokra való hatásával. Ez segített, hogy átélhető módon ábrázoljam ezt a jellegzetes vonást, és a néző számára is hitelesnek tűnjek.
Végül elégedetten léptél színpadra a hat hetes próbafolyamat végén?
A premierre már kaptam elég visszajelzést ahhoz, hogy tudjam, nem lesz probléma a dadogással. A bemutatóra megnyugodtam, most, a hatodik előadás után pedig annyi pozitív véleményt kaptunk a nézőktől és a szakmától, hogy már mondhatom: nem kell szégyellnem semmit, sőt talán büszke is lehetek rá.
Hogyan alakult a Bertihez való viszonyod: hozott meglepetést a próbák során a karakter?
Már a kezdetektől, amikor olvastam a szövegkönyvet, éreztem, hogy remek karakterről van szó: akinek az ábrázolása az összetettsége, problémái, sorsa miatt hatalmas feladat. Nagy intenzitással bújtam bele a bőrébe: nem foglalkoztam a meglepetésekkel, csak mentem előre - így született meg bennem és belőlem Bertie alakja.
A király beszéde kapcsán nem felejthetjük, hogy egy Oscar-díjas filmről van szó. Sok félelmet ébreszthet a színészben, hogy a közönség talán másféle elvárással ül be a nézőtérre.
Nem akartam a Colin Firth-alakítást másolni, vagy kiindulópontnak tekinteni. Bevallom, felvetődött bennem egy nagy kérdés, amelyre keresve a választ visszanéztem a film egy jelenetét. Bertie egy alkalommal ugyanis bevallja, hogy csak a felesége előtt nem dadog, ez pedig elgondolkodtatott: a technikai megoldás érdekelt ? hogyan ne váljék furcsává, természetellenessé, hogy az ember, aki eddig végig dadogott, egyszer csak folyékonyan beszél. Mégis el tudtam vonatkoztatni: az előadások után több néző is úgy fogalmazott, az első perc után elfelejtette a filmet. Ez megerősített.
Mennyiben tér el a színpadi változat a mozitól, illetve a könyvtől?
A vonalvezetése talán egy kicsit más, mint a regénynek és a filmnek, de a lényege ugyanaz: a két ember kapcsolata. Hogyan alakult, mit hozott ez a találkozás mindkettejük életében? ? erről mesélünk mi is. A dramaturgiája más a színpadi műnek, de nagy változással nem élhet a darab, hiszen nem is olyan régen megtörtént eseményt dolgoz fel: a tények tehát adottak.
