A valódi neve Gerta Pohorylle, egy Galíciából bevándorolt zsidó családban született Németországban. Gyermektelen, jómódú nagynénje jó hírű gimnáziumba járatta, majd Hitler hatalomra jutása után Gerta barátnőjével Párizsba távozott. Az utókor sokáig csupán Robert Capa szerelmeként emlegette, alakja főként a legendás haditudósító és nőfaló kalandor életrajzában bukkant fel. Holott Capa maga alkotótársnak tekintette. Így készül a halál (Death in the Making) címmel könyvet írt, melyet „az elesett kedvesnek” ajánlott, és a spanyol polgárháborúból kettejük több fotóját is közölte az 1938-ban megjelent kötetben.
A mexikói bőrönd
A Franciaországot fenyegető náci invázió előestéjén, 1939 októberében Robert Capa New Yorkba emigrált. Három dobozt töltött meg negatívokkal – a saját képei mellett Gerda és közös barátjuk, Chim (David Seymour) munkáival. Amikor belátta, hogy nem tudja kivinni őket az országból, barátjánál, Weisz „Csiki” Imrénél hagyta a dobozokat. Ő 1940 júniusában, amikor a nácik Párizs alatt jártak, egy hátizsákba pakolta, és biciklivel Bordeaux-ba sietett, hogy feljuttassa a csomagot egy Mexikóba induló hajóra. Nem sikerült. Végül egy chilei fickó kezébe nyomta, akit akkor ismert meg az utcán, és arra kérte, hogy helyezze biztonságba a negatívokat a saját konzulátusán. Ez a segítőkész idegen átadta a dobozokat Francisco Aguilar González tábornoknak, aki magával vitte a fotókat Mexikóba és megfeledkezett róluk. Több mint hatvan éven át, 2007-ig lappangott ez az értékes képanyag, melyet a fotótörténet „mexikói bőrönd”-ként emleget: 4500-nál is több negatív a fotós haditudósítás hajnaláról, köztük Gerda Taro szinte teljes életműve a dobozokban volt.
Ez a cikk a Magyar Kultúra magazin 2023/4. számában jelent meg. Fizessen elő a lapra, hogy havonta, első kézből olvashassa!
Ki ez a Robert Capa?
Friedmann Endre (André) 1933 tavaszán Weisz „Csiki” Imre társaságában érkezett Párizsba, néhány hónappal Gerta előtt. Kicsit tudott franciául, de borzasztó akcentussal, rémes nyelvtannal. A fotográfusi karrierjének kezdetén járt, gyermekkori barátja, a Berlinben tanuló Besnyő Éva (fotóművészetéről korábban itt írtunk) beszélte rá a fotózásra, de már a középiskolában eltökélte, hogy újságíró lesz.
Szabadúszó fotósként kapta a megbízást, hogy egy biztosítótársaság prospektusához készítsen reklámfotókat. Ehhez egy szőke, kék szemű, sportos modellt kellett találnia, ezért szólította meg egy kávézóban Gerta barátnőjét, hogy megengedi-e, hogy a parkban, egy padon ülve lefotózhassa. Ruth Cerf nem mert egyedül a parkba menni az ápolatlannak ható fiatalemberrel, ezért megkérte Gertát, kísérje el a fotózásra.
Gerta azonnal felismerte, hogy André kivételes tehetség, és azt is, hogy hiányzik belőle az a jellemerő, amellyel ezt a zsenialitást kibontakoztathatná. Jóban lettek, pár hónap múlva André szerelmet vallott Gertának, egy pár lettek az életben és a munkában is. Gerta segédkezett a képek előhívásánál, legépelte a képaláírásokat, lefordította őket franciára, németre, angolra, és segített eladni a fotókat. Mindvégig töretlenül hitt André sikerében.
Összeköltöztek egy kis lakásba, és „szót fogadott” a lánynak, aki meggyőzte, hogy borotválatlanul, kopott bőrdzsekiben nem fogják őt komolyan venni az ügynökségek. „Képzeld, mama, rövid a hajam, nyakkendő lóg a nyakamban, ki van fényesítve a cipőm, és imigyen jelenek meg hajnali hétkor a tett színhelyén. De ami még ennél is meglepőbb: este kilenckor már otthon vagyok! Egyszóval vége a bohém életnek” – írja André Budapesten élő édesanyjának 1935 szeptemberében.
Alkalmi munkák, kisebb sikerek és hosszas nélkülözés után a fiatalok belátták, hogy az André Friedmann és a Gerta Pohorylle név nem jó ajánlólevél – azonnal tudják a párizsiak, hogy ők zsidó bevándorlók, menekültek. Ezért nevet változtattak – valószínűleg a lány ötlete nyomán. A névváltoztatás bevett szokás volt művészkörökben, ők viszont új identitást is kreáltak.
André lett Robert Capa, egy dúsgazdag amerikai fotós, Gerta pedig Gerda Taro néven az ügynöke, aki előadja a legnagyobb ügynökségeknek, hogy ezzel a kivételes amerikai fotóssal nem tudnak személyesen találkozni, mert vagy éppen dolgozik, vagy a jachtján pihen, de mindössze a piaci ár háromszorosáért kaphatnak a fotóiból. Pimasz és bátor húzás – ráadásul működött a terv, venni kezdték Capa képeit.
Idővel persze lebuktak, de Lucien Vogelt, a Vu szerkesztőjét mulattatta ez a ravaszság, és folytatta velük a munkát. 1936 nyarán a lap megbízásából utaztak Spanyolországba a polgárháborúról tudósítani, a köztársasági csapatokat kísérték, megörökítették a civileket is, majd a menekülteket, gyászolókat, ifjú hősöket a frontvonalban.
Gerda Taro élete legjobb képei
Gerda egyre jobb fotókat készített, önálló karriert tervezett építeni, ki akart nőni Capa árnyékából. Amikor a férfi megkérte a kezét, kosarat adott, de továbbra is együtt maradtak.
1937 nyarán már Taro is az ismert haditudósítók között volt. Viszont a spanyol polgárháborút leszorította a címlapokról a kínai–japán háború. Capa és Taro elhatározták, hogy Kínába utaznak.
Capa Párizsban próbált megbízást szerezni, hogy elutazhassanak az újabb eszkalálódó konfliktus helyszínére, a lány viszont ragaszkodott ahhoz, hogy még tíz napra visszatérjen Spanyolországba.
Gerda egyedül ment vissza Madridba, és mindennap kint volt a fronton. 1937. július 25-én is, egy nappal azelőtt, hogy a megbeszéltek szerint visszautazott volna Párizsba, egy véres csatát fotózott: a brunetei ütközetet. A szemtanúk szerint mámoros állapotban volt, úgy érezte, élete legjobb képeit készítette el.
Miután kifogyott a film a fényképezőgépéből, egy sebesülteket szállító teherautón próbált visszajutni Madridba, de összeütköztek egy tankkal, és Gerda a kerekek alá került. Súlyosan megsérült, de a tudatánál volt, a kórházban a gépei felől érdeklődött. (Valószínűleg azokat is eltiporta a tank, azóta sem kerültek elő azok a képek.) Másnap belehalt a sérüléseibe. Pár nap múlva lett volna huszonhat éves.
A Jane Rogoyska Gerda Taro, aki „kitalálta” Robert Capát című könyve alapján készült összefoglaló folytatása a Magyar Kultúra magazin 2023/4. számában olvasható. A magazin további tartalmai itt érhetőek el, a lap előfizetésére vonatkozó információk pedig itt találhatóak.
A 2023 júniusában nyílt Robert Capa állandó kiállításról itt számoltunk be, a Capa-központ vezetőjével, Kőrösi Orsolyával készült interjúnk itt olvasható. A 20. századi magyar női fotóművészetről itt írtunk, a Robert Capa életéről szóló darabról pedig itt.
