Legényfogásról, szerelemgerjesztőkről és más babonákról

A babona szerint, aki evés közben elejti a kanalát, az ugyanabban az évben meghal, és ha tizenhárman ülnek le egy asztalhoz, valaki még abban az évben pont úgy jár, mintha leejtette volna evés közben a kanalát.

Karácsony estéje számos jóslásra alkalmas étellel kecsegtet. Ha például azt szeretnénk megtudni, hogyan fogják hívni jövendőbeli férjünket, akkor álljunk ki egy falat mákos tésztával a kapuba, s az első arra járó férfi nevéből kikövetkeztethetjük leendő kedvesünk nevét.

Azt mindenki tudja, hogy a mák bőséget hoz, a lencse pedig jólétet teremt. Ám nem csak a lencsének van ilyen természetfeletti képessége. A krumpli például nyersen megtörve eltünteti a szeplőket. A fokhagyma elűzi a démonokat, az ártó szellemeket, valamint a vámpírokat.

Régen úgy tartották, hogy ha lázas voltál, és a kutyádnak tejet adtál, majd azt mondtad: „Legyél te beteg, s én egészséges!”, akkor másnapra a láznak nyoma sem volt. Ha kisgyermekbe „kígyó mászott”, a lábánál fogva a tejesedény fölé lógatták, mert úgy vélték, a tejszagra kibújik a csecsemő szájából a kígyó. A tejről azt is tudni kell, hogy kioltja a villám által keletkezett tüzet, de a legfontosabbat a végére hagytam: ha fekete tehén tejét iszod, láthatatlanná válsz. Érdemes tehát tájékozódni, mielőtt tejet inna az ember.

Ha azonban valaki nem láthatatlanságra, hanem szépségre vágyna, akkor a piros almát őrizze húsvétig, és húsvét reggelén hámozza le a héját, tegye a mosdóvízbe, s azzal mosson arcot, hogy egész évben pirospozsgás legyen.

Ha új házba megyünk, a kenyeret vigyük elöl, hogy áldást hozzon, s mivel védelmez a boszorkányok ellen, nem árt tenni belőle a bölcsőbe, vagy akár a zsebünkben is tartani egy darabot.

A szerelem istennőjéről, Aphroditéről elnevezett szerelemgerjesztő ételek sora is igen különösnek mondható. Fritz Kahn német orvos A szerelem iskolája című művében foglalta össze az afrodiziákumcsaládokat. A lista az alkohollal kezdődik, majd a hormonok és vitaminok következnek, amiket „az állatvilág és növényvilág ivari termékei” követtek. Idetartozik a sör, amely a komló csírázó magjából készül, a méz, amely a virágok ivarszervéből lesz, a dió, amely faembrió, a kaviár, amely halikra, és ezen a logikai fonalon végighaladva a szárnyasok tojásai, a tehéntej stb.

Aki szereti a régi, jól bevált módszereket, annak bőven van miből válogatnia, kezdheti például rögtön egy Kr. e. 660-ból szerzett receptúrával: „Készíts sótlan tésztát, tégy bele borjúvelőt, szál hajat, farkasfogat, galambvért, kígyócsontot. Süsd babérág tüzén, étesd lefekvés előtt.” Ha ez nem válna be, akkor egy 14. századi bájitalrecept a következőket ajánlja: „Mákszem és szeder finom magvainak porát keverd vörösborba, ezt itasd meg vele; maradj a közelében, mert álmában vágya támad utánad.” Természetesen a szerelem tudományának nagykönyve, a Káma-szútra is tesz javaslatot, ám a procedúra igencsak hosszasnak tűnik, az összetevők beszerzése pedig különösen időigényes: „Ha a férfi lingáját a tövises almafa, a hosszú bors és a fekete bors porával vegyített mézzel keni, a nők az egyesüléskor nagyon megnyerőnek találják. A vatódbhránta lehullott leveleiből, a halottégetésnél megmaradt virágból és a páva vagy dzsívamdzsivaka madár csontjából készült por szintén ugyanezt a hatást fogja eredményezni. A férfi nemi erejét fokozza a cukros tej, melyben uccshatagyökér, csababors és édesfa ázott. Ugyanezzel az eredménnyel jár a cukros tej, ha kos- vagy bakherét főztek benne.”

Ha valakinek nem fűlik a foga az imént említett cukros tejre, kipróbálhatja a babot, amelyről már első történetírónk, Hérodotosz is feljegyezte, hogy azoknak az egyiptomi papoknak, akik szüzességi fogadalmat tettek, messziről kerülniük kellett a növényt, ugyanis az „Vénuszra ösztönző eledel” volt. A római áldozó papok a babhoz nemcsak hogy nem érhettek, de még a nevét sem mondhatták ki.

A babonák és hiedelmek ingovány talajáról pedig hová máshová menekülhetne az ember, ha nem a tudomány sziklaszilárd falai közé? Itt már nincsenek kétes varázserővel felvértezett ételek, csak tizedesvesszővel elválasztott számok és bizonyított tények. Erő és étel viszonyában vegyük például rögtön a spenótot.

Az 1910-es évek végén megjelent képregény főhőse, Popeye ugyan utálta a zöldséget, mégis megette, hogy erőre kapjon tőle, s legyőzze szerelme első barátját, a sonkazabáló Ham Gravyt. 1929-től a nagy sikerű rajzfilm is a spenót varázserejét hirdette, hatására pedig harmadával nőtt a spenótfogyasztás az Amerikai Egyesült Államokban. Persze ehhez nagyban hozzájárult az a tudományos kutatás is, amely a spenót vastartalmát vizsgálta a 19. század végén, s melyből kiderült, hogy 100 gramm friss spenótban 35 mg vas található. Miután azonban mindenki kiizmosította magát a spenóttal, 1937-ben kiderült, hogy a szokatlanul magas vastartalmat egy nyomtatási hiba okozta, eredetileg a kutatás eredménye ugyanis 3,5 mg vasról számolt be...

A teljes interjú a Magyar Kultúra magazin 2023/10. számában olvasható. A magazin további tartalmai itt érhetőek el.

Fotók forrása: Shutterstock