A legnagyobb magyarra emlékeztek

A Széchenyi-szobornál tartott koszorúzási ünnepségben közreműködött a Magyar Huszár- és Lovas Hagyományőrző Társaság, a Czövek Erna Zeneiskola Fúvószenekara Budakesziről Szita Csaba vezényletével, valamint a Budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium és a Budakeszi Széchenyi István Általános Iskola. A koszorúzás után emlékülést tartottak a Magyar Tudományos Akadémia Felolvasótermében.

Az ülésen a köszöntőt L. Simon László országgyűlési képviselő tartotta, akit azért kértek fel, mert rengeteget tett a magyar örökség megvédéséért és helyreállításáért, valamint ő vezényelte a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeum kastélykápolnájának helyreállítását, ő volt az atyja a szeptember 21-én ott megnyílt kiállításnak, és ő jegyzi azt a törvényjavaslatot is, amelynek eredményeképpen a nagycenki Széchenyi-kastélyegyüttest nemzeti emlékhellyé nyilvánították szeptember 21-én.

L. Simon László elmondta: a politikusi munkája vezette Ercsibe az Eötvös-kápolnához, melynek felújítása szellemi kalandozás is volt, Eötvös műveinek kézbevétele kísérte a bozótirtást, az útrendezést, a tetőépítést. Eötvös József és Eötvös Loránd: apa és fia ? két egymást követő alkotója a magyar szellemi és politikai életnek, akárcsak kicsit korábban Széchényi Ferenc és Széchenyi István. ?Én pedig egyazon évben éppen ennek a két családnak a kápolnáival foglalkozhattam, és a felújításban való részvétel nekem igazi lelki örömöt okozott. Más múzeumlátogatóként belépni a nagycenki kastélyba, mint a terület irányításáért felelős politikusként. Utóbbi betekint a múzeum színfalai mögé is, megnézi a raktárakat, a pincét, a padlást is. A nagycenki kastélykápolnának a felújítását is egy ilyen látogatás ihlette? ? fogalmazta meg L. Simon László.

A politikus Eötvös József levelét idézte, miszerint: Széchenyi szerette a hazáját és a nemzetet ? értük semmilyen áldozattól meg nem rettent. Ám a szeretet képességét az individuumok iránt tőle a természet megtagadta. Egész életén át nem szeretett senkit, de közben feláldozta az életét a közügyért.

Kemény szavak ezek, de ez semmit nem vonnak le Széchenyi István nagyságából, a nemzetért és a hazáért tett cselekedeteiből. Érdemes mégis elgondolkoznunk ezeken a szavakon most, amikor a politika szakmává vált ? mondta L. Simon László, hozzátéve: szerető közeg nélkül ma sem lehet nemzetpolitikát folytatni.

A politikus a kultúra fontosságáról is beszélt köszöntőjében. Ehhez Jókai Mórt idézte, aki szerint: nem számít más, csak a kultúra. A legnemesebb nép is, ha a kultúra terén visszamarad, szolgája lesz idegen népeknek.

A politikus kiemelte: a kultúra tehát az alap és az építmény is, és Széchenyi szemlélete óriási hatással volt a 19. századi irodalom művelőire is, akik a Hitel megjelenése után kezdtek el a jövő felé fordulni. De nemcsak a régi századok alkotóira, hanem a kortársakra is hatott a legnagyobb magyar munkássága, amelyet mutat, hogy a szeptember 21-én eltemetett Csoóri Sándor is szeretett volna drámát írni Széchenyiről. De ez nem a személyéről szólt volna, hanem egy földalatti gondolatról: hogy a magyarokat újra vissza kell magyarosítani. ?Csak a gyönge szereti önmagát, az erős egész nemzetet hordoz magában? ? idézte tőle L. Simon László, majd hozzátette: az erős ellenáll, a gyenge kétségbeesik. Az erő azonban nem egyenlő a nyers fizikai erővel, hanem lelki és szellemi eredetű, ha az egyénről van szó. Ha pedig a nemzetről, akkor az erő a gazdag kultúrára, hagyományokra épül. Mi, akik ma büszkén emlékezünk a legnagyobb magyarra, elmondhatjuk: nem a kard, hanem a kultúra teheti ismét naggyá a hazát ? zárta gondolatait L. Simon László.

Beszédét követően átadták a Széchenyi Társaság Díját, amelyet a Kairosz Könyvkiadó, László Árpád erdélyi fafaragó és népművelő, Péchy Mária, az Országos Széchenyi Kör elnöke, a Székelyföld folyóirat, valamint Szigethy Gábor és Gábor Júlia, a Márai Szalon alapítói kapták.

Forrás: Kultúra.hu

Fotó: Csákvári Zsigmond