Legyen igazi Alma Materünk!

Mennyiben változott az intézmény az elmúlt másfél század alatt?

Hajdanán csak prózai és zenés színészképzés zajlott, jelenlegi képzéseinkkel már teljesen lefedjük a színházi és a filmes szakma elvárásait. A hallgatói létszámot nem csupán az infrastruktúra korlátai és a pénz szabják meg. A legfontosabbnak azt tartjuk, csak olyan osztályok induljanak, ahol meg vagyunk győződve arról, hogy a felvettek mind kimagasló tehetségek. Ezért a legkeményebb gazdasági nehézségek idején sem engedtük meg azt, hogy az iskolánk tömegképzési hely legyen. Ha a felvételi bizottság a több száz jelentkezőből csak néhányat talált alkalmasnak, akkor csak őket vettük fel. Ez ma sincs másként.

A végzettek útját mennyire tudják követni?

Nálunk a diplomás pályakövetés tökéletesen megvalósul, hisz a képzésünk mester-tanítvány viszonyra épül. Így a tanáraink ? és ez minden szakra egyformán vonatkozik ? évtizedekre visszamenőleg tudják, melyik egykori tanítványuk hol tart a pályán. Változás történt azonban a végzettek elhelyezkedésében. Régebben generációk gondolkodtak úgy, hogy az osztályfőnökhöz való emberi és szakmai kötődés szinte életre szóló. Például egy-egy színészosztály vezetője ? aki színházigazgató vagy vezető rendező volt ? végzés után ?vitte magával? az osztályát a színházába. Ma a tanárainknak a színházakban nem minden esetben van akkora ráhatásuk a személyi döntésekre, mint korábban volt.

Mik változnak a képzésben?

Folyamatosan gazdagodik a képzési kínálatunk. Újraindult például a zenés színész és zenés színházi rendező képzés a Zeneakadémiával, a Magyar Állami Operaházzal és a Budapesti Operettszínházzal való intenzív kapcsolatunknak köszönhetően. De ez az igény jelentkezett prózai színházak részéről is, mert náluk is megjelennek olyan darabok, ahol fontos szerepe van a zenének. A közeljövőben tervezzük indítani a színházi és a filmes menedzserek képzését is.

Kell egy megfelelő iskolaépület!

Széttagoltan, oktatási célra csak ideiglenesen alkalmassá tett helyeken folyik a képzés: az Uránia mozit is magában foglaló épületben, egy egykori Károlyi-palotában, egy irodaépületben és számos további bérleményben. Ez rendkívül nehezen kezelhető helyzetet eredményez. Ahogy Liszt Ferenc megépíttette a Zeneakadémiát, és a célnak megfelelően épült meg a Magyar Képzőművészeti Egyetem vagy a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, úgy szükség lenne célszerűen kialakított és felszerelt iskolaépületre a színházi és a filmes művészek, szakemberek képzéséhez is. Nemcsak az iskola, hanem a teljes magyar kulturális ágazat érdeke is, hogy legyen végre olyan Alma Mater, amely minden tekintetben megfelelő.

Én arra tettem ígéretet az egyetem polgárságának, és kinevezésemkor az államelnök úrnak, hogy minden képességemmel ennek az intézménynek az érdekeit képviselem. A jelenlegi leglényegesebb kérdés, hogy a mostani, régóta konzervált ideiglenes állapot helyett egy korszerű, az egyetem állami alapfeladataihoz, képzési sajátosságaihoz racionálisan kialakított iskolaépületben működjön az SzFE. Olyan fejlesztésre vagy átépítésre lenne szükség, amelynek eredményeképpen létrejönnek korszerű és szakszerű vetítő-, előadó- és tantermek, stúdiók, műhelyek, irodák és kiszolgáló helyiségek. Olyan iskolaépületben, amilyenre méltán büszke lehet mindenki ? foglalta össze megvalósítandó elképzeléseit az SzFE rektora.

Az egyetemen történő változásokhoz kapcsolódva az említett új szak indításáról ? amely még egyelőre csak a tervezés stádiumában van ? nyilatkozott bővebben Radnai Annamária, az SzFE Elméleti és Művészetközvetítő Intézet intézetvezetője. Milyen képzést adna ez a szak?

Egyértelműen a meglévő igény hatására akarjuk megindítani ezt a képzést, az itt végzettek a későbbiekben akár önálló produceri irodák működtetését indíthatják be színházi és filmes területen. Már most is vannak olyan ?színházcsináló? műhelyek, amelyek a filmes produceri irodákhoz hasonlóan önállóan működnek, hisz New Yorkban, a Broadwayn vagy Londonban, a West Enden a színházak nagy része is egy-egy szórakoztatóipari egység. Ezzel az induló képzéssel felismerjük azt a realitást, hogy lehetséges, a színházak egy része nálunk is vállalkozási formában működjön, és ehhez kellenek olyan szakemberek, akiket már mi képzünk ki az új induló szakon.

Hol tartanak a szak létrehozásában?

Jelenleg az akkreditációs anyagon dolgozunk, és egyeztető megbeszéléseket folytatnak a színházi menedzserképzésre és a filmes produceri képzésre vállalkozó kollégák. Cél, hogy találjanak minél több olyan metszéspontot, melyek a két képzési forma között megvalósulhatnak, hiszen a gazdaságosságot nagymértékben segítené, ha a színházi és a filmes produceri képzés egy részét közösen tudnánk oktatni. Lenne olyan elem ? a szakmai törzstárgy ?, amelyet közösen oktatnánk mindenkinek, illetve a differenciált rész, amely arra alkalmas, hogy a két specializáció mást-mást tanuljon. Ha ez az egyeztetés sikeresen befejeződött, akkor a kidolgozott tervezettel a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottsághoz fordulunk véleményezésre, és ennek alapján az Oktatási Hivatal vesz majd minket nyilvántartásba.

Hány fővel indulna, és milyen végzettséget adna a szak?

Úgy gondoljuk, 10 fő alatt nem gazdaságos elindítani az oktatást, 20 fő felett pedig nem lenne elég magvas a képzés, így valahol a kettő között lesz a hallgatók létszáma. A jelenlegi tervek szerint ez egy négy féléves MA-képzés, amelyet egy meglévő alapképzéssel lehetne megkezdeni. Sok egyéb részletről még nem tudunk nyilatkozni, egyelőre az együttgondolkodás fázisában vagyunk, azonban ha a közös megállapodásokat kimondjuk, onnantól kezdve be fognak gyorsulni az események.

Tölgyesi Tibor

Fotó: Szilágyi Dénes/NKE