„Legyünk Isten jó szava, simogatása egymás számára"

„Engem nagyon meglepett ez a könyv, és egyből Jézus
Krisztus jutott eszembe, mert olyan emberi. Észreveszi és nevén nevezi a
problémákat, nem valami ködös fejtegetés, hanem a szájmaszk viselésétől a
tüntetésekig konkrétan tárgyal aktuális témákat. Bátorság van benne” –
fogalmazott a kötetről Böjte Csaba.

A ferences szerzetes hozzátette: Ferenc pápa Jézus Krisztus útján jár. „Mi, emberek hajlamosak vagyunk a hitünket a realitásokhoz, a mindennapokhoz igazítani. De Jézus Krisztus kétezer éve el mert jönni közénk, és bízott abban, hogy képesek vagyunk megtanulni a szeretet parancsát, jó testvérekként együtt élni. Ugyanezt a hitvallást érzem ebben a könyvben. Ferenc pápa Jézus Krisztus hitével hiszi, hogy nincs lehetetlenség, legfeljebb tehetetlenség.”

Böjte Csaba megjegyezte: Ferenc pápa bátran nyúl tabutémákhoz is, és ír a világjárvány okozta válságban rejlő megújulási lehetőségekről. „Az emberélet folyamatos krízis, nap mint nap szembesülök a saját korlátaimmal. Hatezer gyereket fogadtam be, és mindennap tragédiákból próbálunk talpra állni” – egészítette ki személyes vonatkozásokkal a kötetben felvetett kérdéseket.

„Menjünk el a létünk peremére – Ferenc pápa mindenkit erre biztat, és olyan konfliktusokban mer állást foglalni, segíteni, amikről mi, keresztények eddig inkább azt gondoltuk, hogy oldják meg maguk.”

Böjte Csaba Finy Petra kérdésére válaszolva elmondta: maga is tanúja volt a lét peremén játszódó történeteknek. „Olyan családokhoz mentem el, akikről sokszor a helyi plébános is lemondott. Befogadtam egy-egy ilyen gyereket, tűrtem és szerettem. Amikor az ember befogad egy utcagyereket, a becsületét is a kezébe teszi. Azt láttam az elmúlt harminc évben, hogy Jézus nem lutrit árul, hanem hiszi a szeretet világformáló erejét. Tényleg megtapasztaltam, hogy a szeretet képes bennünket és a környezetünket is átalakítani. Persze azt is érzem, hogy egy marék porból születtünk, mégis – az evangélium fényében – képesek vagyunk gyógyítani, gyógyulni. Ferenc pápánál ez a nagy dolog, hogy konkrét problémákat fogalmaz meg, és mer megoldásokat javasolni.”

A szerzetes mesélt a gyermekek befogadásának kezdeti időszakáról is. „Nagyon nehéz úgy misét tartani, hogy a templom előtt ott vannak a koldusok. Először csak ebédre hívtam meg őket, aztán a gyerekek már nem is akartak elmenni. Ott állt lakatlanul egy ferences kolostor, amit szobáról szobára elkezdtünk belakni, berendezni. Csaknem nyolc évig illegalitásban dolgoztam, a román törvények nem igazán szabályozták ezt a területet. A gyerekek közben jókedvvel tanultak, haladtak. Elmentem a polgármesterhez, a gyerekek énekeltek és virágot vittek neki, a lányok hoztak az irodából süteményt, feldicsértem nekik a város vezetőjét, akivel aztán beszélgettünk a filodendron alatt. Ez a kedves, de határozott fellépés annyi igazolást és engedélyt eredményezett, hogy mára a Budapestre vezető utat félig biztosan ki tudnánk velük tapétázni.”

Böjte Csaba meggyőződése, hogy a szeretet parancsa, ha komolyan vesszük – akár egy orvosság – hatni fog. „Csak sajnos sokszor mi nem hiszünk ennek az orvosságnak az erejében, ezért nem vesszük be.”

A pápa legfontosabb erénye a befogadás – hangsúlyozta. „Valamelyik nap valaki szidta Ferenc pápát, mire mondom neki: de engem kedvelsz, nem? Én ugyanezt csinálom, befogadom a gyerekeket. Nem azt csinálom, amit Németországban, hogy adok nekik némi pénzt, aztán útjukra engedem őket. A befogadás tudatos odafigyelés. Elmagyarázom a gyerekeknek, miért jó békében, szeretetben élni, jónak lenni, kérni, köszönni, szépen beszélni. Ez hat. Olyan, mint egy mindennapos evangéliumi pirula.” Ferenc pápa könyvének mindannyiunk éjjeli szekrényén ott a helye – tette hozzá.

„Hit és erkölcs dolgáról beszélünk, de Ferenc pápa kitágítja mindezt. Nem hiszi, hogy a környezetvédelem, a tudomány az más dolga volna. Ennek megvan a teológiai alapja is. A teremtett világ egésze érdekli, nem csupán az ember” – fogalmazott Böjte Csaba.

Mesélt arról az időszakról is, amikor nemrég koronavírus miatt kórházba került. „Ott feküdtem, és valaki küldött egy nagyon szép képet egy sejtről, amit elektronmikroszkóppal fotóztak. Döbbenetes volt, akár egy nagy gyár, vagy maga a kozmosz. A kórházi ágyban nagy nyugalmat adott, hogy a szervezetemben trillió apró sejt tud együtt, harmóniában dolgozni, akkor miért ne tanulhatnánk ezt meg mi, emberek is?!”

Nagyon sok kritikát, hideget-meleget kap majd Ferenc pápa ezért a könyvért, de úgy tűnik, őt ez egyáltalán nem érdekli – jegyezte meg. A pápa többször felteszi a kérdést, hogy a világjárvány kríziséből miként lehet megújulni, s bibliai történeteket említ példaként.

„A legnagyobb problémának a kapzsiságot látja, hogy mindent birtokolni, uralni szeretnénk. Holott Jézus Krisztus is megmondta, hogy ne gyűjtsünk kincseket. Jézus mit hoz karácsony este Máriának és Józsefnek? Egy csomó mennyei kütyüt hozhatott volna, mégsem hozott semmit, hiszen ő maga volt az ajándék. Ha a mi Istenünknek az egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy képes ajándékká lenni, akkor nekünk is ajándékká kell válnunk. Ne egy csomó limlommal lepjük meg egymást, hanem mi magunk legyünk Isten áldása, jó szava, simogatása testvéreink számára.”

Böjte Csaba a beszélgetés zárásaként elmesélt egy történetet. „A gyerekek sokszor szeretnének a téli szünetre hazamenni. Volt három vajdahunyadi fiú, akik ugyanerre vágytak. Persze tudtam, hogy nincs hova hazavinni őket, de mondtam, átmegyek a hunyadi paphoz, megiszunk egy kávét, s addig ti hazamentek beszélgetni. A kávé után elmentem értük a szülőkhöz, akik egy régi, elhagyott garázsban laktak. Az ágy mellett ott állt az apa, látszott, szégyelli magát, anyuka az ágyban, s kapaszkodott bele a három gyerek. Mondtam: gyertek, megyünk vissza Dévára, ott is van ünnep, de rám nézett a legnagyobb gyerek – volt nyolc-kilencéves –, és azt mondta: nem ünnepelhetnénk itthon anyukával? Semmi nem volt otthon, se villany, se fűtés, egy tányér tészta nem akadt, de ott megértettem, hogy ha az édesanya a két meleg karját, ölelését tudja csak adni, az is többet ér, mint bármilyen limlom.”

Kiemelt kép: Ferenc pápa. Forrás: Wikipédia