Október 15-én a pécsi Apolló moziban lesz látható premier előtt a tibeti Pema Tseden hetedik nagyjátékfilmje, a Lufi. A rendezőt a magyarhangya kérdezte.

Dargye és felesége, Drolkar állattartással foglalkoznak Tibet egyik eldugott szegletében. Három fiúgyermekük közül még csak egy iskolás, a másik kettőről nagyapjuk segít gondoskodni. Egy apró félreértés azonban megtöri a család harmóniáját, és kínos komplikációkkal kell szembesülniük. A fiatal házaspárnak döntenie kell: a buddhista tanítások vagy a modern társadalom által diktált értékek szerint folytassák az életüket?

Pema Tsedent egyedi ábrázolásmódja, indirekt humora, gazdag szimbólumvilága a slow cinema kifinomult képviselőjévé teszi. A Lufi a 76. Velencei Filmfesztivál Orizzonti szekciójában debütált és elnyerte a Sfera 1932 díjat, majd Shanghaiban, Tokióban, Lisszabonban és Chicagóban is díjazták. A magyarhangya rövid interjút készített a rendezővel.

Mi inspirálta, hogy elkészítse ezt a filmet?

A háttérsztori egészen banális. Egy nap sétáltam az utcán, amikor megláttam egy lufit szállni a levegőben. Ez a momentum adta meg a film kerettörténetét, amit végül átültettem a forgatókönyvbe.

Körül akartam járni a valóság és a lélek kapcsolatát. A tibeti emberek a lelket halhatatlannak tartják és hisznek a reinkarnációban. Az emberi lét egyik alapvető dilemmáját akartam bemutatni, amikor a lélek konfliktusba kerül a való világgal.

A lufit látva eszembe jutott egy ötlet, amiből végül egy teljes történet kerekedett. Azt gondoltam, hogy ez jó alapja lehetne egy filmek, ezért forgatókönyvet készítettem belőle. Elvittem a filmtervet a pekingi cenzori hivatalba, de elsőre nem fogadták el. Gondolom, azért, mert a cselekmény túlságosan őszinte volt. Ekkor döbbentem rá, hogy valószínűleg sohasem lesz belőle film, ezért novellává adaptáltam. Egy ideig pihentettem, majd néhány módosítás után megint elvittem ellenőrzésre. Másodjára már elfogadták.

A valósághoz hozzátartozik a tibeti családok nélkülözése, valamint a tibeti nők lázadása a tradicionális gyermekvállalási szabályok ellen. Hogyan látja ezt a vallást, társadalmi szerepet, biológia nemet érintő dilemmát?

Manapság a legtöbb tibeti nő alkalmazkodik a hagyományos női szerephez. Megtartják a vallásosságukat és minden gyötrelmet szó nélkül elviselnek. Nagyon nehéz helyzetbe kerülnek, amikor kinyílik a szemük és a bevett normákkal szemben találják magukat.

A cselekménynek nincs egyértelmű lezárása. Ez tudatos döntés volt?

A film organikusan ér véget, ahogy azt a történet megköveteli. Ez a fajta befejezés arra utal, hogy a tibetiek – engem is beleértve – végre felülemelkednek dilemmáikon.

Meséljen egy kicsit a forgatás helyszínéről!

A legtöbb jelenetet a Csinghaj-tó környékén vettük fel, néhányat pedig a szülővárosomban. A helyszín szerintem tökéletesen illik a történet hangulatához és a régió kultúráját, szokásait is jól tükrözi.

Az írói tevékenysége hogyan befolyásolja a filmkészítési módszereit?

Az írás segít, hogy jobban árnyalni tudjam a film részleteit, azonban a textuális és audiovizuális művészeti formák nagyon eltérő kifejezőeszközöket és nyelvet alkalmaznak. Mindkettőnek megvannak a maga sajátosságai.

Fotók: jelenet a Lufiból. Forrás: magyarhangya.hu