Elképesztő, hogy ilyen fiatalon ennyi mindent elértél. Minek köszönhető ez?
Leginkább annak, hogy nagyon sokat dolgozom. Nemrég érkeztem meg egy versenyről, és három nappal később hangversenyem volt teljesen más műsorral. Ma reggel interjút adtam, aztán bementem a Zeneakadémiára, ahol doktori képzésben veszek részt, utána volt még egy interjúm, majd orgonáltam a szentmisén, és kóruspróbát tartottam. Sokszor telnek így a napjaim. Az elvárásaim magammal szemben mindig is magasak voltak.
Milyen érzés ugyanabban a templomban zenélni, ahol egykor Liszt Ferenc?
Liszt jó barátságot ápolt a templom plébánosával, emiatt sokszor a rendelkezésére bocsátották a plébánia vendégszobáját. Amikor Magyarországra látogatott, éveken át ott szállt meg. A levelezéséből tudjuk, hogy a Belvárosi plébániatemplomba járt szentmisére. A karnaggyal, Engeszer Mátyással is barátságban volt, ezért gyakran vezényelt is itt. A Missa Choralis című művét is a templomban mutatta be, sőt híres, Via Crucis című kompozícióját Engeszer Mátyásnak ajánlotta. A bemutatóra azonban sajnos nem kerülhetett sor, mert a plébános, a karnagy és aztán Liszt Ferenc is meghalt. Sokáig elveszettnek hitték a művet, de a 20. században előkerült, és végül Harmat Artúr mutatta be ugyanitt, így az ősbemutatója azon a helyszínen szólalt meg, ahova a zeneszerző elképzelte. Emiatt – láthattad, amikor a csigalépcsőn feljöttünk – a templomban kint van egy dombormű, ami Liszt Ferencnek és Harmat Artúrnak állít emléket.
Az MMA hároméves ösztöndíjasaként Liszt Ferenc összes harmónium- és orgonaművének új kottakiadásán dolgozom.
Liszt művészete régóta meghatározó számomra.
Már egész fiatal koromban nagy hatással voltak rám az orgonaművei. Most értem el egy olyan pontra az életemben, a szakmai karrieremben, hogy a tapasztalataim birtokában már kijelölhetek magamnak bizonyos irányokat. Ma már tudom, hogy a zeneművészeten belül mi vonz, mire van elhívásom. Körülbelül harmincévesen már minden zenész számára van olyan zeneszerző, akire szinte családtagjaként tekint. Számomra Liszt ilyen: nagyon közel érzem magamhoz azt a világot, amit ő létrehozott.
Pedig nem könnyű Liszt-műveket játszani...
Játszani és gyakran a művek filozofikus tartalmát megérteni sem könnyű. Erre ideális helyszín a budapest belvárosi Nagyboldogasszony főplébánia-templom, hiszen csodálatos orgonával, Magyarország egyik legjobb koncertorgonájával rendelkezik, ami kiválóan alkalmas Liszt műveinek előadására. Az akusztikája pedig annyira kiváló, hogy bárhová ülsz, érthetően szól az orgona hangja; nem mosódnak, keverednek össze a hangok.
Liszt virtuóz zongoraművész volt, és alkalmazta az általa kifejlesztett transzcendens zongoratechnikát az orgonára is. És virtuóz művei sokszor nem szólalnak meg érthetően olyan térben, ami nagyon összekeveri a hangokat.
Hogyan kezdtél orgonálni?
A családomban nem voltak zenészek, viszont édesanyám szerette volna, hogy zenét tanuljak, így először furulyáztam. Gyerekkoromban sokat betegeskedtem, sokszor fel voltam mentve testnevelésből, ezért míg a többiek tornáztak, én a tanteremben maradtam, ahol volt egy zongora. Elkezdtem rajta begyakorolni azokat a dalokat, amiket a rádióban vagy a mesékben hallottam. Aztán a tizedik születésnapomra kaptam egy szintetizátort, ami akkoriban nagyon divatos hangszer volt, és azon kezdtem el játszani. Két-három év múlva a templomban megengedte az orgonista, hogy kipróbáljam az orgonát. Ez annyira lenyűgözött, hogy megkértem a szüleimet, írassanak be orgonálni. A hitoktatóm kezdett el tanítani, aki kántor is.
A szüleim jogi pályára szántak, így később a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumba írattak be, és az orgonálást hamarosan abbahagytam. De azért jártam a gimnázium kórusába, a barátaimmal pedig könnyűzenei együttest alapítottunk. Megtanultam Bach d-moll toccatáját, amit a kórustáborban eljátszottam a lányoknak, és nagy sikere volt. Ezt a kórusvezető is hallotta, ezért benevezett a gimnáziumi kulturális napokra. Arany minősítést kaptam, és előadhattam a művet a Miskolci Nemzeti Színház gálakoncertjén. Ezután megkértem a szüleimet, hogy keressenek nekem egy orgonatanárt.
A miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára, Andrássyné Mátyus Gabriella orgonaművész meghallgatott, és azt mondta, hogy a darab nem egészen úgy íródott, ahogy én eljátszottam, de azért felvett. Rengeteget gyakoroltam, mert annyira tetszettek a művek, és mindig nagyon vártam az orgonaórát is. Egy év múlva elhatároztam, hogy orgonaművész szeretnék lenni. A szüleim első körben nem fogadták ezt jól. Édesapám azt mondta, hogy ha így döntök, nagyon küzdelmes életutam lesz. De nem tudtak eltántorítani, és végül mindig mindenben támogattak a tanulmányaim során. 2018-ban kitüntetéssel diplomáztam a Zeneakadémián.
Sok az orgonista?
Igen, telített a szakma; versenyhelyzet van a komolyabb állásokért, lehetőségekért.
Nem gondoltál rá, hogy külföldön próbálj szerencsét?
Öt évvel ezelőtt majdnem elköltöztem. Dél-Franciaországban voltam kurzuson Michel Bouvard-nál, a Conservatoire de Paris tanáránál, nagyon jól együtt tudtunk működni. A kurzus utolsó napján meghívott a doktori képzésre Párizsba. Azt szerette volna, hogy előtte egy évet Toulouse-ban töltsek, mert ott sokkal jobb hangszerek vannak, és ő ott él és tanít. Már gőzerővel tanultam franciául, és arra készültem, hogy lediplomázom, aztán kiköltözöm. Közben azonban megismerkedtem a barátnőmmel, aki később a menyasszonyom lett, ezért itthon maradtam. És addigra már sikerült olyan pozíciót kiépítenem magamnak a szakmában, amit nem akartam feladni. Ha egy-két évre eltűnik az ember, sokan szívesen beállnak a helyére.
Másfajta tehetség kell az orgonáláshoz, mint a zongorázáshoz?
Másfajta személyiségtípusú művészek kapcsolódnak az orgonához, mint a zongorához. Liszt Ferenc például extrovertált, társasági ember volt. Nagyon szeretett sok ember előtt játszani, az inspirálta. Tudta, hogyan építse fel a karrierjét. Sokan az első szupersztárként emlegetik, és nem véletlenül! Tudta, hogyan fogja meg a közönséget, ezért született sok karikatúra arról, ahogy zongorázott, vezényelt, amilyen mozdulatokat tett. Ezzel szemben Chopin, aki introvertált ember volt, inkább a szalonok világában érezte jól magát, nem vágyott nagy közönségre.
Talán azért sok az introvertált orgonista, mert elbújhatnak a karzaton. Hogyha templomban koncertezik az orgonaművész, akkor nem kell a közönség előtt megnyilvánulnia. Én szeretem, ha a közönség lát, ha koncertteremben játszhatom vagy ha a templomban lenti játékasztala van az orgonának.
A koncerttermi orgona különbözik a templomitól?
Működési elvében nem. A koncerttermi orgonáknak általában olyan, mozgatható játékasztaluk van, amit a színpadon bárhová be lehet tolni, mint például a Müpában vagy a Zeneakadémián. Ez nagyon szerencsés körülmény, hiszen így ugyanolyan feltételekkel lehet koncertet adni vele, mint zongorán. A közönség számára az is nagy élmény, ha játék közben látják a zenész kezét-lábát. Erre a templomban ritkán van lehetőség. És a koncerttermekben más repertoárt is lehet játszani, míg a szakrális helyszíneken a hely szent jellegének megfelelően állítjuk össze a műsort. Szeretek orgonaátiratokat készíteni olyan zeneművekből, amelyek nem egyházi ihletésűek. Ezek sokszor olyan, népszerű művek, amelyeket mindenki kedvel.
A tegnapi koncertprogramodban a Hattyúk tava szvit is szerepelt. Azért írtad át orgonára, mert annyira tetszik, vagy amikor az eredeti darabot hallgatod, hallod a fejedben orgonán?
Az is előfordul, hogy hallgatok egy zenekari művet, és közben elképzelem, hogyan hangszerelném át orgonára. De más okom is van az átiratkészítésre. Az orgonán mind a négy végtagot lehet használni, és rengeteg hangszín jeleníthető meg: a rézfúvós, a fafúvós és a vonós hangszerekét egyaránt, és egy egész zenekar hangerejét tudja produkálni, sőt még hangosabban is szólhat, mint egy nagyzenekar. Játéktechnika és hangzás szempontjából is kiválóan alkalmas arra, hogy szimfonikus műveket is megszólaltassunk rajta.
További okaim is vannak rá, hogy orgonaátiratokat készítsek. A legfontosabb az, hogy milyen zenét játszanék szívesen. A saját igényem, hogy bizonyos műveket, amik nagyon foglalkoztatnak, adaptáljak a hangszeremre, és én is megélhessem, hogy milyen érzés például az Egmont-nyitányt előadni. Ezt a művet 16 éves koromban mindennap meghallgattam, amikor az iskolába mentem.
Vannak művek, amelyeket gyerekkoromban sokat hallgattam, és akkor mély benyomást tettek rám. Egyszer karácsonyra discmant kaptam a szüleimtől, és hozzá két cédét, best of válogatásokat.
Amikor éjjel nem tudtam aludni, gyakran a Hattyúk tavát hallgattam.
Emlékszem, milyen nagy érzelmi hatással volt rám. Muszorgszkij Egy kiállítás képei című művéből is volt a lemezen egy részlet, azt is a minap játszottam orgonán...
Ezekkel az átiratokkal színesíteni lehet a repertoárt. A különböző zenei korszakokban rengeteg mű született orgonára, de napjainkban ez nem jellemző. Az elmúlt évtizedekben a legjelentősebb magyar zeneszerzők nem vagy csak nagyon kevés művet alkottak orgonára. Ezért igyekszem kortárs zeneszerzőket arra inspirálni, hogy írjanak új orgonaműveket. Az elmúlt években több mint harminc kortárs zeneművet mutattam be, javarészt szóló orgonaműveket. Több zeneszerzővel is rendszeresen együtt dolgozom, köztük Fekete Gyulával vagy Virágh András Gáborral. Gábor például nemrég komponált számomra egy művet az eucharisztikus kongresszus himnusza alapján.
Annak ellenére, hogy olyan sok „tennivaló” van orgonálás közben (pedálozás, regiszterváltás), el tudsz mélyülni a zenében, tud belülről jönni?
Az orgona bonyolult gépezet, nagy odafigyelést igényel a kezelése. A zenében való elmélyülést a sok koncerten megélt tapasztalatom hozza meg. Az orgonálás egy „koreográfia”, amit begyakorlok: ehhez tartozik a regiszter- és a manuálváltás, a technikai részletek. Ha ezek jól beidegződnek, akkor el tudok mélyülni a zenében. Persze mindez nagy odafigyelést igényel, ami örök kihívás az orgonisták számára.
A belvárosi főplébánia-templomban nagyon jól ismerem az orgonát, évek óta adok itt hangversenyeket. De sokszor, amikor elutazom koncertezni, teljesen új körülmények fogadnak. Más a templom akusztikája, így nem vihetem oda az előre begyakorolt előadásomat, mert lehet, hogy abban a térben értelmetlen lesz. Nincs is két egyforma orgona: általában különböző a billentésük, a hangszínük. Az egyik szélsőség az, amikor egymanuálos, pedál nélküli orgonán kell játszani, a másik pedig az, hogy ötmanuálos nagy orgonán adok koncertet, amin akár több mint száz regiszter is lehet. De ez persze lehet inspiráló is, hiszen így minden koncerten új interpretáció születik.
Van kedvenc orgonád?
Az egyik kedvenc orgonám a belvárosi főplébánia-templom orgonája, amely modern koncertorgona. Bármilyen repertoárt meg lehet rajta szólaltatni, nagyon szép hangzású, és a templomnak is ideális az akusztikája. Ez nagyon kivételes, hiszen ilyen nagy orgonát csak nagy terekben lehet építeni, ahol viszont általában nem túl szerencsések az akusztikai körülmények.
Van olyan orgona, amit szeretnél kipróbálni?
Sok ilyen van. Legjobban a merseburgi dómban szeretnék játszani, mert az orgonája erősen kötődik Liszt művészetéhez. 1855-ben volt az avatókoncertje, ami akkor óriási eseménynek számított. Liszt egy művet akart komponálni az alkalomra, a B-A-C-H prelúdium és fúgát, ám nem készült el vele időben, így csak egy évvel később mutatták be. Az avatáson végül egy korábbi orgonaművét, az Ad nos...-t játszotta a tanítványa, Alexander Winterberger.
Liszt tanítványai is készítettek orgonaátiratokat. Amikor a mester elkészült egy-egy szimfonikus vagy zongoraművével, a tanítványai elkezdtek belőlük orgonaátiratokat készíteni. Aztán elvitték őket neki, Liszt új részeket írt bele, amik jobban szóltak orgonán. És ezeket a műveket ma Liszt-művekként tartja számon a zenetudomány.
Az elmúlt két évben sokat foglalkoztam ezzel a témával. Amikor úgy éreztem, hogy kellőképpen átlátom, hogyan gondolkodott Liszt és a tanítványai, én is készítettem egy Liszt-átiratot úgy, mintha az ő korában íródott volna. Liszt utolsó, befejezetlen művének, a Szent Szaniszló oratóriumnak a bevezetőjét írtam át. Ez nemrégiben több más átiratommal együtt megjelent a Partitúra Zeneműkiadónál. A kottába beírtam a regisztrációkat, és úgy alakítottam, hogy Liszt-korabeli hangszereken is eljátszható legyen, ne csak modern koncertorgonán.
Min dolgozol éppen?
Szeretnék a nemzetközi karrierem építésére koncentrálni, de az egyik legfontosabb dolog, hogy elkészüljön és megjelenjen a Liszt-összkiadás. A járvány miatt az elmúlt évben sok időm jutott erre. Joggal gondolhatják az emberek, hogy egy ilyen nagy zeneszerzőről már mindent tudunk, de ez sajnos nem így van. 1870-től haláláig az idejét három város között osztotta meg: Budapesten, Weimarban és Rómában lakott. Mindenütt negyed évet töltött, így a halálát követően szétszóródott a hagyatéka. Eddig hét ország ötven gyűjteményével vettem fel a kapcsolatot, amelyekben Liszt eredeti kéziratai találhatók. Weimarban, a Goethe- és Schiller-archívumban van a hagyaték legnagyobb része, de sok forrás található Olaszországban, Amerikában, Finnországban és Németországban is. Sok tanácsot és anyagot kaptam a Liszt Múzeumtól. Az igazgatónő, Domokos Zsuzsanna komoly támogatója a kutatómunkámnak, amiért nagyon hálás vagyok neki.
Nemrég lettél a budapest-belvárosi Nagyboldogasszony-templom zenei igazgatója. Milyen lesz a koncertélet a templomban?
A feladataim közé tartozik a komolyzenei és az egyházi zenei koncertélet megszervezése is. Szeptember 1-jétől neveztek ki, így az eucharisztikus kongresszussal kellett kezdenem az itteni munkásságomat.
Fontos célom – mivel a Nagyboldogasszony-templom Budapest, sőt az egész ország egyik legfontosabb temploma, és nagyon komoly a zenei múltja –, hogy magas színvonalú zenei események valósuljanak meg itt. Azt szeretném, hogy ez a templom néhány éven belül elfoglalhassa a helyét a legjelentősebb koncerthelyszínek között Budapesten, hiszen minden adottsága tökéletes hozzá. Az akusztikája miatt szépen szól benne a szimfonikus zenekar és a kórus is; a Belvárosban van, vagyis jól megközelíthető.
Szeptemberben az orosz pátriárka kórusa lépett fel telt ház előtt. Úgy láttam, hogy a közönség számára nemcsak a hangverseny volt óriási élmény, hanem a templomot is sokan megcsodálták. Ez Budapest egyik legrégibb épülete. Az altemplomban nemcsak a román kori templom alapjai, falai, hanem a római kori contra-aquincumi erőd romjai, az oltár mögött pedig egy XIV. századi freskórészlet is látható. A templom első felében megmaradt a gótikus stílusú épületrész, míg a másik felét barokk stílusban építették újra a törökök kiűzését követően.
Ez olyan káprázatos helyszín, amit mindenkinek látnia kellene!
Tavaly adták át a toronykilátót, és az északi tornyot Liszt Ferencről nevezték el. Nem véletlenül: amikor a kórust vezényelte, fel kellett jönnie a karzatra, és ezt az utat az északi torony lépcsőin tette meg.
A járvány után nehéz helyzet fogadott. Az elmúlt másfél év nem tett jót a zenei életnek, a koncertek látogatottságának, de így legalább a nulláról építkezhetem. Biztató, hogy amikor megjelent a kinevezésem híre, sok korábbi együttműködő partnerem: zenekarok, fesztivál- és koncertszervezők kerestek meg, hogy szívesen hoznának koncertet a templomba.
Néhány nagyszabású eseményünk már meg is valósult. Az első, ami hozzám kötődik, az oroszországi szellemi kultúra napjainak a nyitóeseménye volt, ami nagyon erős indításnak számított. Nagy megtiszteltetés volt, hogy Michael Fitzgerald angliai bíboros mondott nálunk szentmisét. Utána félórás műsorral kedveskedtünk a vendégeknek, én is orgonálhattam. Az Orosz Zenei Fesztivál telt házas zárókoncertjére pedig rengeteg pótszéket kellett betennünk.
Október 22-én lesz Liszt Ferenc születésének 210. évfordulója. Ebből az alkalomból különleges ünnepi hangversennyel készülünk Orgonazene, vers és bor címmel. Ezzel az a célom, hogy a születésnapján ne csak a zeneműveivel emlékezzünk meg róla, hanem vigyük közelebb a közönséghez a személyét is. Szerettem volna olyan hangversenyt szervezni, amin valószínűleg ő is jól érezné magát. Összeválogattam néhány olyan zeneművét, amikhez versek is kapcsolódnak, ezeket Kautzky Armand színművész fogja elmondani. A hangverseny után Mészáros Pál sokszoros díjnyertes szekszárdi borász tart borkóstolót a római kori altemplomban azoknak, akik VIP-jegyet vásárolnak. Liszt Ferenc egyik kedvenc borát is meg lehet majd kóstolni.
Liszt nagyon szerette a szekszárdi vörösborokat. Báró Augusz Antal a jó barátja volt, és számos alkalommal vendégeskedett nála Szekszárdon. Ott ismerte meg azt a szekszárdi vörösbort, amit később sok levelében emlegetett. 1865-ben a báró két láda bort küldött ajándékba Lisztnek a Vatikánba, ő pedig egy részét továbbajándékozta IX. Piusz pápának. És az egyházfőnek annyira ízlett, hogy mindennap felszolgáltatta magának!
Félve teszem fel a kérdést: hogyan kapcsolódsz ki?
Szeretünk utazni, és fontos is, hogy időnként eltávolodjak a munkától. De a zenélés a legfőbb kikapcsolódásom. Sokszor előfordul, hogy amikor néhány órája már a hangszer előtt ülök, a menyasszonyom megkérdezi, mikor fogom befejezni. Én pedig azt válaszolom neki, hogy még csak most fogom elkezdeni a gyakorlást. Eddig ugyanis még csak a saját kedvemre zenéltem...
Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu
