A régi és az új popmainstream találkozása – Live Aid, 1985

Do They Know It's Christmas?

A megakoncert előzménye egy riportfilm volt: a BBC 1984. október 23-án sugározta Michael Buerk megrendítő helyzetjelentését az etiópiai éhező gyerekekről. Arról számolt be, hogy Afrikában 160 millió embert fenyeget az éhínség, és az előző évben 1,2 millióan haltak éhen. A következő napokban 425 tévécsatorna vette át, így százmilliók értesültek a humanitárius katasztrófáról. Köztük volt Midge Ure, az Ultravox tagja is, akit a látottak annyira megrendítettek, hogy felhívta Bob Geldofot, a Boomtown Rats énekesét, hogy indítsanak segélyakciót az éhezők javára. Geldof pedig sorra hívogatta az ismerőseit, és mindenki vállalta a közreműködést. Közben pedig Ure-ral írtak egy dalt (Do They Know It’s Christmas?), hogy annak bevételéből finanszírozzák az afrikai éhezőknek szánt élelmiszer-szállítmányokat. Geldof a BBC Radio 1 adásában jelentette be ezt, és a pop- és rockzenészek körében hamarosan látványos társadalmi összefogás bontakozott ki.

A felkért sztárok 1984. november 24-én egy londoni stúdióban Trevor Horn producer irányításával elkészítették a Do They Know It’s Christmas? felvételét, amely december 3-án jelent meg, és az erős médiatámogatásnak is köszönhetően azonnal a brit lista élén nyitott, két héttel később pedig már az amerikai sikerlistát is vezette. Nagy-Britanniában hárommillió, világszerte ötvenmillió példányt adtak el belőle. Nyolcmillió font bevételt hozott, amit az erre a célra létrehozott alapítvány kezelt, és több élelmiszer-szállítmányt indítottak útnak belőle Afrikába. Geldof eközben a We Are The World című segélydalt elkészítő amerikaiakat is rávette, hogy csatlakozzanak egy közös óriásrendezvényhez, és hogy a kislemezek után műholdakkal közvetített koncerteken is próbálják meg adakozásra bírni a nézőket.

Band Aid – Do They Know It's Christmas? (1984)

A Do They Know It’s Christmas? fontosabb közreműködői alfabetikus sorrendben: Robert „Kool” Bell (Kool and the Gang), Simon Le Bon (Duran Duran), Bono (U2), Boy George, David Bowie, Phil Collins (Genesis), Sarah Dallin (Bananarama), Siobhan Fahey (Bananarama), Bob Geldof, Holly Johnson (Frankie Goes To Hollywood), Gary Kemp (Spandau Ballet), Paul McCartney, George Michael (Wham!), Steve Norman (Spandau Ballet), Rick Parfitt (Status Quo), Nick Rhodes (Duran Duran), Francis Rossi (Status Quo), Sting (Police), James Taylor (Kool and the Gang), John Taylor (Duran Duran), Roger Taylor (Duran Duran), Midge Ure (Ultravox), Martyn Ware (Heaven 17), Paul Weller (Style Council), Keren Woodward (Bananarama) és Paul Young.

USA For Africa

Az Egyesült Államokban Bob Geldof és Midge Ure szerepét Harry Belafonte töltötte be, aki eredetileg fekete zenészek közreműködésével akart nagyszabású koncertet rendezni az afrikai éhezők megsegítésére. Ken Kragen, a United Support Of Artists For Africa szervezet elnöke viszont úgy vélte, hogy az egész amerikai zenésztársadalmat mozgósító vállalkozásra lenne szükség, ezért felhívta barátját, Lionel Richie-t, akinek felesége továbbadta az ötletet Stevie Wonder feleségének, és az asszonyok elkezdték a szervezkedést. 

Producernek Quincy Jonest kérték fel, a dal megírására pedig Michael Jackson és Lionel Richie vállalkozott. Elkészítették az instrumentális alapot, a demót kazettán elküldték a felkérteknek, Jones pedig kísérőlevelében arra kérte a kollégákat, hogy az ügy érdekében a bejáratnál adják le az egójukat. A felvételt az American Music Awards díjátadó ünnepségre időzítették (ekkor szinte minden sztár jelen van Los Angelesben), így 1985. január 28-án a hollywoodi A&M stúdióban az alábbi amerikai sztárok (ábécésorrendben) lemezre énekelték a We Are The World című dalt: Ray Charles, Bob Dylan, Michael Jackson, Al Jarreau, Billy Joel, Cyndi Lauper, Willie Nelson, Lionel Richie, Kenny Rogers, Diana Ross, Paul Simon, Bruce Springsteen, Tina Turner, Dionne Warwick és Stevie Wonder (a felsorolás nem teljes).

USA For Africa – We Are The World (1985)

A CBS által megjelentetett felvételt április 5-én egyszerre ötezer rádióállomás mutatta be, és a következő héten már vezette a sikerlistát. A kislemezből 7,5 milliót adtak el az Egyesült Államokban, és több mint hárommillió a USA For Africa: We Are The World albumból is elkelt, amelyen Prince, Bruce Springsteen, Tina Turner és mások dalai szerepeltek. A befolyt összegből a rendezvény szervezői közel 284 millió dollárt utaltak át a segélyszervezet javára.

A Live Aid-koncertek

A kiadványokhoz kapcsolódó jótékonysági koncertet, a Live Aidet 1985. július 13-án a londoni Wembley-ben és a philadelphiai JFK stadionban tartották, ahol 72, illetve kilencvenezer néző lehetett szemtanúja a poptörténet egyik legnagyobb tömegrendezvényének, amelyet az élő tévéközvetítések jóvoltából a világ százhatvan országában összesen 1,5 milliárd néző követhetett figyelemmel. 

U2 – Bad (Live Aid 1985)

A londoni koncert délben – Lady Di és Károly herceg jelenlétében – a Status Quo Rockin’ All Over The World című dalával kezdődött, és este tízkor ért véget, míg Philadelphiában Bernard Watson helyi idő szerint két órával később (13.50) lépett elsőként színpadra, és a koncertfolyam este 11 óráig tartott. A két színpadon tizenhat órán keresztül az akkori zenei világ legnagyobb sztárjai léptek fel. Londonban a Do They Know It’s Christmas?-szel, Philadelphiában a We Are The Worlddel zárták a show-t.

Phil Collins – Against All Odds (Live Aid 1985)

A Live Aid bővelkedett különleges eseményekben, de ezek közül is kiemelkedett Phil Collins teljesítménye. A dobos-énekes előbb a Wembley-ben lépett fel, majd Concorde-dal átrepült New Yorkba, onnan pedig helikopterrel Philadelphiába – és az este folyamán több alkalommal is színpadra lépett. (A kettős fellépésre eredetileg a mindkét országban népszerű Duran Durant kérték fel, de ők nem vállalták a kalandot.)

„Ez a ti Woodstockotok, ami már nagyon esedékes volt!” – Joan Baez ezekkel a szavakkal nyitotta meg a philadelphiai koncertet, ahol egy másik amerikai legenda, Bob Dylan is fellépett, és két Rolling Stones-tag, Keith Richards és Ronnie Wood kísérte. További szenzációt jelentett, hogy az alkalomra néhány szám erejéig újra hallható Led Zeppelin mellett a Crosby, Stills, Nash & Young, valamint a Black Sabbath is eredeti felállásban játszott az eseményen.

Led Zeppelin – Rock and Roll / Whole Lotta Love / Stairway to Heaven (Live Aid, 1985, Full Show)

A londoni koncerten kevesebb váratlan esemény történt. Itt a nagy ászok elől a Queen lopta el a show-t, amelynek koncertje a legnagyobb sikert aratta. Nagy feltűnést keltett a Bono által vezetett U2 és Madonna fellépése is, akik ezen az eseményen váltak globális szupersztárokká. A londoni koncert végén Pete Townsend, a Who gitárosa és az utolsónak fellépő Paul McCartney a vállára emelte Geldofot, és ez a kép bejárta a világot, jelképezve, hogy az összefogásnak mekkora ereje van, ha az ügyet a legnagyobbak is szolgálják.

Queen – Bohemian Rhapsody (Live Aid 1985)

A koncertek közben kétszáz telefonvonalon lehetett felajánlásokat tenni. Hét órával a kezdete után még csak 1,2 millió font gyűlt össze, ezért Bob Geldof élő adásban valósággal könyörgött a nézőknek. Érzelmi kitörése után a mutatók felpörögtek, a szervezők a továbbiakban másodpercenként háromszáz font adományt könyvelhettek el. A legnagyobb összeg (egymillió font) Dubajból érkezett. Másnap bejelentették, hogy az adományok összege túllépte a negyvenmillió fontot. A pénz egyik felét élelmiszerre, a másikat gyógyszerekre és létfontosságú beruházásokra költötték.

A megakoncert utóélete

Bob Geldof azt ígérte a sztároknak, hogy a koncert egyszeri és megismételhetetlen esemény lesz, ezért nem készült róla hang- és képfelvétel. Viszont hiányosan mind az ABC, mind az MTV, mind a BBC felvételei fennmaradtak, így a 16 órás mamutkoncert anyagából végül tízórányit sikerült összegyűjteni, amikor 2004. november 8-án a sok kalózkiadást ellensúlyozandó megjelent a hivatalos, négylemezes Live Aid DVD.

Madonna – Holiday (Live Aid 1985)

1986-ban Bob Geldof a koncert és az azt követő segélyprogram megszervezéséért Tiszteletbeli Lovag címet kapott II. Erzsébet királynőtől. (Azért csak tiszteletbelit, mert nem angol, hanem ír.) A történetet később önéletrajzában (Is That It?, 1988) is megírta. Többször járt a fekete kontinensen, és számos BBC-dokumentumfilmet forgatott az afrikaiak helyzetéről.

1989-ben a jótékonysági akciót új zenészek (mások mellett Jason Donovan, Kylie Minogue, Chris Rea, Cliff Richard, Jimmy Somerville, Lisa Stansfield, és Bros) közreműködésével megismételték: az alkalmi Band Aid II formáció – a Stock–Aitken– Waterman-producertrió felügyelete mellett – újra felénekelte a Do They Know It's Christmas?-t. A kislemez három hétig vezette a brit slágerlistát, de jelentősége meg sem közelítette az elődjéét. Akárcsak az azóta további két alkalommal – Band Aid 20 (2004) és Band Aid 30 (2014) címmel – szintén neves popsztárok bevonásával megrendezett hasonló akcióké. 

Bob Geldof a Live Aid huszadik évfordulójára 2005. július 2. és 6. között ismét nagyszabású jótékonysági koncertsorozatot szervezett a G8 országaiban és Dél-Afrikában. A Live8-re keresztelt zenészdemonstráció-szériát július 2-án a londoni Hyde Parkban indították, ahol a legnagyobb szenzáció a klasszikus felállásában – tehát Roger Watersszel – játszó Pink Floyd volt, de fellépett rajta Paul McCartney, Madonna, Sting, Robbie Williams és a U2 is. 

David Bowie & Mick Jagger – Dancing In The Street (1985)