A Liza, a rókatündér sok mindenben eltér egy átlagos magyar filmtől. Forgatni is más volt, mint a többi filmet, amin korábban dolgoztál?
Előtte egy hónapon át nagyon intenzíven próbáltunk, mindenki az összes jelenetét. Ez azért volt hasznos, mert így mind pontosan tudtuk, hogy mikor mi fog történni, és mit kell majd csinálnunk. Az előkészületek és a komoly felkészülés miatt tudtuk befejezni a filmet ilyen rövid idő alatt. Itt nem csak a próbákra gondolok: az egész film képkockáról-képkockára meg volt rajzolva egy storyboard-on. Ujj Mészáros Károly rendező ennyire maximalista, nem bízott semmit a véletlenre, és a felkészültség őt igazolta.
Ezek szerint ez egyáltalán nem megszokott felkészülési folyamat?
Nem, ehhez hasonló részletes storyboard rajzolása egyáltalán nem szokás. De rengeteget segített az, hogy mindent előre tudtunk, Károly fejében és a rajzokon is megvolt minden előre, és ez az összes kolléga számára rendelkezésre állt.
A film tele van komikus jelenetekkel. Gondolom, sokat nevettetek, miközben fölvettétek őket.
Igen, nagyon sokat. Szinte nem is tudok visszaemlékezni kellemetlen szituációra, vagy olyanra, amin mérgelődtünk volna. Egy meleg nyári napon kezdtük a forgatást, és a stúdióban az első három nap nem volt klíma. Olyan volt, mintha egy szaunában dolgozunk volna. Ez kicsit megnehezítette a munkát, de a nevetés ekkor is megmaradt, végig nagyon jó volt a hangulat.
Volt valami különösen emlékezetes jelenet a forgatás alatt?
Az egyik jelenetben Schmied Zoli zenére jön le a lépcsőn, amikor meglátja Gubík Ágit. Károly arra kérte, hogy macsósan sasszézzon. Ő meg is tette, mi pedig nagyon nevettünk.
Amikor először szembesültél a történettel, mi volt róla a benyomásod?
Már a kezdetektől olvastam a forgatókönyvet, az írási fázisokat a legelejétől nyomon követtem. Nagyon tetszett, és az is biztos, hogy a menet közbeni alakulások és módosítások mind a javát szolgálták.
A történetben kulcsszerephez jut a japán kultúra. Hozzád mennyire áll közel ez a világ, újdonság volt számodra?
Károly az, aki nagy kedvelője ennek a kultúrának, nekem sokkal inkább újdonság volt. Sok filmet néztünk előtte, illetve én könyveket is olvastam a gésákról, hogy a rájuk jellemző pici mozgásokat és finom hajlongásokat megtanuljam. Volt egy japán tolmácsunk is, aki segített a szövegtanulásban és a kiejtésben. Minden le volt írva japánul és fonetikusan is, ebből tanultunk, a tolmács pedig javítgatta, és megmutatta, hogyan mondjuk szépen. Mindenkivel meg voltak elégedve, aki japánul beszélt a filmben, velem és Piroskával is, nagyon örültünk neki.
Nehéznek találtad a nyelvet?
A film végén van egy dal, amit végig japánul énekelek. Ezt nehezebb volt megtanulni, mint a szövegeket, mert nem tudtam mihez kötni. Különböző trükkökkel próbáltam megjegyezni a számomra értelmetlen szavakat. Viszont meglepő volt, hogy milyen jól megragadt bennem. Olyan alkat vagyok, aki ha a színházban levesznek egy darabot, fél év után már nem tudja a szövegét, erre a dalra viszont két évvel később is emlékszem. Bár nehezebb volt megtanulni, de sokkal jobban meg is maradt.
Milyen filmben találkozhat veled legközelebb a közönség?
Már befejeztük a forgatását Till Attila Tiszta szívvel című filmjének. Jelenleg az utómunkálatok zajlanak, és nagyon remélem, hogy minél hamarabb a mozikban is látható lesz.
