Jóvágású, csinos fiatalemberként lépett színpadra 1959 őszén, és nyugalomba vonulása estéjén egy angol lord diszkrét eleganciájával  hajolt meg több mint hatvan év színjátszás után a Madách Színházban, számtalan remek alakítására emlékező közönsége előtt. Lőte Attila júnus 13-án kilencvenéves.

Budapest, 2014. június 24.
Lőte Attila a Madách Színház Mary Poppins című előadása után 2014. június 23-án este. A Jászai Mari-díjas színművész június 13-án ünnepelte 80. születésnapját.
MTI Fotó: Soós Lajos
Lőte Attila tíz évvel ezelőtt a Madách Színházban Mary Poppins című előadása után, ahol a 80. születésnapját ünnepelték. Fotó: Soós Lajos / MTI

Lőte Attila 1957-ben végzett a Szinház- és Filmművészeti Főiskolán, Pártos Géza osztályában. Akkor még az volt a szokás, hogy a végzős két évet vidéki társulatnál tölt, mielőtt a fővárosban szerződhet (nem volt ostobaság, hiszen ott több szerephez juthatott, mint egy budapesti színházban). Attila először Debrecenbe, a Csokonai  Színházba került, majd 1962-ban a budapesti Madách Színház tagja lett, és ott is maradt visszavonulásáig.

Kezdetben görög tragédiákban érvényesült szép dikciója, játékának izzása:  Iaszón, Haimon vagy Akhilleusz szerepében. De csakhamar jött a többi különböző karakter klasszikus vagy modern drámákban. Remek alakítása volt Harold a nagy sikerű Black Comedyben, miként Sévigné vizsgálóbírója is a színről szinte levehetetlen Achard-darabban, Domján Edit oldalán. A Molnár-színművekben humor szőtte át az olyan figuráit, mint az Olympia Kovács kapitányát, az Üvegcipő rendőrtanácsosát, és Almádyt, a Játék a kastélyban pórul járt színészét. Görgey Gábor immár örökbecsű komédiájában, a Komámasszony, hol a stukker?-ban ő volt a Méltóságos, finom gesztusokkal karikírozva egy letűnt osztály minden groteszk vonását. És micsoda hármasuk volt Williams Amíg összeszoknak című drámájában Domján Edittel, Zenthe Ferenccel a Madách Kamarában! Sorra jöttek a szerepek. Gyurkovics Tibor Nagyvizit című szatírájában a szenilis főorvost adta mulatságosan, a Neil Simon-komédiában Mike-ot, aztán volt Szeberjakov professzor a Ványa bácsiban; a Dürrenmatt-átiratban, a Play Strindbergben pedig Edgár. Csupa különböző jellem, s közben rádió- és tévéjátékok és -filmek sora is készült vele.

Első  találkozásunk 1973-ban volt az Irodalmi Színpadon (ma Radnóti Színház). Keres Emil igazgató hívott meg a dramatizált novelláimból és egyfelvonásosaimból összeállított műsorra. Attila Ha itthon maradnál című, kétszemélyes  darabomat játszotta Bodnár Erikával. Rögtön kialakult köztünk a barátság. A Madáchban gyakran találkoztunk, de munkában csak a 2002 szeptemberében bemutatott, Turini nyár című drámám alkalmából. Ez a száműzetésben élő, öreg Kossuth Lajosról szólt, akihez ellátogat az ottani konzul, Zeyk József, Kossuth egykori tisztjének erdélyi unokahúga, és szerelem szövődik közte meg az emlékiratait író kormányzó között. Attila Zeyk konzult játszotta. Nagyon megszerette a darabot, és amikor már levették műsorról, azzal keresett fel, hogy forgatókönyvet ír belőle a tévének. Nagy kár, hogy nem lett belőle semmi, mert abban a változatban Kossuth szerepét osztotta magára (akit a színházban Bánffy György alakított). Attila remek lett volna időskori szerepben.

1973-ban Jászai Mari-díjat kapott. S ha egy ideig megfeledkeztek is róla a díjakat osztók, a közönség szeretete, a színházi, a film- és tévésikerek kárpótolták. Sokszor kölcsönözte hangját külföldi filmszínészeknek, 2021-ben ki is tüntették szinkronszínészi életműdíjjal. 2023-ban aztán megkapta a már régen megérdemelt Érdemes Művész díjat, 2024-ben pedig a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét.

Maszk nélkül címmel írt könyvében vall művészetéről. Szentendrén él, hosszú sétáin van mire emlékeznie: a sikeres estékre, szerepekre, az egykori dialógusokra, a Madáchban eltöltött több mint hatvan évre.