Lucian Freud, aki újradefiniálta a brit képzőművészetet

Lucian Michael Freud néven Berlinben született egy zsidó család középső gyermekeként, építész édesapja a pszichoanalízis nagy hatású úttörője, Sigmund Freud legkisebb fia volt. 1933-ban, Hitler hatalomra jutása után a család Londonba menekült, Lucian 1939-ben kapta meg a brit állampolgárságot.

Művészeti tanulmányait a Central School of Artban kezdte el, majd a Londoni Egyetem képzőművészeti iskolájának hallgatója lett. A második világháború alatt rövid ideig a brit kereskedelmi flottánál szolgált. Első komolyabb művészi megbízatását 1943-ban kapta, amikor felkérték Nicholas Moore Glass Tower című verseskötetének illusztrálására. Nem sokkal később megrendezte első egyéni kiállítását, 1951-ben az Enteriőr Paddingtonban című festményével rangos díjat nyert.

Élete nagy részében nyugat-londoni műtermében alkotott. Korai festményei, amelyek még túlnyomórészt kisméretűek voltak, főként növényeket és állatokat ábrázoltak. Portrékkal az 1950-es években kezdett el foglalkozni, ezeken gyakran ruhátlanul festette meg modelljeit. Első egész alakos aktja csak 1966-ban készült el, ezt követően elsősorban aktokat festett.

Modelljeit előszeretettel választotta szűkebb környezetéből. Lefestette művészbarátait, köztük a festő Francis Bacont és Frank Auerbachot, családtagjait, szeretőit és munkatársait. 1970-ben több száz órát töltött azzal, hogy az édesanyjáról egy teljes sorozatot készítsen. Ugyanakkor Lord Rothschild, Mick Jagger felesége, Jerry Hall vagy a világhírű modell, Kate Moss, akivel Freud baráti kapcsolatot ápolt, szintén modellt állt neki. 2000 májusa és 2001 decembere között elkészítette II. Erzsébet királynő arcképét is, amelyet a brit média meglehetősen vegyes fogadtatásban részesített, sokan egyenesen paródiaként értelmezték a művet.

Számos önarcképe és groteszkbe hajló látásmódja miatt a művészettörténészek Rembrandt örökösének tartják Lucian Freudot.

Lassan és szisztematikusan dolgozott: a szénnel fölrajzolt vázlatra kezdett el festeni, ecsetjét gyakran, szinte vonásonként letörölve, folyton új árnyalatokkal gazdagítva a kép fókuszában nyugvó figurát, amitől a színek ritmusa ugyan megtört, az alakok azonban változatos tónusokban jelentek meg. Az impasto eljárást alkalmazva a vastagon felvitt festéken láthatók maradtak a rövid, egyirányú ecsetnyomok, amelyek a részletek pontos, realisztikus ábrázolásával szemben a tárgy lényegének megragadására törekedtek. A kép szereplőinek kopár, sokszor tompa és visszafogott színű háttere az alakok kiemelkedését szolgálja, azokét a meztelen testekét, amelyek éppen a test, az emberi hús romlandóságára irányítják a figyelmet. Freud alakjai idealizálástól mentesen, véreres szemmel, sápadtan, ráncosan, testük szimmetriáját elvesztve, szinte vegetatív állapotban mutatkoznak meg, egyik kritikusa szerint sikerült konzerválnia a háború utáni London hangulatát annak minden kilátástalanságával és reményvesztettségével. Mégis, ami alkotásait egyetemes érvényűvé teszi, az a testnek kiszolgáltatott, véges emberi létezés kíméletlen ábrázolása.

1954-ben az ő alkotása képviselte Nagy-Britanniát a Velencei Képzőművészeti Biennálén. Érdemeiért 1993-ban megkapta az Order of Merit kitüntetést, amelyet a királynő adományoz azoknak, akik kiemelkedőt alkottak a művészetek vagy a tudományok területén. Sokan az expresszionizmus kései brit zárványának tekintették munkáit, amelyek csupán

az 1980-as évek végére tettek szert nemzetközi ismertségre és elismerésre. Képei azóta hatalmas összegekért cserélnek gazdát.

2008-ban világrekordot állított be az Alvó szociális munkás című, életnagyságú aktjával: élő festő munkájáért korábban soha nem fizettek még 17,2 millió fontot.

Freud számtalan modelljével került intim viszonyba. Bizonyítottan tizennégy gyermeke született, közülük kettő az első feleségétől, a többi különböző szeretőitől. 2011. július 20-án, 88 évesen halt meg rákbetegség következtében Londonban.

2018-ban Bacon, Freud és a Londoni iskola festészete címmel rendeztek nagy sikerű kiállítást Budapesten, ahol az érdeklődők a 20. századi brit figuratív festészet ikonikus alkotóinak munkáit tekinthették meg a Magyar Nemzeti Galériában. A Freud születésének századik évfordulóján rendezett, a művész portréit bemutató tárlat a londoni Nemzeti Galériában 2023. január 22-ig tekinthető meg.

Nyitókép: Lucian Freud: Önarckép monoklival című festménye a Sotheby’s árverésén 2010-ben. Fotó: AFP/Shaun Curry