Több évszázad után Bákóban havonta egyszer magyar misén vehetnek részt a csángók. Igaz, egyelőre csak 'kísérleti jelleggel'. Ez később kibúvó is lehet a helyi egyházi vezetésnek?
Korszakos döntés, és sok évtized munkájának az eredménye. A "kísérleti jelleg" Damoklész kardjaként lebeg a fejünk fölött, de reméljük, hogy ha a bákói mise minimum ötven fővel, legalább egy évig zajlik, akkor rendszeressé válhat. A csángók történelmük során a templomaikban soha nem részesülhettek magyar nyelvű istentiszteletben, ezért sokan nem is tanulták meg a magyar liturgiát. A templomon kívül mindenhol magyarul beszélnek, de a misén románul kell imádkozniuk.
Mi okozta az áttörést?
Nyilvánvalóan kapcsolatban van Ferenc pápa tervezett romániai látogatásával. De annak is nagy szerepe lehetett, hogy Erdő Péter bíboros úr 2000-es években megegyezett a jászvásári püspökkel, hogy Budapesten folyamatosan tanuljon két csángó pap. Így most már nem lehet azt mondani, hogy nincs, aki ott misét tudna tartani. Az alapítvány segítségével a 2000-es években eseti jelleggel voltak magyar nyelvű misék Pusztinán, Somoskán és Magyarfaluban, De feltétlenül meg kell említeni Nyisztor Tinka nevét, aki az életét tette föl arra, hogy legyen rendszeres magyar nyelvű liturgia.
A 21. században felgyorsult az asszimiláció, illetve sokan szerencsét próbálnak Olaszországban, Spanyolországban. Mennyien maradnak meg, akik ragaszkodnak még a gyökereikhez?
A nyugat-európai munkavállalás nagyon sok csángót szív el. Sajnos sokan nem is térnek vissza. A Csángóföld túlnépesedett terület, a falvak szinte összenőttek, nem tudják eltartani az ott élő, folyamatosan növekvő népességet, így törvényszerű, hogy máshol dolgoznak. Ugyanakkor szerencsére még mindig sok a gyerek. Nem aggódom, hogy elfogynak. Azt sajnálom, hogy kevesebben vannak, mint lehetnének.
Mindig csodáljuk a csángók archaikus nyelvét, a nemzetté válás időszaka előtti időből megmaradt vallási identitásukat. Hogyan tudják megőrizni kultúrájukat úgy, hogy ne helyezzük őket vitrinbe, lakhelyük ne legyen skanzen?
A hagyományőrzésnek két formája van. Az egyik az elzártság. A másikat én polgáriasult hagyományőrzésnek mondom, ami azt jelenti, hogy felismerik a hagyományuk értékét. Például Gyimesben a Fölszállott a páva óriási lendületet adott a népi hagyományőrzésnek. A Zerkula zenekar kiváló prímása jelenleg Oxfordban tanul az orvosi egyetemen. Nem földműves parasztként, hanem tudatosan őrzi a legendás prímástól, Zerkula Jánostól tanultakat. Ez a folyamat Moldvában is elkezdődött. Az oktatási programnak köszönhetően már a csángók is tisztában vannak azzal, hogy mekkora érték például a középkori archaikus nyelvük. A mai gyerekek már 21. századi életet élnek, mobiltelefon van a fülükön, de a tanár azt mondja nekik: a népdalotok érték, a nagymamától pedig megtanulják. Ezt a folyamatot nem szabad magára hagyni.
Volt olyan elképzelés, hogy Bákóban középfokú oktatási intézmény létesülne. Megvalósulhat egyszer?
Böjte Csaba kezdeményezésére a dévai Szent Ferenc Alapítvány finanszírozásával létrejött a bákói kollégium. Nagyon örülünk ennek, mert ez az itt tanuló csángó gyerekeknek nyújt szállást és ellátást. Az intézményben magyarul zajlik az élet, az iskolában pedig románul tanulnak. Korábban, ha magyarul akart tanulni egy fiatal a középiskolában, Csíkszeredába kellett mennie. A csángó szülőknek trauma volt, ha elment a gyerek. Nem is engedték el őket szívesen, mert sokan nem tértek vissza. A bákói kollégium átmeneti lehetőség: tanulhat középiskolában, megmaradhat magyarnak és a közelben él. Annak még nem látom realitását, hogy itt középfokú intézmény szülessen. Óriási anyagi terhet jelentene a magyar államnak, és az is kérdéses, hogy jelentkezne-e elegendő diák.
A csángó identitás megőrzésében nagyon fontos szerepet játszik a budapesti bál.
A lassan egy generáció óta megrendezett ünnep hozzájárult ahhoz, hogy rangja lett a csángóságnak. Magyarországon is, mert fölismertük, mekkora értéket jelent a kultúrájuk. Eljönnek a bálba a városiak, és rácsodálkoznak arra a tisztaságra, amit ezek az emberek magukkal hoznak. De nem kevésbé fontos, hogy Moldvában és Gyimesben is büszkévé váltak. Már nem elfelejteni akarják a hagyományaikat, hanem újra megélni és másoknak tanítani. Nekik felfoghatatlan dicsőség, hogy a számukra elérhetetlen távolságban és magasságban lévő Budapest főváros közönségét érdekli az ő kultúrájuk. Emiatt ma már rang Moldvában csángónak lenni.
A Teleki László Alapítvány nemcsak a csángó identitás megerősítésével foglalkozik, hanem a Rómer Flóris tervben a határon túli magyar emlékek megőrzésével is. Néhány éve robbant a hír, hogy egy romos szász templomban, Kiszsolnán felfedezték Giotto egyik freskójának 14. századi másolatát. Akkor közös román-magyar segítséggel megmentették az enyészettől. Most hogyan állnak a munkálatok?
Ma már egy szép gótikus tető van a szentélyen. A boltozatot megerősítették és a freskókat stabilizálták. A következő években a képek restaurálása is megtörténik, látogathatóvá válik ez a Beszterce-közeli kis falusi templom. Elgondolkoztató, hogy a 14. században olyan európai áramlatok érvényesültek a Magyar Királyságban, hogy a római Szent Péter Bazilikában festett freskó másolata néhány évtizeddel később megszülethetett ebben a kis falusi templomban. Ez akkor általános volt.
Ezeket a templomokat a romos állapotból az utolsó pillanatban mentjük meg. Sajnos biztos vagyok abban, hogy sokat nem ismerhettünk meg, nyom nélkül tűnt el. A magyar kormánynak részben az egyetemes kultúra iránti felelősségéből fakadóan kell ezzel foglalkoznia. Másrészt pedig azért, hogy megmutassuk a világnak, hogy a tatárjárás, török pusztítás vagy szovjet megszállás ellenére a magyarság mindig is Európa része volt.
A kiszsolnai 'halott' emlékműnek számít, hiszen az azt életben tartó közösség már nem létezik. Hogyan lehet ezt a ma helyben élők számára is fontossá tenni? Kiszsolnánál segített a nemzetközi hírű felfedezés, de ilyen nem minden helyen van.
A 20. század népességváltozásai nem kedveznek ennek a munkának: a kiürült szász falvakba költöző, Kárpátokon túli románság, cigányság egyáltalán nem érzi magáénak, amit örökölt. Teszik tönkre, silányítják el. A templomok megmaradhatnak, de csak mementóként.
A magyar állam abban tud segíteni, hogy nemcsak a helyreállításnak, hanem a revitalizálásnak is megtalálja a módját. Például az elhagyott templomokban egyházművészeti múzeumot lehet kialakítani, hozzá kapcsolódóan turista útvonalat létrehozni. A kirándulók pedig elcsodálkozhatnak azon, hogy itt a középkori Európával lehet találkozni, nem a tajgával. Ez nagyon fontos üzenet. Tudatosítanunk kell, milyen értékeink voltak, és óvni őket, hogy ne vesszenek el.
Idén mit terveznek?
Cél, hogy elsősorban kis falusi templomokat védünk meg, mert az itteni gyülekezetek más segítségben nem nagyon reménykedhetnek. Nincs kapacitásuk, hogy nagy uniós pályázatokat írjanak, elöregedett közösségekről van szó. Pénzügyi lehetőségeinknek is ez felel meg leginkább: 40-50 millióból teljesen megújíthatóak. Nagy öröm, hogy a kormány, elismerve a az ügy fontosságát, 250 millióról 500 millióra emelte a Rómer Flóris terv éves keretét. Ennek megfelelően nőhet az általunk támogatott emlékművek száma is, már százas nagyságrendről beszélhetünk. Főleg Kárpátalján, Felvidéken, Erdélyben dolgozunk, elsősorban azért, mert itt fennmaradtak a középkori emlékművek. A Vajdaságban, Szlovéniában és Horvátországban is akadnak, de kevesebb.
