„Számomra az évszakok a folytonosságról szólnak. Nem négy fejezetről van szó, hanem az élet körforgásáról, a sorsról, örökkévaló dolgokról, végtelenségről. Egyúttal szerettem volna a darabot valami reménytelivel, az újjászületés ígéretével zárni. Mostanában sok nehéz témával foglalkoztam az ukrajnai menekültekkel való munkáim révén. Ezúttal tényleg valami olyat akartam csinálni, ami egy kicsit felemelőbb, pozitívabb, életerővel teli” – fogalmazott Maciej Kuźmiński, aki korábban hat tanúságtételszerű darabban dolgozta fel a háború és a menekülés élményét. A nehéz téma után pihenésre volt szüksége.
Ugyanakkor a Négy évszak sem vidám darab, húzta alá, és kiemelte, a koreográfia a természet erejéről és az örökös változásról szól, valamiről, ami mozgat minket. Igaz, tette hozzá, ez lehet a háború, a sors, a természet. „Valami, ami nagyobb nálunk, és mi benne vagyunk. Talán meg is hatódunk tőle.” Emellett a kreáció a közösségekről is szól.
A jó ismert Vivaldi-művet úgy jellemezte Maciej Kuźmiński, mint ami élénk és az életről szól. „Arról, hogy az emberek hogyan szerveződnek, hogyan élik meg a rohanást, hogyan nőnek bele a közösségekbe és hogyan teremtik újra azokat, hogyan fejlődnek, és hogyan halmozzák fel ezeket a tapasztalatokat. De valójában maga az élet az erő. A darabban az évszakoknak egy részét a mitikus szláv istennő, Živa ihlette, akit nagyjából úgy lehetne definiálni, mint az élet istennőjét. Az ősanyát, a természet önnön alakját.”
Amikor a lengyel koreográfus-producer először járt Magyarországon, nagy hatással volt rá a táncházmozgalom. Mint mesélte, Lengyelországban és más országokban is táncolnak az emberek néptáncot, de nem ebben a formában. „Itt mintha az emberek tényleg azért jönnének össze, hogy szórakozzanak egy nagy közösségen belül, megtöltve a sátrakat és a táncházakat. Elképesztőnek találtam. Olyan különleges jelenségnek, amiben el akartam merülni!” Ez a jelenség lesz a nyár a darabban.
A tavaszról így fogalmazott: „Az első tavasz az, amikor az anyád méhében vagy, amikor várakozol, egyfajta alaktalan életként. Formátlan, de egyben tiszta is abban az értelemben, hogy még nem szocializálódtál. Ez megszűnik, amikor megszületsz és megtanulsz beszélni, hiszen belenősz egy kultúrába, és ez határozza meg, hogy ki vagy, hogyan értelmezed a világot, hogyan gondolkodsz, kihez tartozol. Az pedig maga a nép, amibe beleszülettél, ennek szimbóluma pedig a néptánc. Ez egyszerre ajándék és teher. Ez a kontextus határozza meg azt is, hogy hogyan strukturáljuk a társadalmunkat, hogyan szerveződünk, hogyan fejlődünk szocializált néppé.”
Az ősz az alkotó számára az idő megtapasztalásának a metaforája: „Tegnap volt az első munkanapod, ma pedig már a harmincadik. Tegnap született a fiad, ma pedig már tizenöt éves. Ez egy folyamatos ismétlődés, szinte vallásos munkavégzés napról napra, évről évre. Elmerülsz a folytonosság folyamában, ami néha teher, néha felemelő, de a lényeg, hogy non-stop történik.”
Az évet a tél zárja le, amely az összegzésről szól. „A tél számomra egy olyan évszak, mely során visszatekintesz az életedre, talán melankóliával. És búcsúzol, abban az értelemben, hogy tudod, hogy el fogsz múlni, vagyis készülsz akár a halálra. De azt is jelentheti, hogy elbúcsúzol olyan dolgoktól, amelyek soha nem fognak megtörténni, mert megöregszel. Meghozol néhány döntést, és az élet úgy alakul, hogy bizonyos lehetőségek soha nem térnek vissza. Ezen döntések révén a sorsod ide-oda kanyarog, és emberként is megváltozol. Nincs visszaút. Vagyis, ez a rész a folyamatos búcsúzásról szól – világította meg koncepcióját a lengyel művész, aki figyelmeztetett, a következő tavasz már más hangulatú. – A végén megint tavasz van, ami inkább olyan, mintha visszatérnénk a vidéki életbe, egy helyre a világok között, élet és halál között valahol, ahol Živa istennő és az élet újra reményt ad.”
Maciej Kuźmiński kiemelte, a darab nehéz, nagy kihívás táncolni, de a Közép-Európa Táncszínház társulata keményen dolgozik. Megjegyezte, a táncosok elkötelezettek, tehetségesek és nagyon gyorsan fejlődnek.
A Négy évszak bemutatója április 24-én lesz a Nemzeti Táncszínházban.
