Wurm József öntudatos vaskereskedő volt, jellegzetes példája a reformkori pesti polgárnak, aki akaraterejével és jó üzleti érzékével nem csak a családi vagyont, de a városi kultúrát is gyarapította. 1820-ban vette meg a régi sóházak telkét a Duna-parton és három évvel később már állt a neoklasszicista palota, melyet nem kisebb egyéniség tervezett neki, mint Pollack Mihály, a Sándor-palota és a pesti Német Színház építésze. A dunai homlokzatot az ipar és a kereskedelem allegorikus szobrai díszítették, a gazdagodó város profán istenségei. Lent üzletek voltak, feljebb lakások, Wurm kávéházat is nyitott, melynek bérlője egy nyári napon a kávéház elé helyezett pamlagokkal és ládába állított törpefákkal, leanderekkel lepte meg a ?kényelmi intézmény? látogatóit. Itt alakult meg az első hazai sakk-kör.
A kétemeletes Wurm-háznak passzázsként átjárható, tágas udvara volt a Duna felé. 1867-ben még két szinttel bővült, majd 1894-ben a Magyar Pénzváltó és Leszámítoló Bank vette meg. Ekkor Hauszmann Alajossal terveztettek az udvarba egy üvegtetős pénztárcsarnokot, további emeleteket húztak föl, a Dorottya utca felé pedig kovácsoltvas kapuval, márványborítással díszes főbejáratot kapott. 1953-tól a Technoimpex székelt itt, egészen 1994-ig, attól kezdve üresen állt. Néhány évvel később már jöttek a befektetői ötletek, szállodát, apartmanházat, irodát gondoltak az épületbe. Végül 2006-ban a firenzei RDM csoport tulajdonába került, akik az egykori vegyes funkciót most, kétszáz évvel később is elég jónak találták arra, hogy új életet hozzon a belvárosba. Zoboki Gábor építészirodája ? és konzulensként a londoni AVCI Architects ? készítette a terveket; kívül az eredeti állapot mintaszerű visszaállítása, belül a történeti értékek és a jelen összeillesztése volt a cél. A megbízó, az építészek és a műemléki hatóság manapság ritkán tapasztalható harmóniában, együtt formálták a házat. Alul, a mélygarázs legfelső szintjén, üvegfalak mögött ott látható a XVII. századi régi sóház falmaradványa. A földszinttől a legfelső emeletig vasbeton pillérekkel erősítették meg a főfalak elaggott szerkezetét, belül elbontották a függőfolyosókat, a fafödémeket vasbetonra cserélték, az udvart majdnem teljesen kitöltő üvegtetős középső csarnokot szinte teljesen eredeti formájában építették vissza. Ezt a 2000 négyzetmétert a Coin olasz divatcég üzletei töltik meg, így egyetlen, impozáns belső tér maradhatott, csupán a főbejáratnál kialakított üvegfalú előtér válik le róla, de a látványt ez sem bontja meg. Az utcai frontra egy olasz étterem költözött.
Az első emeleten irodák bérelhetők, itt a folyosón a Róth Miksa műhelyében készült eredeti üvegablakokat szürke-sárga tónusú műmárvány falburkolat kíséri, az irodákhoz az üveg előtérből is, a márványlépcsős, íves műemléki lépcsőházból is föl lehet jutni. Feljebb öt szinten luxuslakásokat alakítottak ki, ezeknek egy része szinteltolásos duplex. A szintek megmozgatásával összesen 87 lakás jött létre, a legszebbek a belső udvartól a Dorottya utcai homlokzatig nyúlnak. A tetőszinten a műterem jellegű ? és méretű ?, hatalmas tetőablakos rezidenciákból belátni az egész Belvárost.
A Wurm-házból így újra palota lett. Sétálóutcává szelídült a Dorottya utca, eltűntek a munkagépek, a gödrök és elegancia, luxus, városi kényelem veszi körül az épületet. Mostantól tehetős ? feltehetően nagy arányban külföldi ? lakók és az olasz divatra vágyó vásárlók járnak ide. De a palotának és környékének egyedi hangulatát nem az olasz divatcikkek adják, hanem lent az egykori pesti polgár kifinomult ízlése, feljebb pedig az a merész tervezői ötlet, ami a gangos pesti bérházból luxus lakóházat alakított.
