Mióta van zene az életedben?
Mindig is foglalkoztam zenével, de nem mindig zenéltem. Viszont folyamatosan hallgatok zenét, sőt néha, ha megáll a zene, úgy érzem, űr vesz körül, amely azt kívánja, hogy jöjjön egy dallam. Fantasztikus, mágikus hatalma van a zenének. Egyébként hétéves koromtól zongorázgatok, tini koromban ezt felváltotta a gitár, később meg az ukulele, amelyet az egyik Sziget fesztivál után vettem. Sok hangszer csak úgy megtalált, és jött belőlük egy dallam, amelyet utána leírtam.
Miért pályáztál a Hangfoglaló Programra, mit vártál az együttműködéstől?
Igazából nem én pályáztam rá, hanem a nevemben az egyik barátnőm. Nem vagyok jó a határidők betartásában, zűrzavaros is volt a tavalyi nyár. Hihetetlenül jól esett, hogy jelentkezett és mindent beküldött. A programtól nem vártam semmit, hagyni szoktam, hogy legyen, aminek lennie kell. A végsőkig bizonytalan volt, hogy kik nyernek. Még mindig abszurd kicsit, hogy igazából csak azt kell tennem, amit szeretek.
Milyen tervek valósultak meg?
A legtöbb terv megvalósulóban van. Szerintem bizonyos dolgokat meg kell várni, hogy beérjenek. A kislemezbemutatómra, amelyet az Epres kertben tartottam, majdnem százan eljöttek, pedig hatalmas vihar volt. Megismételhetetlen élmény. A kislemezt körülbelül 15 nemzetközi és öt magyar blog osztotta meg, és rögtön felkerült egy csomó lejátszási listára a Spotifyon meg a Soundcloudon is.
Volt olyan, amikor mégis azt gondoltad, inkább nem kéne erőltetni a zenélést?
Nem pont olyan karakter vagyok, aki nem erőltetne valamit. Mindig maximálisan odateszem magam, még akkor is, ha picit nehéz. Persze, vannak periódusok, amikor azt gondolom, hogy abba kellene hagyni mindent, és csak egy olasz tengerparton festeni meztelen férfiakat. Persze, 45 perc után úgyis megunnám.
Mi a legemlékezetesebb a zenei karrieredben?
A legszebb pillanat a felvételek alatt volt, amikor a csoporttársaim az egyetemről eljöttek Budapestre bulizni. Éppen akkor volt az utolsó masteringje az Appendix EP-nek, úgyhogy együtt elmentünk a Tom-Tom stúdióba Dorozsmai Gergőhöz. Lefeküdtünk a földre és végighallgattuk együtt az anyagot. Akkor lehetett érezni, hogy ?most már kész?. Utána hajnalig mulattunk. A legnagyobb sikerem mégis az, hogy anyukámnak is tetszik. Ő a legnagyobb támaszom meg kritikusom is egyben.
Mikor lesz dal, lemez vagy éppen új klipmegjelenésed?
A következő single titokban már megjelent a Karlovy Vary Filmfesztiválon a Virágvölgy című film betétdalaként. Ezt a dalt Reykjavíkban vettük fel két barátommal. Hatalmas vihar volt, nem tudtunk kimenni a házból. Murphy gitározott, Charley pedig kanalakat ütögetett. A konyhában keresgéltünk, hogy mit lehet ütögetni, hogy jól szóljon. Ez a dal és a Whipple című nagylemez szeptember körül fog megjelenni.
Hogy értékeled a nyári koncertszezont?
Rá kellett jönnöm, hogy kicsivel többen jönnek mindenhova, mint amire számítok. Mostanra már én is belátom, hogy vannak, akik otthon is hallgatják a számaimat, meg megmutatják másoknak és eljönnek a koncertekre. Eddig azt gondoltam, muszájból jöttek.
A Hangfoglaló Program lejártával milyen terveid vannak?
Ugyanazt fogom csinálni, mint eddig, talán tudatosabban és kicsit rutinosabban. Ez pont elég volt arra, hogy egy kicsit bele lássak a zenei szférába, rájöjjek, mi mindenre lehet fókuszálni, meg milyen teamben dolgozni. Rengeteget segített Süli András, aki a mentorom és Rákosi Tímea, aki a managerem abban, hogy ráeszméljek, mennyi lehetőség van, és hogy miként kell szervezni a dolgokat. Pláne így, hogy nagyjából elveszett lény vagyok a hullámok között, szóval óriási kihívás lehetett nekik velem dolgozni. Hihetetlenül nagy köszönettel tartozom, hogy vállalták és kibírtak.
Kiknek ajánlanád az Induló Előadói Alprogramot?
