Békés Márton arról beszélt, a művet olvasva megragadta az a „kicsit szemtelen vagy frivol” kijelentés, amely a szerző ars poeticájaként is értelmezhető, miszerint, „megközelítése nem feltétlenül illeszthető a politikai táborok logikájába”.

Úgy vélte, egy magára valamit adó, jó értelemben független történész ezt mindenképpen meg kell, hogy engedje magának. A Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója hozzátette, a kötet végig megfelel ennek a vállalásnak, 2012 és 2019 közötti írásokat tartalmaz, amely szövegek, mint fogalmazott „egy szellemi spektrumot adnak a szerző egész gondolkodásáról.”

A kötetet ismertetve Békés Márton kitért rá, Gerő András egészen nyíltan beszél például gróf Tisza István családi állapotáról, de az olvasó kicsit sem érezhet semmiféle „rosszízűséget, bennfennteskedést vagy sztorizgatást”, ami bizonyítja a szerző profizmusát.

Csunderlik Péter elmondása szerint a kötet mintegy bevezetésként szolgál Gerő András életművébe. A történész kiemelte a kiadvány a Kommunista kiáltvánnyal kapcsolatos írását, amelyben a szerző széljegyzetekkel ellátva kommentálja és kritizálja Marx és Engels művét. Rámutatott továbbá, hogy Gerő András a kötetben olvasható „kis, színes történetek” segítségével képes egy egész történelmi személyiséget és annak magánéletét is vázolni, mint például teszi azt gróf Tisza István vagy Ferenc József esetében.

Csunderlik Péter a szerző könyvben olvasható felvetésére, miszerint „Miért nincs magyar jelmondat?”, lehetséges ellenpéldaként idézte az „Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita”, azaz „Magyarországon kívül nincs élet, ha van élet, nem ilyen” szállóigét.

Erre Gerő András úgy reagált, nem gondolja úgy, hogy manapság a magyarságnak egy irredenta jelmondatra lenne szüksége. Hhozzátette: számtalan más európai állam beemeli az alkotmányos létébe a nemzeti jelmondatot. Szükség volna egy olyan fennkölt, méltóságteljes mondatra, ami az egész országot jeleníti meg és például minden magyar pénzen olvasható lenne.

Gerő András szólt arról is, számos alkalommal változott a magyar zászló a 20. században.

Miért ne lehetne a magyar zászló az 1956-os forradalom és szabadságharc mintájára lyukas?

Csunderlik Péter a gondolat kapcsán megjegyezte, Gerő András „mer krakéler lenni” sokszor mintegy provokatíve dob be ilyen gondolatokat. „Ez egy teljesen megalapozott, jó gondolat, hiszen a 20. századi magyar történelemnek ha van világtörténeti rangú eseménye, akkor az ’56.

Az egész rendszerváltás ’56-hoz nyúlt vissza” – mondta Csunderlik Péter.

„Minden kérdést fel lehet tenni a történelem kapcsán. Ez is az alkatommal összefüggő, nevezzük így, pimaszkodás attribútuma, hogy minden kérdés feltehető – jegyezte meg az előző gondolat kapcsán Gerő András. Hozzátette: világéletében gyűlölte a tabukat, és a provokáció jó dolog.

„Soha semmit nem lehet úgy elérni, ha az ember nem kavarja meg az állóvizet”.

A könyv a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány kiadásában jelent meg.

Nyitókép: Gerő András, forrás: Habsburg Történeti Intézet