Alapjaiban írhatja felül a Jagellókról alkotott képünket a Nemzeti Múzeum kiállítása
A 2026. november 24. és 2027. április 4. között látogatható Fény/Törés – A Jagellók Mohácsig (1490–1526) című időszaki kiállítás egy gazdaságilag gyarapodó, kulturálisan virágzó és az európai vérkeringésbe szorosan integrált Magyarországot mutat be 53 különböző külföldi és hazai intézménytől kölcsönzött 330 tárgyon keresztül.
Az utókor évszázadokon át sötét színekkel festette le a hazai Jagelló-kort, a mohácsi bukást pedig gyakran az állam működésképtelenségének vagy a vezetők alkalmatlanságának számlájára írták. Olyan sikeresen, hogy a II. Ulászló és II. Lajos királyokhoz tapadt negatív sztereotípiák máig élnek a köztudatban. A Magyar Nemzeti Múzeum József nádor termeiben megvalósuló tárlat legfőbb üzenete éppen ezzel szakít: a mohácsi vereség nem belső hanyatlás, hanem a 16. század elején radikálisan átalakuló geopolitikai erőviszonyok tragikus következménye volt.
A kiállítás igazi szenzációját a ritkán látható, különleges nemzetközi kölcsönzések adják. A látogatók közelebbről is megcsodálhatják II. Lajos gyermekkori páncélját a bécsi Kunsthistorisches Museum gyűjteményéből, de sok más meglepetéssel is készülünk. A nemzetközi anyaghoz szervesen kapcsolódnak a Magyar Nemzeti Múzeum saját gyűjteményének ékkövei is, mint a II. Ulászlónak 1509-ben ajándékozott pápai díszkard, valamint egy különleges, Magyarországon még sosem látott portré II. Lajosról.
A látogatók testközelből csodálhatják meg a királyi pár ruháját, Mária királynénak tulajdonított gyémántköves gyűrűjét, valamint egy korabeli lovagi torna részesévé is válhatnak.
A tárlat gazdag társadalomtörténeti kontextusban mutatja be a korszakot. A főpapi luxustárgyak – köztük Bakócz Tamás bíboros-érsek és kancellár mecenatúrájának emlékei –, míves kegytárgyak és kelyhek mellett felbukkannak a reformáció első hírnökei is. A látogatók hosszú évek után láthatják a pazar faragású, erre a kiállításra restaurált nyírbátori stallum eddig be nem mutatott részeit.
A kiállítás izgalmas stilisztikai kettősséget tár fel: a két korabeli stílusirányzat – a gótika és a reneszánsz – ilyen szintű egymás mellett élése és egymásba fonódása egyedülálló kulturális egybeolvadás eredménye a Jagelló-kori Magyarországon. A kiállítás a jelenkori kutatástörténet nyomán szakít azzal a lineáris művészettörténeti szemlélettel, amely szerint a reneszánsz egyszerűen „leváltotta” a gótikát; ehelyett a két stílus organikus, egymást gazdagító párbeszédét állítja a középpontba.
A prosperáló összképre a világhatalommá növő Oszmán Birodalom vetett árnyékot, amely 1521-ben, Nándorfehérvár elestével végzetes sebet ejtett az ország védelmi rendszerén. Az 1526-os tragédiát fegyverek, korabeli röplapok, interaktív installációk és a hősök ereklyéi keltik életre. A kiállítás záróegysége pedig a csata emlékezetére és kortárs interpretációira fókuszál: bemutatja II. Lajos hősi kultuszát, amelyet még az özveggyé vált Mária királyné indít el, majd a 19. századi festészet emeli a magyar pantheonba.
