Magyar regények a 19. századból

Jósika Miklós: Abafi

Jósika Miklós bárót a magyar romantikus regény megteremtőjeként tartják számon. Bár elsőként a Zólyomit írta meg, baráti tanácsra mégis az Abafit jelentette meg korábban, 1836-ban Pesten. A ma is szórakoztató, romantikus történet már első megjelenésekor hatalmas sikert aratott. Jósika Miklós írásával a magyar történelmi regény útját jelölte ki, és nagy hatással volt rá Walter Scott. Erről Dézsi Lajos így ír Jósika Miklós (Negyedik könyv) című munkájában: ?a mű megjelenésekor azonnal felismerték a Scott-hatást. Jósika maga hívta fel erre a figyelmet két első fejezete Scott-idézetével. Az angol regényíró hatása sokszoros. A történeti regény irodalmi formája, a történeti hűségre törekvés, a nemzeti lelkesedés az ősök koráért, az erkölcsi irányzat, a Skócziára sokképen emlékeztető Erdélynek a cselekvény helyszínéül választása, a tájak, fegyverek, öltözetek aprólékos leírása stb., nagyobbrészt mind Scott hatására vihetők vissza.?

Az Abafi, Jósika Miklós legismertebb történelmi regénye azonban ? ha Walter Scott műveinek mintájára készült is ? új világot teremtett a magyar prózában. Erről maga Jókai Mór is szólt, dicsérve az Abafit: ?Egy egész új világ tárult Jósika művében elém. Nemzeti alakok, a hogy valóban élniök, szólniok, tenniök kellett; ős typusai a régi magyar sajátságoknak, úgy odaállítva nem csak viseletökben, alakjaikban, arczvonásaikban, de lelkök következetes eszmejáratában, tetteik indokaiban, végzetök teljesülésében, hogy mindenkinek azt kelle mondani: ezek valóban a mieink; látjuk, értjük őket; velök érzünk, magokkal ragadnak; és az idők és a helyek, hová magokkal ragadtak, a mi saját történetünk kora valóban, a mi saját hazánknak arczulatja.?

Az Abafi a 16. század végének Erdélyébe viszi magával az olvasókat. Ahogy a könyv fülszövegében írják: A rossz társaságba keveredett lovag úrfit egy fogadalma jó útra téríti. Rádöbben arra, mivel tartozik hazájának, és meg is tesz Erdélyért mindent, mind a közéletben, mind a csatamezőn. Derekasságáért el is nyeri három asszony és egy lány szerelmét. A törökellenes harcok és a lovagi párbajok hősének a szíve azonban Krisztierna fejedelemasszonyé? Hogyan áll helyt a szilárd jellemű, vitéz nemesifjú ebben a minden eddiginél veszélyesebb helyzetben? Hogyan sietnek segítségére szerelmei, ezek az áldozatos szívű, kitűnő teremtések?

A regény meseszövése érdekes, tele számtalan titokzatos fordulattal.

Kemény Zsigmond: Özvegy és leánya

Kemény Zsigmondot, mint regényírót, legtöbbször Jókai Mórral szokták párhuzamba állítani, elsősorban azt mutatva be ezzel, miben különbözött a két, 1800-as évek közepén alkotó szerző: ?Jókai a romantikus, Kemény a realista; Jókai az optimista, Kemény a pesszimista; Jókai az áradó könnyedséggel alkotó, Kemény az örökös gyötrődő; Jókai az örök népszerű, Kemény mindig az elmélyült keveseké; Jókai a közönség kedvence és a kritikusok célpontja, Keményért lelkesednek a kritikusok, még azok is, akik nem értenek egyet eszméivel, de nagy közönsége sohase volt? ? olvasható a mek.oszk.hu oldalon.

A szerző ma is izgalmas regénye az Özvegy és leánya, amely az Abafihoz hasonlóan szintén a történelmi Erdélybe repíti az olvasóit. Rákóczi György fejedelem korába pillanthatunk be az olvasmányos, fordulatokban gazdag történet segítségével.

Ahogy a fülszövegben olvashatjuk: A regény központi hőse özvegy Tarnóczyné, akiben a vallási fanatizmus párosul a birtokszerző szenvedéllyel. Szívtelensége, kegyetlensége, pusztító indulata valóságos szörnyeteggé növeszti. Gyűlölettől fűtött alakja a legnagyobb tragédiák végzetes hőseit idézi. Az eszközeiben nem válogatós Tarnóczyné ádáz harcot kezd a Mikes család birtokaiért, s emiatt boldogtalanná teszi leányát, Sárát is, aki Mikes János iránt gyulladt szerelemre. A démonivá lett özvegy embertelen szándékai végül önmaga ellen fordulnak. Meggyötört áldozatokon áttipró útja saját pusztulásához, s leánya öngyilkosságához vezet. Az ifjú szerelmesek alakja némileg elnagyoltabb és halványabb Tarnóczyné alakjához képest. A Kemény által végzetszerűnek érzett sors áldozatai mindketten. Mikes János tragikus vétsége, hogy öccse számára elrabolja Tarnóczy Sárát, akiben felismeri rég nem látott szerelmét, mégis lemond róla. Sára tragédiája, hogy úgy hiszi: Mikes János számára rabolják el. A regény bővelkedik a romantikus történetek váratlan fordulataiban: leányrablás, beteljesületlen szerelem, intrikák, párbaj, öngyilkosság, rendkívüli halál szerepel benne. A romantikus hagyományok azonban realista elemzőkészséggel párosulnak. A szerző kivételes lélekábrázoló készsége, a lelki motiválások erőssége ebben a művében is megmutatkozik. A szorongató végzetfilozófia végkicsengésében komorrá teszi ugyan, de kétségtelen művészi értékei a mai olvasót is fogva tartják.

Kemény Zsigmond: Szerelem és hiúság

Az Özvegy és leányához képest a Szerelem és hiúságban a cselekményt már nem befolyásolja erősen a véletlen, a tévedés, a félreértés és a szerencse. A szereplők jelleméből, döntéseikből és tetteikből adódik, milyen sors vár rájuk.

Ahogy Pintér Jenő szavait olvashatjuk a Magyar irodalomtörténetben: ?A Szerelem és hiúság (1854) egy előkelő asszony bűnhödését tárja elénk. Coranini Róbert neje, Sarolta, boldogan él kiváló férje mellett, de hiúságból, hogy egyik közönyös grófi ismerősét, Romvayt, udvarlói sorába vonja, hűtlen lesz férjéhez. A férj nyomára jön ballépésének, Romvayt nagy összeg átadására kényszeríti, a pénzt átadja nejének, azután eltűnik. Sarolta már útálja Romvayt, visszaküldi a pénzt egykori kedvesének, férjét azonban nem látja többé, útjaik örökké elválnak. ? A regényben a hiúság viszi a végzet szerepét. Az ünnepelt nőt ingerli a nőhódító gróf közönye, elveszti eszét és elbukik; azután felocsudik mámorából, tudatára ébred balgaságának, menekülni óhajt, de már késő. Sajátságos történet és eredeti probléma. Csomóját a lelki megokolásoknak csak olyan nagy művésze oldhatta meg, amilyen Kemény Zsigmond volt.?

Eötvös József: A falu jegyzője

A falu jegyzője Eötvös József legismertebb regénye, amelyről Szerb Antal így írt a Magyar irodalomtörténetben: ?az első nagy kísérlet a magyar irodalomban, hogy 'az egész társadalom keresztmetszetét adja', hatalmas, balzaci célkitűzésű munka.? A szerző ? jó humorral és iróniával fűszerezve ? pontos jellemrajzokat ad, és a társadalom problémáinak megvilágítására törekszik.

Eötvös József (1813?1871) író, miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság elnöke, Eötvös Loránd fizikus apja. ?Mint politikus középhelyet foglal el Széchenyi és Kossuth között. Széchenyinél haladóbb és türelmetlenebb, de nem forradalmár, és ez választja el Kossuthtól. Fél attól, hogy a forradalom megakasztja a fejlődést. Közben ismeri a nép indokolt elégedetlenségét, és részvéte egészével áll a megalázottak mellé. Az elzüllött nemesség Magyarországának halhatatlan képét rajzolja meg vádló hangú nagy regényében, a világsikert arató A falu jegyzőjében. (Az első olyan magyar irodalmi mű, amelyre különböző nyelvű fordításai alapján külföldi kritikák is elismerően felfigyelnek.) Majd hamarosan megjelenik Dózsa parasztháborújáról szóló regénye, a Magyarország 1514-ben. Ez, amilyen nagy megértéssel mutatja be az elkeseredésükben fegyvert fogó parasztokat, ugyanolyan szorongással figyelmeztet, hogy szörnyű ára lehet egy ilyen megmozdulásnak. Alighanem azt mondhatjuk, hogy politikailag A falu jegyzője a legjelentékenyebb regénye, a Magyarország 1514-ben a legjobban megírt műve? ? olvashatjuk a könyv fülszövegében Hegedüs Géza szavait.

Wéber Anikó

Forrás: Kultúra.hu/ mek.niif.hu/ Wikipédia/ mek.oszk.hu/ arcanum.hu