A magyar történelem Cseh Tamás és Bereményi Géza dalain keresztül

A korábbi előadások ? és különösen a 2015. januári MOM Kulturális Központban tartott koncert ? sikerét követően az este létrehozói új koncepcióval álltak elő, amelynek lényege, hogy a két egymást követő este programja ne merüljön ki Cseh Tamás dalainak előadásában, hanem a dalok egy tágabb művészi és történelmi értelmezési keret részeiként hangozzanak el. Ezt oly módon valósítanák meg, hogy az előadásra kiválasztott dalok és azok sorrendje egy sajátos ?zenés történelemkönyvként? vázolják fel Magyarország történelmének elmúlt negyven évét a Kádár-korszak közepétől a rendszerváltás évein keresztül egészen a kétezres évek első évtizedének végéig. A produkció létrehozóinak meggyőződése szerint a dalokra felfűzött történelmi utazás olyan sajátos képet rajzol majd fel Magyarország elmúlt évtizedeiről, amely a mindannyiunk számára ismert korszakot és eseményeket újszerű megvilágításba helyezve történelmi és társadalmi tanulságokkal, valamint művészi élménnyel szolgálhat azok számára is, akik megélték a korszakot, és azok számára is, akik azt csak a ?hagyományos? történelemkönyvekből vagy szüleik elbeszéléseiből ismerik.

A létező szocializmus hétköznapjai, a fővárosi lét, az értelmiségi sors, a szerelem, a család, a hazaszeretet, a vívódó lélek mélységei, majd a rendszerváltás, az új demokráciába vetett hit, majd annak elvesztése, a magyarság és a közép-európaiság kérdései, a nemzeti öntudat és annak ellentmondásai, a szomszédos népekhez fűződő viszony, és a gyakori közvetett vagy közvetlen közéleti utalások csak néhány szín arról a széles palettáról, amelyet a dalok szerzői felhasználtak ennek a sajátos Magyarország-képnek a megfestéséhez. A koncertsorozat létrehozói ezt a képet szándékoznak a közreműködő zenészek és színművészek segítségével, korabeli újságcikkek, feljegyzések, naplórészletek, interjúk és egyéb kordokumentumok felhasználásával, az adott kort megidéző díszletek között újraélni.

Az első estén a ?70-es és ?80-as években keletkezett dalokból (Levél nővéremnek, Antoine és Desiré, Fehér babák takarodója, Jóslat) válogatva teremtik meg a kor hangulatát, ahol a színpadi díszletek a dalszövegekben szereplő szimbólumrendszer alapján épül fel, a középpontban egy pályaudvarral, vagy presszóval, mint fő jelképpel. Az elhangzó dalok között az azokhoz illeszkedő korabeli hírek, újságcikkek, naplórészletek, esetlegesen vetített képek és filmrészletek segítenek átélni a korszak hangulatát.

A második estén a rendszerváltás utáni évtizedekben keletkezett dalokkal (Új dalok, Levél nővéremnek II, A telihold dalai, A véletlen szavai), a korra jellemző romkocsma díszletében a 1990-es és 2000-es évek megváltozott közéleti, társadalmi és művészi hangulatának bemutatására tesznek kísérletet. Úgy gondolják, hogy az életmű időbeli elhelyezkedése (két évtized a rendszerváltás előtt, kettő pedig utána) igen szerencsés abból a szempontból, hogy ?Cseh Tamás kétkötetes történelemkönyve? művészi formában tegye lehetővé annak ábrázolását, mi és hogyan változott ? vagy nem változott ? meg Magyarországon.